Nem könnyű visszaadni egy ilyen látványos rendezvény hangulatát az újság hasábjain, mint amilyent a Nemzeti Vágta nyújt a helyszínen. A megannyi látványos elem, a több száz lovas alkalmi jelmezekben az egyik pillanatban még történelmi korokba vitte a látogatót, a következőben pedig már a jelenbe hozta vissza egy-egy izgalmas lóversenyre, arról a jövőképről nem is szólva, amit a fiatal lovasok évről évre gyarapodó száma vetít elő. Vitathatatlan a Nemzeti Vágta hatása a lovas klubok, egyesületek számának rohamos növekedésére, a legfiatalabbak fokozott érdeklődésére. Vajdaság-szerte egyre több fiatal kezd el lovagolni, újra felfedezni őseink hagyatékát. A mindössze tizenhárom éves zentagunarasi Januskó Szabina, aki a kishuszárok futamában képviselt bennünket, a következőképpen fogalmazta meg, hogy miért vonzódik a lóhoz, a lovassporthoz:
– Azért szeretem, mert a ló is gondolkodik, és meg lehet bízni benne.
Az esemény már rég kinőtte Magyarország határait, és a képeken is látható, immár Kelet-Ázsiától egészen Amerikáig elszállt a híre. Az ember és egy csodálatos állat, a ló harmóniáját tükrözi vissza a Vágta, amely a honfoglalás kor óta elválaszthatatlan kapcsolatot hivatott felidézni, hagyományként megmenteni, tovább őrizni és ápolni ezeket a felbecsülhetetlen értékeket.
Az évről évre nagyobb érdeklődést kiváltó rendezvény előkészületei – a határon belüli és határon túli körzeti vágták – már több ezer lovast és legalább százszor annyi érdeklődőt mozgatott meg, mondhatni, fertőzött meg lenyűgöző forgatagával. Ami pedig nem érzékelhető sem a kamera felvételein, sem a lap hasábjain, a versenyláz és a rendezvény közösségmegtartó ereje. Alkalom ez a rendezvény a találkozásra, egymás földrajzi, kulturális, sőt gasztronómiai értékeinek megismerésére.
Azok számára, akik nem tudtak eljutni a budapesti helyszínre, Ótos András kollégánk hatásos fotóival próbálunk kedvet csinálni a jövő évi, 10. Nemzeti Vágtához.