Puszedli, Nokedli, Szuszi és Ricsi elsöprő sikere

Április 12-én, benyitva a csonoplyai kultúrotthon hatalmas, jókora színpaddal és kényelmes, meggyszín kárpitos székekkel büszkélkedő színháztermébe, jóleső elégedettséggel állapíthattuk meg, hogy évről évre népesebb közönség – szülők, nagyszülők és pajtások személyében – kíváncsi a csonoplyai és a nemesmiliticsi anyanyelvápolók nyilvános bemutatkozására. Aznap délután került ugyanis sor a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében a XVII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál harmadik, csonoplyai elődöntőjére. Ezekben a helységekben évek óta nincs már magyar nyelvű oktatás, „csak” anyanyelvápolás. Az első években bizony alig néhány, magyarul többnyire már, vagy még nem, vagy csak alig beszélő családtag, rokon, vagy szomszéd volt kíváncsi az óvodás, vagy már iskolás anyanyelvápolók az évi teljesítményére. Most bezzeg! Annyian eljöttek, hogy csak úgy zúgott a taps egy-egy jelenet végeztével.

Az idén a csonoplyai anyanyelvápolók két, a nemesmiliticsiek pedig négy jelenettel mutatkoztak be. A csonoplyaiakat, akik az óvodásokat is felléptették, Krizsán Valéria tanítónő, a nemesmiliticsieket viszont Szabó Márta tanítónő készítette fel.

A versenyen kívül fellépő óvodások nem kevesebben, mint tizenegyen voltak, ők „erősítésül” három kisiskolást is kaptak, így tizennégyen – öt lány és kilenc fiúcska – énekelhetett, táncolhatott a Lánc, lánc, eszterlánc, a Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske és a Szélről legeljetek fülbemászó dallamára. Az előző évekhez képest ez is számbeli gyarapodást jelent. Meghatódtam, látva, hogy a színpadra felvezető, felnőtt lábakhoz méretezett magas lépcsőfokokon mint kapaszkodik bele görcsösen az alig négyéves, a földből is alig kilátszó Dóbi Adrián bátyja, Krisztián kezébe, hogy valahogy ő is feljusson a „világot jelentő” deszkákra. Fent aztán már annál fesztelenebbül játszott, énekelt. Magyarul.

A kéttagú zsűri: Jódal Rózsa író, kritikus és Takarics Róbert főszervező, író olyan jónak találta a mezőnyt, hogy négy diákszínjátszót is oklevéllel jutalmazott meg szép beszédéért, átélt játékáért.

Mindegyik jeleneten meglátszott, hogy sokáig és szeretettel gyakorolták. S mivel a nyelvet (az anyanyelvüket!) már egyre jobban elsajátítják, mernek és tudnak is felszabadultan játszani, alakítani a színpadon. Nem kell már görcsösen a nehezen bemagolt, kezdetben, évekkel ezelőtt sokszor teljességükben meg sem értett mondatokra koncentrálniuk.  A nemesmiliticsiek A rátóti csikótojással arattak sikert. Olyan szépen, jól artikulálva beszéltek, hogy egész csoportjukat éppen a szép beszédért jutalmazták oklevéllel. - Lázár Ervin Dömdödöm című jelenetét jó ismerősként, örömmel fogadta a közönség. A négyszögletű kerek erdő című könyvet, amelynek a csonoplyaiak egy dramatizált fejezetét tanulták be erre az alkalomra, néhányan már alighanem ismerik is. Szörnyeteg Lajos, Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa, Ló Szerafin, Dömdödöm és Bruckner Szigfrid harciasan vetélkedtek a költői babérokért. Legerőszakosabb, leghumorosabb és színészileg legjobban megformált alakítás a „költői vitákban” szinte levakarhatatlan Bruckner Szigfridé volt, ezúttal a nyolcadikos Szakács Emese könnyed, ironikus, átélt tolmácsolásában. Megérdemelten lett övé az egyik dicsérő oklevél. – A nemesmiliticsiek A csodagyógyszer  című jelenetében a Beteg „matematikai bántalmak” ellen kér orvosságot. A kétszemélyes jelenetet életesen, jóízű humorral alakították. A szigorú és ravasz Orvosnőt alakító harmadikos Purda Noémi is dicsérő oklevélben részesült. – A nemesmiliticsiek A pékinas és a kéményseprő című jelenetben egymás fontosságáról vitatkoznak a szereplők, végül kiegyeznek: mindegyikükre égetően szükség van. Rácsodálkoztunk ötletes öltözékükre. A pékinasnak olyan magas fehér szakácssapkája volt, hogy akármelyik mesterszakács is megirigyelhette volna, a kéményseprő pedig még hajlított kéménykotrót is akasztott a vállára. S mindkettőjük pofiján ott árulkodott szorgos munkájuk nyoma. A pékén fehér lisztszemcsék, a kéményseprőjén fekete korom. Őket találó jelmezükért jutalmazták dicsérő oklevéllel. – Jól megkomponált, pergő játékot nyújtottak a szereplők a csonoplyaiak Mátyás király és a varga című jelenetében. A varga előjátékként percekig nagy szakértelemmel és szeretettel „suvikszolta” a magának a királynak készített ajándékcsizmát. A királyi palotába igyekezvén azonban két alabárdos, kopjás ajtónálló is megzsarolja: csak akkor engedik be, ha a csizma-remekéért kapott ajándék felét nekik adja. A varga persze nem esett a feje lágyára. Ötven botütést kér a királytól ajándékba, amelyben aztán ő maga részesíti a két kapzsi szolgát. Huncut, belevaló, sokszínű játékáért, szép, kifejező beszédéért a vargát alakító harmadikos Gardil Roland vehetett át dicsérő oklevelet. – A nemesmiliticsiek Kozmetika című jelenetében Puszedli, az Új Lány érkezését a fiúk, Ricsi és Csali, azaz Nokedli részéről nagy-nagy kíváncsiság előzi meg. Amikor azonban kiderül, mennyire hiú, öntömjénező, állandóan „szelfiző”, csak önmaga kenceficézésével törődő, s erre semmi krémet és festéket nem sajnál, bizony kinevetik a kamasz osztálytársak. Ő pedig, megszégyenülve, végre hajlandó meghallgatni Szuszi nevű „maradi” osztálytársnőjét, aki a tiszta vizet és a szappant ajánlja első számú szépítőszer gyanánt. Előadásuk olyan életesre, „maira” sikerült, hogy a zsűri, mint az elődöntő legjobb előadását, őket juttatta tovább a júniusban esedékes gálaműsorra, a Puszedlit alakító nyolcadikos Purda Noémit pedig dicsérő oklevéllel tüntette ki.

Eredményes, egyéni és csoportgyőzelmekben is gazdag volt a csonoplyai elődöntő. Kíváncsian várjuk a még hátralevő kettőt.