Most nem a menekültekről írok.
Három napot töltöttem Árpáddal és Bandival a németországi Passauban és az osztrák Salzburgban. A két város közötti, mintegy százhúsz kilométeres utat is végigjártuk. Riportutunk témája a menekültek voltak, de mint mondtam, most nem róluk szólok.
Tájkép templommal, valahol Passau és Salzburg között (Ótos András felvétele)
Passau, a három folyó (Duna, Inn, Ilz) városa valódi gyöngyszem. Elkápráztatott múltjával, óvárosával, templomaival, a Duna felett emelkedő várával, kockaköves utcáival, és elkápráztatott jelenével, a múltat megőrző jelenével, a tökéletességig felújított sok száz éves épületeivel, a renddel, a tisztasággal, nyugalmával. Itt, ebben a városban mindenki boldog, talán még az a hontalan is, aki az esti órákban az óváros kihalt utcáin végigbotorkál, bele-bele kukkantva a szemeteskosarakba.
Salzburgban egyszer, nagyon-nagyon régen már voltam. A múlt század hetvenes éveinek derekán. Tátott szájjal sétáltam utcáin, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne itt élni. Mára kissé megduzzadt a város, de varázsát ezzel nem veszítette el, környezete, utcái, terei, házai lenyűgözőek. Habár annyi időnk nem volt, hogy alaposan bejárjuk, mert ugye, a munka, a menekültek (de hagyjuk most őket, mert nem róluk írok), ismételten megfogalmazódott bennem ugyanaz, ami negyven évvel ezelőtt: de jó volna itt élni.
Rendetlen vonalak a rendben (Ótos András felvétele)
De nemcsak itt, hanem a két város között fekvő bármelyik városkában, faluban. Lehet, hogy a verőfényes nap, lehet, hogy az ősz színeit felöltő erdők, a haragosan zöld legelők, a kiváló utak és a mellettük levő tisztaság, a festett házak, templomok, a rendezett udvarok váltották ki bennem a gyönyör érzetét és kissé irigyelni kezdtem a menekülteket. Micsoda szép országot választottak maguknak!
Menet közben szemem előtt fel-felvillannak a Horgoson, Magyarkanizsán, Preševóban, Šiden... készült fotók. Az igénytelenség sugárzik róluk. A rajtuk látható emberek ezt az igénytelenséget hozzák magukkal. Nem a rendet, a rend szeretetét, hanem a zsivajt, a sajátságos temperamentumot, a másképpen értelmezett szabadságot...
Visszazökkenek a valóságba, és még egy kicsit élvezem a tájat. Különben is, ezúttal nem a menekültekről írtam.
Nyitókép: Tájkép templommal, valahol Passau és Salzburg között (Ótos András felvétele)
