Soha sem volt még ilyen közel a megbékéléshez Szerbia meg Magyarország – hangzott el a Délvidék Kutatóközpont pénteken a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában megszervezett konferenciáján, amelyen a magyar–szerb megbékélés egykori és mai feltételeit boncolgatták az előadók.
Dr. Glatz Ferenc, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar elnöke a történelmi megbékélés feltételeiről és kényszereiről beszélt. Mint mondta, a megbékélésnek vannak feltételei. S ezek között nagyon fontos helyet foglal el a 2011-ben alakított Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság, amelynek az a célja, hogy egyeztessék a közös térség közös kutatásait. A professzor szerint azonban nemcsak a két nép történelmében fontos, hogy letisztázódjon, mi is történt a második világháború éveiben, hanem a nemzetközi tudományos életbe is be kell csatornázni ezeket az adatokat. Sehol soha nem fordult elő az, ami ebben a térségben: világrekordnak számít az, amennyi embert kivégeztek bírósági ítélet nélkül, a második világháború után, és a háborús időszak utáni népirtás is egyedülálló mértékű volt.
Dr. A. Sajti Enikő történész A magyar vagyon kisajátítása Jugoszláviában 1945 után címmel tartott előadást. A második világháborút követően Magyarországot 70 millió dolláros jóvátételre kötelezték. Ezt egy ideig az ország fizette, majd 1948-ban felfüggesztette a törlesztést. A tárgyalások csak 1956-ban fejeződtek be, amikor is két egyezmény született a felek közt, és ebben egyebek között azt rendezték, hogy a Jugoszlávia területén államosított magyar vagyont elszámolják a jóvátétel fejében. A két ország kölcsönösen elismerte, hogy nem tartoznak egymásnak.
Dr. Srđan Cvetković szerb történész, a tömegsírok feltárásával foglalkozó bizottság titkára az 1944 és 1945-ben ártatlanul kivégzettek adatainak kutatásáról beszélt. Már most több mint 80 000 személy neve szerepel a vegyes bizottság honlapjának adatbázisában, de csak az kerül a kivégzettek listájára, akiről a kutatók megállapítják, hogy dokumentumokkal alátámasztható a feltevés. Cvetković elmondta, Szerbiában teljes biztonsággal 40 000 kivégzésről tudnak, ebből 26 896 Vajdaságban történt. Eddig összesen 210 tömegsírt azonosítottak be. A történész elmondta, hogy a kivégzéseket követően 1945 végén, illetve 1946 elején állami utasításra a titkosszolgálatnak (OZNA) állami könyveket kellett összeállítani a kivégzettek névsorából. A cél az volt, hogy akiknek hozzátartozója életben maradt, nyoma maradjon, kik a megbízhatatlanok. 1948-ban ugyancsak felsőbb utasításra, a tömegsírok fölé állami intézményeket, stadionokat, piactereket kellet építeni, hogy eltűnjenek a nyomok.
A konferencián dr. Zakar Péter, a szegedi Délvidék Kutatóközpont vezetője, Pelyach István történész, Kávai Szabolcs, а Délvidék Kutatóközpont magyarkanizsai tagja, Fejős Sándor újvidéki történész, valamint Forró Lajos, a Délvidék Kutatóközpont tagja és Molnár Tibor zentai kutató tartott még előadást Szegeden. A konferencián részt vettek magyarországi, szerbiai és vajdasági történészek, helytörténészek, a vegyes bizottság tagjai és érdeklődők egyaránt.
Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete elmondta, Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfők közös főhajtását a második világháború ártatlan áldozatainak emléke előtt április elejére tervezik. Csúrogon már folynak a terepmunkálatok egy emlékhely kialakításához. A tervek szerint a magyar áldozatok emléke előtt a sintérgödörnél adóznak az államfők, a szerb áldozatok emléke előtt pedig az egykori raktárban kialakított múzeumban. A nagykövet elmondta, Magyarország ugyan már fejet hajtott az ártatlanul kivégzett szerb és más nemzetiségű áldozatok előtt, de ez a bocsánatkérés nem ért el nem csak a köztudatig, de a politikusokig sem. Soha sem fogjuk tudni az áldozatok pontos számát, de közös érdekünk, hogy mindkét fél gesztust tegyen. Ez megkerülhetetlen – mondta Nikowitz Oszkár.
