Dr. Pais Ella Regina pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pollák Mihály Műszaki és Informatikai Karának főiskolai tanára, 2010 óta foglalkozik generációkutatással. Úgy gondolja, hogy a legújabb nemzedéknek a virtuális identitás élete meghatározó élménye. Ez a korosztály magas szintű technológiai ismeretekkel rendelkezik, ezért az oktatásban csak az új fajta, eddig nem megszokott módszerekkel lehet hatékonyan tanítani és motiválni. Erre irányult az előadása is, a generációk együttéléséről, hogyan éljünk úgy együtt, hogy a lehető legkevesebb feszültség keletkezzen. A pszichológus a sikerkódok között hozza fel a felelősséget:
– A családoké első körben a felelősség, miközben a család mutogat az iskolára. Úgy gondolom, hogy együttműködni célszerű. Olyan generációval foglalkozunk, olyan fiatalokat tanítunk, akik nem tűrik a szabályokat, a szabályosságot. Mindent azonnal akarnak, türelmetlenül, kivárási idő nélkül. A múlt és a jelen mindig összekapcsolódik, így van ez a generációk együttélésénél is. Strauss és Howe lerakták a generációs kutatás alapjait, nem a pedagógia, hanem a közgazdaság tudomány számára. A pedagógiát 2005 táján érintette meg Magyarországon. Támogatást nyertünk az egyetemen, folytathatjuk kutatásainkat e téren, amit igen fontosnak ítélek meg. A generációk a középkortól feltártak angolszász területen, 2011 óta próbálok történészt megnyerni, hogy európai viszonyokra is vetítsük rá az egészet. Eddig nem sikerült, de ha lenne érdeklődő, együttműködést valósíthatnánk meg – vetette fel a pszichológus és rátért a generációs felosztásra.
– Az átlagéletkor kitolódásával és a generációév lerövidülésével manapság hat generáció él együtt. Ez gyors változásokat hoz, a pedagógusoknak ennek kellene megfelelni, de a módszertani kultúra sokkal lassabban módosul az iskolákban. A következő generációk élnek együtt: csendes generáció (1925–1942), baby boom generáció (1943–1960), X generáció (1961–1981), Y generáció (1982–1995), Z generáció (1996–2010), valamint az alfa vagyis új csendes generáció (2010-). A generációs jegyek és a különbség megmutatják, miért van feszültség a nemzedékek között. Az iskolákban legtöbbször az X generáció Z gyermekeivel van dolgunk. Míg az X generáció erősen motivált volt, addig ez nem vonatkozik a Z generációra. A hetvenes években húsz perc figyelemtartást mértünk a gyerekeknél, ma ez ennek a fele és új kihívásokat hoz. A munkára, tanulásra nem motiváltak, 2007-ben az EU Brüsszelben megfogalmazta, hogy nagy baj van, mert a motiválatlanság már nemcsak az oktatásban, hanem a fiatal pályakezdőknél is jelen van. Ezt érezzük az Y generációnál, félnek pályára lépni diplomával a kezükben, úgy érzik nem felkészültek, nem tudnak még eleget, ez pedig kihat az ország gazdasági helyzetére és problémát jelent a családoknak is – fejtette ki, majd bővebben szólt a Z generációról.
– Nagyon okosak és tehetségesek, soha ennyi tehetséges gyerek nem volt. Ők a legidősebb átlagéletkorú anyák gyerekei. Magyarországon 27,2 átlagéletkort számoltak, a nők gyakran immár harmincon felül szülnek először, ami nyilván a gyerekekhez való anyai viszonyt is befolyásolja. A Z generáció problémákban gondolkodik, ugyanakkor elképesztően gyakorlatias. Erre kell ügyelni, amikor módszertani változásokban gondolkodunk. Egyszerre több mindenre figyelnek, ezért rövidül le a figyelemtartási idejük is. Ugyanakkor elmagányosodnak, mert képtelenek megbirkózni a gyors változással, amit követniük kellene. Viszonylag kevés ideig foglalkozhatnak egy-egy témakörrel. Egy gimnazistának akár 36 órája is van hetente, és még hazavisz rengeteg feladatot. Miután reménytelennek érzi a megoldásukat, lemond róluk és mással foglalkozik. Publikálást tervezek megjelentetni arról, hogy jobb a heti 24-25 óra, emellett pedig a diák kaphat feladatot, kutatási munkát, amit lesz is ideje elvégezni. Ilyen helyzetet szeretnék – hallottuk, ezek után pedig a túlzott internetezés problémáját kezdte taglalni.
– Manapság már közhelynek számít, hogy a gyerek túl sokat internetezik. A probléma viszont azért jelentős, mert így az interneten identifikálódnak, gyakorta nem az igazi énjükkel. A virtuális és a valódi énje konfliktust okozhat, és úgy nem lehet tartósan feszültség nélkül élni, megnöveli a szorongást. Bagdy Emőke vizsgálatai szerint Magyarországon a szorongásos, depresszióra hajló Z generáció 38 százaléka a korosztálynak. A virtuális konfliktust megoldja azzal, hogy kikapcsolja a gépet, a valós életet viszont nem kapcsolhatja ki. Ez okoz konfliktusokat. A magány, a szorongás, a depresszió így valószínűsíthető. A Z generációs gyerekek szeretnek szerepelni, de nem tűrik a korlátozást, arra azonnal és hevesen reagálnak. Minél engedékenyebbek vagyunk, annál nagyobb az esély az agresszív viselkedésre, minél inkább korlátozzuk és csupa előírás az élete, annál nagyobb lehet az alulteljesítés, bármilyen helyzetben, mert a szorongás teljesítményromboló – állítja dr. Pais Ella Regina, aki az esetleges megoldásról is szólt.
– Szükségük van biztatásra, mert elképesztő tetteikkel gyakran csak figyelemért „üvöltenek”. Fontos a kommunikáció és az új módszerek bevetése, kezdetnek a probléma alapú tanítás. Továbbá érzelmileg közelebb menni a gyerekekhez, hogy a tanár megszólítható és elérhető legyen. Pedagógussá nem az egyetem négy fala tesz, hanem a gyakorlati munka, ami sok más helyzetet hoz fel. Ezenfelül a játék, a szimuláció, az interaktivitás, de óvatosan a versenyhelyzettel, mert az konfliktushoz vezethet. Talán inkább tehetséggondozásban lehet hatásos. A cél pedig az legyen, hogy a gyerek sikeresnek élje meg magát, ez lehet az új motivációja – hallottuk a pszichológustól, aki a még ismeretlennek számító alfa generációt is szem előtt tartja. Mint mondta, keveset tudunk róluk, az óvodapedagógusok szerint kétfélének mutatkoznak, egyik az agresszív, másik a csendes, magába fordulósabb. Ők lehetnek az új csendes generáció.
