Székelyföld egy egészen más világ. Sok értelemben egyszerűbb, világosabb és szókimondóbb. Lehet, hogy őszintébb. Az a hely, ahol a nevén nevezik a dolgokat, ugyanakkor egy fejbólintással elfogadják azt is, ha valakinek valamiről más a véleménye. Legfeljebb nem fejtegetik tovább a dolgot. Válaszútnál dönteni kell.
Sokan a táborban sátorozva kísérik végig a hatnapos rendezvényt (Ótos András felvétele)
Nehéz ellenállni az ínycsiklandó falatoknak (Ótos András felvétele)
Nem könnyű feladat minden tábori történést végigkísérni (Ótos András felvétele)
A legkisebbekre is gondolnak: a Magyar Posta játékra invitál (Ótos András felvétele)
A medve szimbólum: a lángost is ő kínálja (Ótos András felvétele)
Őszintébb a táj is. Hegyek és völgyek egymást váltogatva követik egymást, két település között az ember megérezheti, mit jelent közlekedési értelemben az „egyszer fenn, egyszer lenn”. Sokat lehet nézelődni. Csodálkozni e tájon. Az egymás mellett lépkedő gólyákon, melyek errefelé már ritkaságszámba mennek. Ott viszont hatos-hetes csoportokat alkotva az út mellett gyülekeznek, mintha azt üzennék: itt érezzük igazán jól magunkat.
Az eső is gyorsan múló jelenség. Néhány percnél nem rontja tovább az ember szép idő felett érzett örömét. S az éjszakák hűvösek. A balkáni nyárból menekülőnek valóságos felfrissülést és könnyű álmot hoznak. Pihenést és kipihentséget, még ha egész álló nap munkával töltötte is az idejét.
Székelyföld egy kicsit időutazás is. Olyasmit látni és hallani ott, amiről a másutt lakók már megfeledkezhettek. Megvan minden, ami a múltnak és a jelennek a része. Ötvözve tárul elénk a valamikori és mostani világunk. Össze lehet hasonlítani. El lehet dönteni, melyikben mi volt a jó és mi a rossz. Szekér és számítástechnika. Forráskút és palackozott víz. Igazi és tiltott sör. Ez mind a táj, a lét, a múlt és a jelen része.
Azt mondják, vannak ott medvék is bőven, s ilyenkor mindig hozzáteszik, márpedig az nem játék. Jómagam még nem láttam medvét, de állítólag ez azért van, mert a szerencsésebbek közé tartozom. Szerintem inkább azért, mert az évente megrendezésre kerülő tusnádfürdői szabadegyetemnek elsősorban a politikai részét követem. Politikus mellé pedig még egyetlen medve sem mert odaülni.
Az idei szabadegyetem még több tartalmat kínált fel az előző évekhez képest. Több szabadegyetemi vitasátrat állítottak, több helyszínen zajlottak az előadások és az esti bulik is. Ki ezért, ki azért keresi fel az ismertebb nevén Tusványosnak nevezett tábort. A helyszínen megértik, ha valakit nem a politika, hanem az esti koncert érdekel, s azt is, ha valaki éppen a beszélgetések miatt jött, s nem marad ott este a többezres tömeg által végigkísért fellépéseken. S vannak bőven olyanok is, akik szeretnek mindenből kiharapni egy-egy falatot. Még a hazai csevapra leginkább hasonlító micsből is, mely kissé talán fűszeresebb, de mindenképpen sokkal nagyobb a csevapunknál. A táborbeli étkezési lehetőségek egyik sztárja a mics, s három-négynél már a legtöbben elégedettek a fogyasztással. Mivel van sült karaj, csirkemell, házi kolbász, sör és mindenféle üdítő is, aligha maradnak olyanok, akik nem kívánnak élni a tábori falatozás lehetőségével, amikor az egyik sátorból a másikba igyekezve akarva-akaratlanul is orruk felé fújja a szellő a sült húsok finom illatát. Aki ennek ellenáll, az vagy nagyon jóllakott pár perccel korábban, vagy rettenetesen csúnya koncertező éjszakán van túl a gyomra éppen.
Az Olt folyóban a fürdés tilos. Azokat viszont, akik mégis ilyen módon próbálják magukat pár perc alatt felfrissíteni, nemigen bántja senki sem. Vissza a természetbe. Egyszerűsített Rousseau. Az idén az időjárás is nagyon kedvezett a szabadegyetemnek és diáktábornak: napközben színültig telített vitasátrak, az éjjeli vigasság után ébredező és a tábori tusoló felé igyekvő fiatalok képe fogadja a nézelődőt, aztán az előadások után lassan elindul a próba a nagyszínpadon, hömpölyögni kezd a tömegáradat a tábor felé vezető kis úton, és estére megtelik a koncertpódium előtti tér, hogy a Hooligansnek, a Beatricének, a Skorpiónak, a Magna Cum Laudénak és másoknak is ugyanolyan nagy tapsvihar járjon.
Amiért hazatérni, Székelyföldre, Csíkszeredára, Tusnádfürdőre visszatérni is ugyanazért jó. Az ember tudja, érzi, mi várja ott. Nagy meglepetések nincsenek, olyan helyre megy, melyet ismer és szeret. Hogy az idei tábor jelmondatát ellopva, egyszerűsítve hangozzék: egy biztos ponthoz érkezik bő hatszáz kilométer után.
Hagyományok a tábor bejáratánál: kézimunka-remekek eladók (Ótos András felvétele)
Sok a gépkocsi, de van még bőven szekér is az utakon (Ótos András felvétele)
A medvék olykor közelebb merészkednek, mint gondolnánk (Ótos András felvétele)
Ezrek bulizzák végig a tusványosi éjszakákat (Ótos András felvétele)
