A szerbiai átlagnál jobban teljesítettek a vajdasági magyar diákok a PISA-teszten, elérték a magyarországi diákok szintjét. Ugyan Magyarország a 2009-es felméréshez képest rosszabbul teljesített, de még így is jóval Szerbia előtt áll a ranglistán.
– Számos országban vitákat indított el a múlt héten nyilvánosságra hozott 2012-es PISA-teszt eredménye, ezzel szemben Szerbiában nincs közvita, nincs kritikai elemzés, miközben Szerbia továbbra sem teljesít jól, Európa sereghajtói között van. Az valóban elmondható, hogy néhány ponttal javított Szerbia, de a 443 pontról 449-re való növekedést mégsem tekinthetjük jó eredménynek, hiszen 45 ponttal így is le vagyunk maradva az átlagtól. Egy-egy ország két mérés között – háromévente történik meg a felmérés – tud 20–30 pontos növekedést is hozni, Szerbia pedig annak örül, hogy néhány ponttal jobb, mint három évvel ezelőtt. Hiányolom azt az oktatáspolitikai kritikát, ami valóban utánajárna, hogy hogyan lehetne javítani és hogyan lehetne új alapokra helyezni az oktatást, hogy Szerbia látványos javulást produkáljon. Átfogó, komoly befektetés mentén 3–6 év alatt jó eredményeket lehetne elérni. Például komolyan felzárkóztak, sőt esetenként el is hagyták eredményesség tekintetében a hollandok, a svájciak, a németek a finneket, azt pedig különösen izgalmas látni, hogy a kelet-ázsiai országok több száz ponttal jobban teljesítenek. Az európai oktatási rendszernek valamit el kellene lesnie az ázsiaitól. Fontos megnézni, hogy mi történik ott. Azt lehet látni, hogy az ázsiai és a jól teljesítő európai országokban is maga az oktatási rendszer nagyon hatékony, és csak nagyon kicsit hat az, hogy milyen a szülők iskolai végzettsége, hány könyv van otthon vagy milyen a szociális státusa a családnak. 70–80 százalékban az eredményesség hátterében maga az oktatási rendszer áll, ezzel szemben a közép-európai országokban nagyban befolyásolja a sikerességet a családi háttér, sok esetben csupán 30 százalékban áll az oktatási rendszer az eredmény mögött. Tehát az oktatási rendszereknek olyannak kellene lenniük, hogy eredményességet hozzanak bármilyen rétegből érkezzenek is a gyerekek az iskolába – véli Joó Horti Lívia, az MNT Közoktatási Bizottságának elnöke.
A szerbiai oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy a tanárok kompetenciáját kell növelni és a tankönyveken változtatni. Ezzel beszélgetőtársunk is egyet értett.
– Fontos, hogy a tanárt mennyire tiszteli, mennyire becsüli meg az oktatási rendszer és mennyit fektet be abba, hogy a tanár a lehető legtöbbet fejlődjön. Oktatás nincs tanár nélkül. A tanáraink szakmai felkészültsége nem rosszabb, mint másutt, de az a módszertan hiányzik, hogy ők ezt az ismeretanyagot úgy tudják átadni a gyerekeknek, hogy az használható, alkalmazható tudás legyen. A tankönyveknek ezért gyakorlatiasabbnak kellene lennie.
Mint hallottuk, a vajdasági magyar diákok teljesítménye jobb lett az országos pontokhoz képest. Joó Horti Lívia elmondta, a vajdasági magyar adatoknak három jellemzője van: 2003 óta vannak vajdasági magyar adatok, és ezeket figyelve folyamatos az oktatás minőségének a javulása, másrészt folyamatosan sokkal jobb is, mint a szerb oktatásé, és az anyanyelvi oktatásban részt vevők eredménye jobb, mint azoké a diákoké, akik nem anyanyelvükön, hanem a többségi nyelven tanulnak. Magyarországot beértük. Szövegértés terén az anyanyelvű képzésben részt vevő vajdasági magyar diákok 494 pontot értek el (2009-ben 466-ot), matematikából 485-öt (2009-ben 443-at) és természettudományból 489-et (2009-ben 464-et). A többségi nemzet többségi nyelven tanuló diákjainak eredményei: szövegértés 447 pont (2009-ben 443), matematika 449 (2009-ben 443) és természettudomány 444 (2009-ben 443).
– A határon túli magyarok eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete vizsgálja. Nyomon kísérik a Kárpát-medencében a magyar oktatás minőségét. Azt lehet látni, hogy az erdélyi vagy a felvidéki magyar nyelvű oktatásban nagy kiugrások és nagy zuhanások vannak, a vajdasági magyar közoktatás folyamatos javulást mutat. A pedagógus-továbbképzésekbe fektetett gondoskodás és pénz, a tankönyvek újraírása, újragondolása, a magyarországi könyvek segédanyagként való használata, az iskolai eszköztárak fejlesztése jó befektetésnek bizonyult. A vajdasági magyar oktatásba való befektetést pedig továbbra is folytatni kell. Azt is fontos megemlíteni, hogy sok új szaktanár került be a vajdasági iskolákba, ezáltal jelentősen csökkent a nem szakkáderként tanító tanerők száma. Ez az új lendület, a szakmai továbbképzések, a könyvtárállomány bővülése, a tankönyvek alakítása, az a partneri viszony, amit az iskoláinkkal, pedagógusainkkal igyekszünk kialakítani, együttesen tudták ezt a semmiképp sem lebecsülendő eredményt hozni – hallottuk Joó Horti Líviától.
