A demokrácia sokba kerül. Szerbiában hozzávetőlegesen kétmilliárd dinárba, ez a megállapítás vonható le a két évvel ezelőtti rendkívüli választások tapasztalata alapján.
Fotó: Molnár Edvárd
– A pártok több mint kétmilliárd dináros költséget jelentettek be a legutóbbi választást követően, ami 20 százalékkal több volt mint az egyébként nagyon drága 2012-es kampány. A pártok a költségük 50 százalékát sajnos a költségvetésből kapják – mondta Bojan Klačar, a CESID munkatársa a B92-nek. – A kiadásaik többi részét pedig főleg hitelekből fedezik.
– A pártok kartellezik a teret. A hat párt közül, akik a jelzett összeg 70-80 százalékát kapták meg illetve költötték el, a kartellban csak az SZHP meg az SZSZP maradt. Amint a pártok elvesztik a hatalmat, hatalmas adósságokba keveredik a párt. Ez történt a Szerbia Egyesült Régiói ( URS) párttal. És ilyen anyagi helyzetben van a Liberális Demokrata Párt meg a Demokrata Párt is, mondta Zoran Stojiljković, a Korrupcióellenes Ügynökség munkatársa.
A választási kampány másik finanszírozási forrása a vállalatok és az egyéni támogatások, ami nehezen ellenőrizhető.
– Amikor összevesznek, akkor eljönnek hozzánk és elmondják, hogyan finanszírozták a pártot. Amikor egy szociális támogatásból élő ember 40 000 dinárt ad a pártnak, és megkérdezzük, vajon hogyan lehetséges ez, és erre az a válasz, hogy jobban szereti a pártot, meg annak vezérét, mint a saját családját, akkor ezzel a kijelentéssel nem tudunk mit kezdeni. Tehetetlenek vagyunk – mondta Zoran Stojiljković.
Egyelőre még nem tudni, hogy vajon felállítják-e mind a nyolc és félezer választási bizottságot a tavaszi választásokra, s azt sem, hogy lesznek-e rendkívüli parlamenti választások vagy sem. Erre a költségvetésben nem irányoztak elő pénzt, de ez nem akadály.
– Ha a rendkívüli köztársasági parlamenti választásokról beszélünk, akkor annak pénzelését a költségvetési tartalékokból tehetik meg. A választások megszervezése nem olyan nagy kiadás, hogy ezt ne lehetne a tartalékalapból fedezni – mondta Saša Ranđelović, a belgrádi Közgazdasági Kar professzora.
Bojan Klačar, a CESID munkatársa úgy látja, hogy nem csupán a választások anyagi oldalát kell vizsgálni. Sokkal fontosabb, hogy a parlamenti választásoknak meglegyen egy ritmusa, logikája és ez ne legyen együtt se a helyhatósági se a tartományi választásokkal.
Függetlenül attól, hogy hány párt vesz részt a küzdelemben, és hányan költik el a saját pénzüket, illetve használják fel a költségvetési eszközöket, a választási bizottságok munkája minden bizonnyal meghaladja az egymilliárd dináros kiadást.
