Valójában már több mint húsz éve az oktatási reform szókapcsolattal ismerkedik a pedagógustársadalom. Néha riogatják az ebben a szférában dolgozókat. Sajnos az utóbbi időszakban a reform szó egyet jelentett a leépítéssel és a nem átgondolt cselekvések sorozatával.
Oktatásnak a mindennapi értelmezés szerint valamely tudás-információ átadását nevezzük legtöbbször. A pedagógia mint társadalomtudomány szerint a tudás intézményesített átadását jelenti. Azonban ha belegondolunk, a tudás nem adható át, minden embernek újra kell teremtenie önmagában.
Az oktatás az az intézményrendszer, ahova a gyerekek/fiatalok belépve megtapasztalják:
– az emberek közti versenyt
– jutalmazást
– elismerés utáni vágyat
– indítékok szocializálását
– a világ folyamatos kibontását (az ismerttől az ismeretlenig haladva)
– számonkérést
Ennek a megszerzett és újragondolt, újraszervezett tudásnak olyannak kellene lenni, amit tud alkalmazni. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a megszerzett (iskolai) tudásnak az „életben” mindössze 15 százalékát hasznosítja, 85 százalékban egyéb tényezők fogják eldönteni a fiatal sorsát. Akkor valójában mi is a pedagógia feladata?
Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy semmilyen reform nem lehet sikeres, ha csak a normatívára épül, sajnos az utóbbi években ezt tapasztaltuk. A pedagógus pedig csak rohangál, hogy eleget tegyen a követelményeknek és az előírásoknak.
– mennyi óra jut?
– hány százalékban dolgozok?
– belső képzés
– külső képzés
– kompetencia területek
Szükség van mindegyikre. Nem szeretnék abba a hibába esni, mint a „szabad, független közéleti fórum”, hogy semmi sem jó, csak amit ők mondanak. Valójában meg kell nézni, kérdezni a résztvevőket, a feltételeket, a lehetőségeket.
Nem lehet XXI. századi oktatási rendszert kikényszeríteni, ha zárlatos a vezeték. Építeni kell a humán erőforrásra: pedagógusokra, takarítókra, fűtőkre, házmesterekre, hiszen ők azok, akik ismerik iskolájukat, közösségüket. Induljon már el egy reform a tanügyi dolgozók megkérdezésével!
Szerintem meg lehetne próbálni, annyit próbálkoztunk már!
Lehet utána szó:
– tantárgyváltoztatásról
– köpenyről
– 3+3+3-as modellről.
