Fényberek, vagyis a helyi szóhasználatban Platics Szerémségben, a Száva mentén terül el. A Száva ágai veszik körül, ezért a fény és a berek magyar elnevezés a helység fekvésére utal. Háromezer lakosa közül mindössze alig negyven magyar anyanyelvű vagy magát magyarnak valló maradt a faluban. A településen magyar iskola nem működik, kulturálisan a szomszédos Nyékince (Nikinci) falu magyar egyesületéhez tartoznak a helybeliek.
Az általános iskolában mindössze húsz gyermek tanul (Fotó: Dávid Csilla)
Fényszárosi Károly és apja, Mátyás a műhely előtt (Fotó: Dávid Csilla)
– Olyanok is magyarnak vallják manapság magukat a faluban, akik egy szót sem tudnak magyarul. A gyerekek miatt sokan megszerezték a honosítást is – ecsetelte a platicsi helyzetképet Fényszárosi Mátyás helybeli lakos.
– Magyarnak érzem magam és ezért szerettem volna megcsináltatni a magyar állampolgárságot. A fiaim már nem beszélik a nyelvet, de értik. Jelenleg mintegy negyven magyar van a faluban, de azok is ritkán használják a nyelvet. A vegyes házasságban élők nem beszélik a magyar nyelvet, így a gyerekek sem tanulnak meg magyarul. A magyarok innen nem mennek el, hanem beolvadnak.
Beszámolt arról is, hogy a nyékincai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagjaként többször is volt alkalma részt venni a különféle rendezvényeken és külföldi utazásokon.
– A Kőketánc népi játék és néptáncvetélkedőn és a Durindón rendszeresen részt veszünk. Aktívak voltunk mindeddig, de hogy ezután hogy lesz, mi lesz, nem tudom. Az általános iskolában mindössze húsz gyermek tanul, többnyire nyékinceiek. Innen ment oda néhány gyerek, de abbahagyták. Platicsról mindössze hárman járnak az egyesületbe. Problémát jelent az is, hogy nincs, aki elvigye őket Nyékincére. Mindössze négy-öt kilométerről lenne szó, még sincs, aki átvigye a gyerekeket. Az unokámat én vittem, amíg oda járt. A művelődési egyesületnek a nyékincei református templom ad otthont.
Fényszárosi Mátyás (Fotó: Dávid Csilla)
Az egyesületben sajnos nincs koreográfus. Az idősebb táncosok amit tudnak, azt adják át a kisebbeknek. Néha táncoktatók és népdalénekesek jönnek hozzánk más településekről segíteni.
– Majdnem mindenfelé mentünk fellépni, amíg rendben voltunk, egy-két éve azonban egyre kevesebben vagyunk. Általános jelenség a művelődési egyesületek terén, hogy amikor a fiatalok elmennek a városba, beiratkoznak az egyetemre, akkor szétesik a csoport, mert nem jönnek vissza. A kicsiket összeszedjük, tanítjuk, s amikor a legjobbak, akkor vagy férjhez mennek, vagy elmennek a faluból.
Fényszárosi Mátyás Platicson született. A hatvanas években tanulta ki az asztalos mesterséget, amit később a fiatalabb fiának is sikeresen átadott.
– Most újból inas vagyok. A fiatalabb fiam dolgozik az asztalosműhelyben, és sokat segítek neki. Meg kell osztanom az időt a művelődési egyesület és az asztalosság között. Gyerekkoromban szerettem a fával való munkát. Az utcában, ahol laktam, volt egy asztalos, és nála tanultam ki a szakmát.
Kérdésünkre, hogy van-e jövője e szakmának a faluban, megosztottan válaszol.
– Munka, az van, csak most más jellegű. Az ajtóra és az ablakra már nincs igazán igény a faluban, ezért koporsókat készítünk. Ez van. Eladjuk, amennyi kell a faluban, a többit a temetkezési vállalatoknak értékesítjük. Amióta elmentem nyugdíjba, erre az üzletágra van kereslet csupán. Azelőtt mindenféle tárgyat készítettünk: ajtót, ablakot, lépcsőt, bútort és lakberendezési elemeket is.
Apáról fiúra szállt a mesterség (Fotó: Dávid Csilla)
A falu központja (Fotó: Dávid Csilla)
A koporsókészítése hasonló folyamat mint a bútorok előállítása – mondja Mátyás.
– A feldolgozott fára néhány műanyag elem is kerül. A koporsók küllemében a hagyomány és a divat egyaránt közrejátszik. A legolcsóbbnak az ára 15 000 dinárnál kezdődik, a legdrágább pedig 40–60 000 dinár.
Platicson leginkább mezőgazdasággal foglalkoznak. Főként szántóföldek, erdő és nádas tartozik a faluhoz. Két malom, egy kisebb vágóhíd, több kiskereskedelmi létesítmény, négy fodrász, két autószerelő, több kávézó és egy diszkó is üzemel a településen. A platicsi sportcsarnok a helyi iskola tulajdona. A nyolcosztályos iskolába mintegy 200-300 gyerek jár. A magyarok Nyékincén tanulnak, a nyékincei szerbek pedig Platicson járnak iskolába. Az idén nyílt meg az óvoda. A faluban van egy híres diszkó, oda járnak a környékbeli fiatalok Šabacról és Rumáról.
Többféle mesterséget űznek a településen – mondja Mátyás.
– Az idősebb fiam műanyaggyártással foglalkozik. Mindenfélét tud készíteni és értékesíteni műanyagból: zacskókat, zsákokat, palackokat, ételtároló dobozokat. A termékek hetven-nyolcvan százalékát Németországban adja el, a németek pedig egy időben Oroszországba szállították ezt az árut – mondja Mátyás.
A környező erdők kiváló táptalajul szolgálnak a szarvasgomba termesztéséhez, kilóját 3000 euróért lehet értékesíteni a nemzetközi piacon, de csupán néhány család él ezzel a lehetőséggel.
