A XVII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál ötödik (bánáti) elődöntőjét – a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében –, amelyen az anyanyelvápolók mutatták fel egyesztendős, szorgos munkálkodásuk „koronáját”, ezúttal is Muzslyán rendezték meg május 31-én.
A győztesek csoportja Takarics Róbert főszervezővel
Mialatt a háttérben a Vérfarkasok nagy, loboncos haját fésülték, tupírozták és a többi szereplőt sminkelték, öltöztették sietve jelmezbe, engem, a kissé korábban érkezettet az ittabéi Tóth Kornél és Fülöp Krisztián harmadikos ittabéi fellépők önzetlenül beavattak abba, hogyan kell örök barátságot fogadni az ő sajátságos, maguk kitalálta módján: apró öklüket előbb a saját alkarjukhoz, majd a halántékukhoz kell érinteni, végül kettejük öklöcskéit „összekoccintani”. Kérésemre mindjárt velem is kipróbálták. Örök barátok lettünk!
De – Lukács Gabriella, a muzslyai elődöntő főszervezője figyelmeztető szavára – már el is csendesült a jókora, dugig telt színházterem. Elsőnek Nagy Margit, a VMPE elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Margit Márta bemondó bejelentette az első fellépőket. Az idén tizenkét helység anyanyelvápolóinak tizenöt színjátszó együttese mutatkozott be. Nagybecskereken, Magyarittabén és Nezsényben ugyanis külön jelenettel készült a kiscsoport és a nagycsoport is.
Malacka (a díjazott Vass Szabolcs) a Vérfarkasokkal a legjobbnak nyilvánított, továbbjutó előadásban (Magyarittabé, Malacka)
A tanárnő az ugyancsak felvágott nyelvű osztályával. A szöveg a diákok ötletei alapján íródott. Középen a díjazott Sziveri Emese (Nagybecskerek, Osztályfőnöki óra)
A király(nő) (a díjazott Móric Tina) újabb feladattal bízza meg Marcit. Díszoklevél az összjátékért (Ürményháza, A becsületes tolvaj Marci.)
Jóleső érzéssel könyveltük el, hogy az eltelt évek folyamán mennyit javult a diákok kiejtése, s mert már jobban értik az anyanyelvüket, és gazdagodott a szókincsük, felszabadultabban, teljes odaadással adhatták át magukat a játék örömének. Így születhetett aztán olyan sok jó színészi alakítás, hogy a zsűri – Nagy Margit, a VMPE elnöke, Takarics Róbert főszervező, író és Jódal Rózsa író, a zsűri elnöke – nem győzte őket díjazni. A színészi alakításukért és szép beszédükért díjazottak: Csonka Brigitta (Erzsébetlak, ő elsősorban szárnyaló szólóénekével tűnt ki), Móric Tina (Ürményháza), Törtési Rebeka (Magyarittabé), Lunc Tímea és Csernák Andrea (Nezsény), Sziveri Emese (Nagybecskerek), Koroknai Hunor (Maradék) és Vass Szabolcs (Magyarittabé). Díszlet inkább csak jelzésszerűen volt itt-ott jelen, színpompás, fantáziadús jelmezekben viszont szinte tobzódtak az együttesek. Jókat kuncogtunk például Lunc Tímea (Nezsény, A kiskakas gyémánt félkrajcárja) „tyúklábain”, amelyek sárga mosogatókesztyűkből lettek kacagtatóan látványosra „fabrikálva”, és kopasznyakú tyúkra hajazó, szorosan a fejre simuló, rózsaszín sapkaszerűségén, közben gyönyörködtünk mutatós, piros tollruhájában. Élveztük a jó humorú állatjelmezeket (Titel, A répa). A magyarittabéiek mindkét csoportja valósággal brillírozott az ötletekben. Fehér trikóikban egészen „ellibásodtak” a libapásztor, illetve a szerepe szerint megtört öregasszonnyá töpörödött, szerepéből egy percre sem, még kimenetkor sem kieső Róza néni (Törtési Rebeka) libuskái. A Malacka című jelenetben pedig egyik jelmez egyedibb volt, mint a másik. A címszereplőt alakító, díjazott Vass Szabolcs például talpig rózsaszín pizsamában „malackodott”, s még a zoknija is babarózsaszínű volt, míg a Farkas szürke pizsamásan vicsorgott rá, miután pedig egy nagy, piros pettyes fazék tűzforró vizével leforrázták, lila-rózsaszín pizsamát „öltve” bujkált és görnyedezett nagy szégyenkezve. Az őt megbosszulni kész Vérfarkasok hada vérbenforgó(vá festett) szemmel, óriásira tátott, fekete szájjal és valóságos szénakazallá „tupírozott sörénnyel” kísérelte meg – üvöltve – jobb belátásra bírni a magát cseppet sem zavartató, közben körmét reszelgető, vérbeli színészpalántaként viselkedő Malackát, azaz Vass Szabolcsot. Különben ez, a magyarittabéiak nagycsoportjának Malacka című jelenete sikerült ezúttal a legjobban. Ők vitték el a legtöbb díjat: Petes Erzsébet a legjobb rendezésért és a legjobb színházi mozgásért, illetve koreográfiáért, Vass Szabolcs Malacka bravúros alakításáért, s mint legjobbnak nyilvánított előadás ők képviselik majd a muzslyai elődöntőt a június 5-ei gálaműsoron. Sikerült jelmezeikért a magyarittabéiak (a kis- és a nagycsoport is), a nezsényiek (ők is mindkét csoportjuk jelmezeiért) és a titeliek vihettek haza dicsérő oklevelet. Az ürményháziakat remek összjátékukért jutalmazták.
Az elődöntő kellemes meglepetése egy eredeti szöveg volt, amelyet – Osztályfőnöki óra címmel – a nagybecskereki nagycsoportosok saját kezűleg írtak... önmagukról. Kertelés és önsajnálat nélkül, sőt kellő önbírálattal és jó adag egészséges humorral. Volt is kacagás, pisszegés és biztatás a nézőtéren! Őket eredeti szövegükért díjazta a zsűri.
A krajcárt én találtam! Jobbról a díjazott Lunc Tímea. (Nezsény, A kiskakas gyémánt félkrajcárja)
A jól sikerült és nagyon népes – több óráig eltartó – ötödik elődöntő sok élvezetes, örömteli percet és rengeteg vastapsot hozott. A szereplők, rendezők és szervezők örültek egymás viszontlátásának, egymás jókedvű játékának, örültek az újabb sikereknek. A bakikon pedig jókat mulattak. Hisz abból is tanul az emberfia, ha véletlenül megakad a szövegben, és a társa segíti ki egy kis – lentről is követhető – súgással.
Az anyanyelvápoló tanítók, tanárok, ezúttal rendezők is – Mijatov Irén, Viola Lujza, Petes Erzsébet, Monić Lídia, Lukács Gabriella, Ábel Kornélia, Molnár Urbán Éva, Szabó Eleonóra, Dulka Gyöngyi és Szirák Katalin – elégedettek lehetnek az eredménnyel. Erről nemcsak a dicsérő oklevelek, ajándékok, hanem a nézőtérről minduntalan fel-felharsanó lelkes taps, de főként és elsősorban a színpadról szóló, egyre szebben hangzó szép magyar beszéd győzhette meg őket. Akkor is, ha ebbe bizony bele-belekeveredett nem kevés szerb akcentus is, s olykor a „drukk“, a lámpaláz folyományaként kicsit halkabbra sikeredett egy-egy izgalmasnak szánt párbeszéd, vita. Az anyanyelvápolásnak (is) ez már velejárója.
Várakozással tekintünk a június 5-én Oromhegyesen megtartandó záróműsor, a Gála elé.
A szőke varkocsos Csonka Brigittát szólóénekléséért díjazták (Erzsébetlak, Ha én felnőtt volnék)
Együttes erővel kihúzzák a répát (Titel, A répa)
