Már a diákszínjátszók is kivándorolnak?

Október 27-én először jártunk a valkaisori Kultúrotthon barátságos, tágas színháztermében, ahol a jókora, félkörívű színpad és a nézőtér sok-sok vadonatúj kárpitozású széke szinte hívogatja a színházkedvelő nézőket. Nézőkben és szereplőkben nem is volt hiány. De még az elődöntő megkezdése előtt sok szomorú hírt hallottunk. Például, hogy Hajdújáráson-Noszán már csak kombinált tagozat működik. Az elsősök a harmadikosokkal, a másodikosok a negyedikesekkel együtt hallgatják az órákat – ha jól számoltam, összesen tíz gyerek, két tanítónő odaadó irányításával. S hogy egy másik helyen, ahová szintén el szándékozunk menni, 24 gyerekből már mindössze nyolc maradt. A többiek külföldön munkát kereső szüleikkel együtt nemrég elhagyták az országot. Egyszerre valami jeges fuvallat érintett meg, ez azonban gyorsan elszállt a jókedvűen nyüzsgő, fellépésükre lelkesen készülődő vidám gyereksereg biztató zsivajában.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete ezúttal október 27-én az Ada melletti Valkaisoron rendezte meg a már tavaly nagykorúvá lett, immár XIX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál első idei elődöntőjét. A háromtagú zsűri: Nagy Margit, a VMPE elnöke, Takarics Róbert író, fő szervező és Jódal Rózsa író, valamint a termet dugig megtöltő közönség ezúttal három előadást láthatott. Örömünkre szolgált, hogy a rendezők a bemutatandó szövegeket a magyar klasszikusokból válogatták, miközben helyi mondákat is felkutattak, és előadásaikba bő fantáziával és nagy lelkesedéssel „beledolgoztak”. S színre került egy eredeti, a helyi tanítónő által írt jelenet is.

A törökfalui Százszorszép Művelődési Egyesület csapata Monzák Péter rendezésében a Lúdas Matyi című jelenetet adta elő – jókedvűen és igen kreatívan. Fazekas Mihály jól ismert és közkedvelt művét ugyanis a szereplők továbbgondolták, és saját ötleteikkel „dúsították”. Korszerűen, szinte eszköztelenül játszottak, csak a két kezükre és a fantáziájukra támaszkodva. Viszont látványos, szemet gyönyörködtető volt a jelenetenként – négyszer – is változó, mintegy háttérként használt díszlet, amelyet a szereplők „használat előtt” látványosan meglengettek a nézők előtt, majd középre akasztották. Egy címszereplő nem is volt nekik elég, játék közben két Lúdas Matyit is „elhasználtak”. Mindegyikük a maga módján értelmezte és játszotta el a furfangos, igazságából egy jottányit sem engedő Matyit, aki a jelenet végén pöttöm utódjának is igyekszik megmutatni az egyedüli egyenes és igazságra vezérlő utat. Viszont a pálmát a minden hájjal megkent, kapzsi Döbrögi uramat tenyérbe mászó átéltséggel alakító hatodikos Kisbicskei Kristóf vitte el.

A Táltos nevű gunarasi színjátszó csoport Gurbity Gruber Klaudia tanítónő Híradó című művét mutatta be Miklós Adél rendezésében. A közönség jól mulatott a tévéhíradót mókásan „veséző”, egymás után sorjázó jeleneteken. Például az Operáción, amikor  az alkoholt sietve kérő-követelő sebész kapkodó zavarában maga hajtja fel a feléje nyújtott alkoholt. Meg az Esti mesén, amelyet a tévéről hajdan oly sokat hallott „tévémacis” zene vezet be és fest alá.  S a mai örökhagyó anyán, aki legnagyobb kincsét, a számítógépét három gyereke közül az azt legjobban kiérdemlőre szeretné örökül hagyni, de sajnos a nagy becsben tartott „kincs” egyiküknek sem kell. Egyikük bébiszitter lett, másikuk milliomos. Szegény anyjuk végül egyedül, féltett számítógépével „édes kettesben” öregedett meg. A fordulatos és izgalmas Mindent vagy semmit! közismert vetélkedőt a közönség a szereplőkkel együtt szurkolta végig. Nagy tetszést arattak a Diáklázadás humoros „követelései” is, és a Három selypes lány várható felsülése. Külön öröm volt hallani a hetedikes Csorba Örsöt a Narrátor szerepében, az est legszebben artikuláló, szinte hibátlan kiejtésű  mellékszereplőjének bizonyult.

A hajdújárási-noszai Hinga Művelődési Egyesület Réceruca színjátszó csoportja a Rózsa Sándor Ludaspusztán című jelenetet mutatta be Móricz Zsigmond közkedvelt regénye, valamint helyi mondák alapján, Greguss Zalán rendezésében. Érdekes, hogy szinte egyik diákszínjátszó csoport sem elégedett meg az alapszöveggel, hanem nagy kedvvel és kíváncsi kutató- és alkotóvággyal továbbszőtte. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, amint egy pókhálós, poros padláson a szereplők egy titokzatos ládikát találnak, amelyből Rózsa Sándornak a maga korában annyi felé kiragasztott fényképe, körözőlevele, személyleírása és még annyi minden kerül elő. Aztán megelevenedik a történet. Megjelenik a színen Veszelka Imre, a Bátai Bálint álnéven bujkáló Rózsa Sándor, a messze földön híres kovácsmester, a „mestörök mestöre”, szó esik benne a tizenhat esztendeig tartó nehéz katonai szolgálatról, helyi anekdotákról, amelyeket még a szereplők nagyapja is kedvvel mesélgetett, s amelyek egyikében a disznóvágás fateknőben félretett javait a vályogházból kiásó tolvajok felsülésével végződik, az előrelátó háziak ugyanis a húsosteknőbe, látszólag „lesózva”, a nagymamát fektették bele a várt sonkák és kolbászok helyett… Meg a Pápán megesett csodálatos lópatkolásról, amelyben  a patkolásra behozott pejparipának Jézus valamennyi lábát levágja, megpatkolja, majd „rápökve” visszaragasztja a helyére. Mindez persze az őt utánozni vágyó kovácsnak nem sikerülhet. A rendező nemcsak a mozgatható díszlettel, hanem mutatós árnyjátékkal és egyebekkel tette látványossá az előadást. Különös hatást keltettek a korabeli ruhába öltöztetett és tájszólásban beszélő szereplők is, a végén pedig a Rózsa Sándorról együtt elénekelt, a helyiek által még jól ismert nóta is. Mindez természetes játékossággal, megjátszott rögtönzésekkel történt. Pl. ilyen bevezetővel: „Most játsszuk el azt, amikor Veszelka Imréből betyár lett.” Nem csoda, ha a bírálóbizottság végül ezt a darabot találta az elődöntő legjobb előadásának.

A zsűri végül úgy döntött, hogy erről az elődöntőről nem is egy, hanem két előadást küld tovább a gálára: a noszaiak legjobbnak talált Rózsa Sándor Ludaspuszán című jelenetét, valamint a törökfaluiak Lúdas Matyiját. Díszletet is kettőt jutalmazott: a noszaiak és a törökfaluiak díszletét. Eredeti, saját összeállítású szövegéért Gurbity Gruber Klaudiát jutalmazták díszoklevéllel. Legjobb szereplőknek a törökfalui hatodikos Kisbicskei Kristófot (Döbrögi) és a noszai nyolcadikos, sokszínű, természetes játékával nagy tetszést arató Nagy Albertet (Kovács mestör) nyilvánították, de sok mellékszereplő is remekelt, ezért ők is díszoklevéllel távozhattak: Törökfaluból a hatodikos Oláh Réka és a hetedikes Kocsi Kinga, valamint a gunarasi Csorba Örs.

A következő alkalommal a kispiaci elődöntőről jelentkezünk.