Egy ráérős nap Bajsán

Régen a falusi emberek a hosszú téli napokon egymáshoz vendégsébe mentek, és ha volt munka, abban segítettek egymásnak, ha  nem volt, akkor beszélgettek, kézimunkáztak, kártyáztak. Ezt a hagyományt elevenítik fel minden évben Bajsán, nem is akárhogyan, hanem a falu magyar, szerb és szlovák lakosai együtt mennek a ráérős napra, mert ezeket a napokat errefelé így nevezték.

Idén 14. alkalommal szerveztek Prélót Bajsán. Hogy miért kapta ezt a nevet a rendezvény, azt nem sikerült kiderítenem. Szuhanko Ruzsena, az  Etno Hagyományápoló Kézművesek Körének elnöke szerint az elsőt így nevezték el, és ma már senki sem kíván neki más nevet adni. Magyarul talán a fonó a megfelelője, mondta.

Délelőtt zsíros kenyérrel, lila hagymával meg tepertővel, teával várták a vendégeket. A barátkozás, beszélgetés mellett minden évben játékokat is szerveznek. Idén az első versenyszám a kukricamorzsolás volt. Kétfős csapatok mérkőztek meg. A győztes a topolyai Nefelejcs Női Fórum csapata lett. Paul Szikor Erzsébet, a bajnok csapat tagja, kérdésünkre elmondta, minden évben indulnak a versenyen, de talán most volt a legkönnyebb a kukoricát puszta kézzel lemorzsolni. Nagyon élvezték, mondta.

Valóban úgy tűnt, hogy mindenki szeret játszani, életkortól függetlenül. A gyerekeknek a többszínű kukoricaszemeket kellett szétválogatni, az ügyes kezű asszonyok pedig csigatésztát készítettek. Az győzött, aki a legtöbb és a legszebb – errefelé csak gégetésztának nevezett – levesbetétet gyártotta.

A színpadon a három nemzet művelődési egyesületei léptek fel a versenyszámok között. Bajsa lakosságának 65 százaléka magyar, 16 százaléka szerb, 6 százaléka pedig szlovák. Krnács Erika bajsai származású előadóművész is a fellépők között volt szülőfalujában. Arra a kérdésemre, hogy milyen bajsainak lenni, nevetve azt válaszolta, nekik természtes, hogy itt alapszinten mindenki beszéli mindhárom nyelvet, és hozzátette, hogy ő évekig nem tudta, ki milyen nemzetiségű. Csak amikor iskolába indultak, akkor derült ki, kit melyik tagozatra írattak szülei.

A legmókásabb verseny a kukoricapattogtatás volt. Hatalmas rostákban egy maréknyi kukoricát pattogtattak a versenyzők. A csutkából rakott tűz felett mozgatták a rostát, és ha ügyesek voltak, a szemek szép fehérre kipattogtak. Persze volt, akinek kigyuladt a rostája, a bácskossuthfalviaknak meg a kukoricája is meggyulladt a rostában, egy másik csapatnál meg kereket oldottak a kipattogott szemek, mert nem tettek másik rostát a tűz fölé tartottra, hogy kordában tartsák őket.

Hajdanán ugyanígy pattogtatták őseink a kukoricát. Ez volt akkortájt a nassolnivaló gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A színpad mellett egy rokkánál láttam meg Ocsenás Erzsébetet. Arra a kérdésemre, hogy működik-e a rokka, bosszúsan csak annyit válaszolt, hogy nincs beállítva. De nem sokat teketóriázott, keresett egy kötőtűt, kitisztította az eldugult részt és szélsebesen fonta a gyapjúfonalat. Megkérdeztem, hogy ő járt-e fonóba. Igen volt a válasz. Beszélt sok a vigasságról, a kézimunkázásról meg arról is, hogy annak idején a legények  nemcsak szórakozni mentek a ráérős napon vendégségbe, hanem a párválasztáshoz is gyűjtöttek benyomást. Egy-egy ilyen napon kiderült, melyik lány hogy tud kézimunkázni, hogyan viselkedik, és melyikből lesz jó feleség.

A férfiak ilyenkor miről másról beszélgethettek volna, mint hogy kinek milyen pálinkája, illetve bora van. A bajsai Prélón is szerveznek pálinkaversenyt, de immár szakmai zsűri dönti el, melyik a legjobb párlat. Több mint 100 mintából az ítészek a bácskossuthfalvi szilvapálinkát választották a legjobbnak.

És idén először kocsonyaverseny is volt. Az első próbálkozásra ugyan nem sok minta érkezett, de ezt is hagyományteremtő szándékkal vezették be, s bíznak benne, hogy jövőre már többen elhozzák a téli finomságot, hogy megmérettessék kocsonyafőzési tudományuk.

A Préló tulajdonképpen vendégségeskedést jelent. Az ősi hagyomány szerint a vendéglátók főztek egy nagy fazék káposztát vagy babot, azzal vendégelték meg a hozzájuk érkezőket. Bajsán is csak a meghívott vendégek vehetnek részt a Prélón, a helybeli iskola befogadóképessége ugyanis korlátozott. Minden évben érkeznek Magyarországról és Szlovákiából is vendégek, meg a község falvain kívül az idén Kúláról, Kiszácsról is voltak hagyományápoló képviselők. A helybeli szervezők azt mondják, nagy vágyuk, hogy nyílt ünnepséget szervezhessenek, hogy eljöhessen mindenki, aki csak szeretne. Egyelőre ez nem így van, mert nem tudnak mindenkit leültetni.

S míg zajlott a versengés, a vigasság a teremben, az iskola hátsó kijáratánál három hatalmas üstben rotyogott a szárma. A műsor végeztével 750 darab töltött káposztát vittek az asztalokra a helybeli segítők.

Sokfelé tartanak hagyományőrző napokat. Valamennyi értékes, ám a bajsait az teszi különlegessé, hogy itt három nemzet eleveníti fel azonos falusi szokásait.