A magyarországi Varga Lívia harminc évig dolgozott általános iskolában tanítóként. Ez alatt az idő alatt mély meggyőződése és hite alakult ki az élményalapú pedagógia fontosságáról. Mindemellett tankönyvszerző is, nővérével együtt matematika tankönyveket írtak, amelyekben igyekeztek a gyerekek számára élvezhetővé és gördülékenyebbé tenni a tanulást. Jelenleg a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán óraadó tanárként tevékenykedik, ahol egyebek mellett a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapszakon tanuló hallgatókat kíséri bölcsődei gyakorlatra, emellett különböző pedagógiai kurzusokat is tart, például reform-, vagy kompetenciaalapú pedagógiát. A Szabadkai Nyári Akadémián egy kicsit más vizekre evezett, és Az elég jó pedagógus című előadásában arról beszélt, melyek azok a jellemzők, amelyek egy tanárt szakmailag és a gyermekek szemében is elismertté tesznek.
– Hiszek abban, hogy a gyerekek nem csupán a padban ülve, hanem közvetlen tapasztalatok révén tanulnak igazán. Példának okáért, amikor általános iskolában tanítottam, rendszeresen vittem ki a diákokat a természetbe – patakpartra, erdőbe –, hogy a saját élményeiken keresztül fedezzék fel, illetve ismerjék meg a világot. Vagy matematika órán mi a tömegmérést is a szomszéd boltban gyakoroltuk, nem az iskolában. Ezek olyan élményeket nyújtanak számukra, amelyek hosszú távon beléjük ivódnak – hallottuk az előadótól, aki tanárként mindig is fontosnak tartotta a gyerekek aktív részvételét a tanulási folyamatban, és az érzelmi intelligenciájuk fejlődését is.
– Az együttműködés szintén kulcsfontosságú tényező egy oktatási intézményben. Nemcsak a pedagógusok és a szülők, hanem a gyerekek között is. Gyakran előfordul, hogy maguk a tanulók is képesek segíteni és támogatni egymást. A gyengébben teljesítő diákokat néha a kortársaik is ,,felkarolhatják” sőt, megeshet, hogy ők tudják a legjobban, vagy a legegyszerűbb szavakkal elmagyarázni egy-egy tananyagot. Ez a kölcsönös segítségnyújtás hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek sikerélményeket szerezzenek, ami rendkívül fontos az önbizalom építése szempontjából – emelte ki Varga Judit.
Mint mondta, lényeges, hogy a pedagógusok reflektívek is legyenek. Azt javasolta az akadémián résztvevőknek, hogy minden tanítási nap végén gondolják át, mi sikerült jól az adott tanórán, min lehetne javítani, és mit érdemes másképp csinálni a jövőben. Ez az önreflexió segíti a pedagógusokat abban, hogy még hatékonyabban támogathassák a gyerekek fejlődését.
– A három évtizednyi tanítás után tíz évig dolgoztam a Soproni Gyermekjóléti Intézetnél, és ott is láttam, milyen kihívásokkal szembesülnek a gyerekek, hogyan élik meg az iskolai munkát, milyen bántódás éri őket. Az online abúzus ma már komoly problémává vált, és a szülők viselkedése is megváltozott az évek során. Sok gyerek kevés támogatást kap otthonról, ezért rájuk különösen oda kell figyelni. Ezért is gondolom, hogy a pedagógusi hivatás nagyon összetett feladat, és csak elhivatott, jól felkészült tanárok képesek megoldani/megválaszolni ezeket a kihívásokat – hangsúlyozta az előadó.
Varga Judit előadásában kiemelte továbbá azt is, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó pedagógusnak.
– Az érzelmi intelligencia, a tolerancia, és az egymás tisztelete mellett az is meghatározó, hogy a tanár facilitátorként segítse és irányítsa a gyerekeket (A facilitátor egy olyan pártatlan segítőt jelent, aki megkönnyíti és elősegíti az együttműködést és a hatékony csapatmunkát annak érdekében, hogy a csapat elérje a célokat és megtalálja a legjobb megoldásokat.). Legyen erkölcsi tartása, rendelkezzen kellő empátiával és segítőkészséggel. Az együttműködési készsége is elengedhetetlen a tantestületen belül – mondta az előadó, hozzátéve, az új ötletek, kezdeményezések sokat segíthetnek abban, hogy egy tanár jól érezze magát a munkájában.
Zárszóként a pályakezdő pedagógusoknak is üzent:
– Az válassza a pedagógusi pályát, aki valóban elhivatott, tiszteli a szakmát és szívből szereti a gyerekeket. Csak így válhat igazán jó tanárrá – zárta gondolatait Varga Judit.
Nyitókép: Dér Dianna felvétele
