Ismerek olyan embereket, akikből ömlik a szó és mások ócsárlása, amikor tudják, hogy valami rossz fát tettek a tűzre. Így próbálják leplezni azt, hogy valamit nem jól tettek, csaltak, hazudtak, átejtettek valakit. Ez egy fajta elterelő módszer, ami valószínűleg valahonnan a lélek mélyéből fakad, a szunnyadó lelkiismeretből. Tudják, hogy hibáztak, tisztában vannak vele, ám bevallani már nem merik.
Ha ez az igazság elöli bujkálás, gyávaság ahhoz, hogy bevalljuk rossz cselekedetünket, az embereknél apró, mindennapi kis dolgokra korlátozódik, akkor ebből különösebben nagy baj nem lehet, ugyanis csupán néhány embert érinthet. De ha ezt olyan emberek teszik, akik felvállalták, hogy egész közösségünket képviselni szándékozzák, akkor már igen komoly következményei lehetnek a félrebeszélésnek, a csalás elmismásolásának, a folyamatos acsarkodásnak.
Tény, hogy a Magyar Mozgalom azért nem jutott be a köztársasági parlamentbe, mert csaláson érték. Az is nyilvánvaló, hogy ez a civil szervezet azon sértett emberekből alakult, akik nemrég még a VMSZ soraiban voltak. És számomra az sem kérdéses, hogy kevésbé a VMSZ politikája miatt távoztak a pártból, hanem inkább azért, mert az utóbbi időben, mondhatni, hogy az MNT jelenlegi felállásával, távolabb kerültek a tűztől, azaz attól a kasszától, ami azidáig fűtötte őket. Ezek után teljesen érthető a sértődöttség és a bosszúvágy, mindent megtenni annak érdekében, hogy leépítsük, tönkretegyük azt az érdekszervezetet, ebben az esetben a VMSZ-t, amelyből saját akaratukból vagy akaratuk ellenére távoztak, mert már nem melegítette őket eléggé.
Aki kicsit is jártas a zenében, észreveszi a fals hangokat. Vonatkozik ez a politikára is. Nem hiszem, hogy Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikai államtitkára politikai analfabéta volna. Minden bizonnyal tájékozottabb sokunknál, ugyanakkor kétlem, hogy bármelyik pártról vagy civil szervezetről légből kapott dolgokat állítana a nyilvánosság előtt. Ennél sokkal komolyabbnak tartom.
Azokat az embereket pedig komolytalanoknak és közösségrombolónak, akik csalás miatti sikertelenségük fűtötte dühüket e közösség még mindig (már hallom a cinikus megjegyzést: de nem sokáig!) legerősebb és legbefolyásosabb érdekszervezetén élik ki és abban tetszelegnek, hogy ők mentik meg majd e közösséget a teljes csődtől. Már valahol leírtam, hogy a Magyar Mozgalom akkor nőtt volna kissé a szememben, ha a kudarc után vezetője, vagy vezetői kiállnak és azt mondják, hogy köztársasági szinten szavazzatok a VMSZ-re. Ehelyett mit kaptunk – mi, a közösség –, a NEM A VMSZ-t, és szavazzatok a Demokrata Pártra!
Azt nem tudom, hogy a Magyar Mozgalom civil szervezetként milyen politikai beállítottságú, liberális-e, baloldali-e. Valószínűleg a tagsága között van ez is, meg az is. Azt azonban sejtem, hogy honnan fúj a szél, és egyes vezető tagjait milyen célok vezérlik. Az viszont teljesen világos előttem, hogy a mozgalmasok közül tulajdonképpen senki sem akar párbeszédet. Mert aki békülni szeretne, nem hiányozhat belőle az alázat.
