Amíg a tábor ügyeletes vezetőjére várok – Dragan azt mondja, hogy a délelőtti napi megbeszélésen van –, kissé körülnézek. Már amennyire lehet, mert ha a rendőr azt parancsolta, hogy itt, a kapunál álljak, akkor nem lófrálhatok egymagam kedvem szerint.
Vajon most mit kezdjek ezekkel a papírokkal? (Ótos András felvétele)
Bekukkantok a kapunál levő nagy, fehér sátorba. A menekültek sorban elhelyezett asztalok előtt állnak, szembe velük civilek, akik a dokumentumokat ellenőrzik és mindenkinek igazolást adnak. Ezzel az emberek átsétálnak a szemközti épületbe, ahol rendőrök ülnek. Az asztalokon számítógépek és egyéb eszközök adatok, fényképek, ujjlenyomatok rögzítésére. Itt töltik ki azt a igazolást is, amelyet útlevél helyett mindenki magával visz, és amelyen a személyi adatok mellett többek között az áll, hogy 72 órán belül jelentkezni kell a migránsok egyik állandó befogadóközpontjában, ahol menedékstátust lehet kérni. Ha ezt nem teszik meg, elveszítik a jogukat, hogy a későbbiekben megtegyék, és el kell hagyniuk az ország területét.
Az ajtón, az épület falán, a hirdetőtáblákon arab és angol nyelven különböző hirdetmények, tájékoztató szövegek sorakoznak. Mindenki megtudhatja, hogy Šidre mikor indul vonat, hogy a jegy 15 euró, és a gyerekeknek tizenkét éves korig ingyenes. Innen olvasom, hogy Belgrádba 13 euróért lehet vonaton utazni. Aki viszont gyorsan szeretne Šidre eljutni, az autóbuszt választhatja, 35 euró fejében hat-hét óra alatt odaér. Keresem, de sehogyan sem találom azt az értesítést, hogy hol vannak azok a befogadóközpontok – van belőlük több is –, ahol az ide érkező migráns menekültstátust kérhet, mert Szerbiában szeretne maradni. Vajon hogyan lehet ezekbe a migránsközpontokba eljutni, ugyanis van egy Sjenicán, Tutinban, de Banja Koviljačán is. Bogorođán, Krnjačán. Ide indulnak vonatok, autóbuszok, de hogy mennyibe kerül a viteldíj, erről semmit nem tudok meg.
Arab nyelvű faliújság (Ótos András felvétele)
Miközben azon töprengek, hogy vajon miért nincs ez az információ is a hirdetőtáblára kifüggesztve – vagy mégis ott van, csak arabul, ezért nem látom –, megérkezik a tábor ügyeletes vezetője, Srđan Ristić, a Menekültügyi Hivatal biztosa. Šidnél már találkoztunk.
– Nem tartózkodom állandóan itt, hol Belgrádban vagyok, hol Preševón, hol Šiden, vagy a migránsközpontok egyikében. Nekünk, biztosoknak megvan a beosztásunk és aszerint végezzük munkánkat. Hogy miért nem áll a hirdetőtáblán az, hogy hol vannak a központjaink? Felesleges, ugyanis ezt a tájékoztatót minden menekült az itt kiállított dokumentumokkal együtt megkapja. Ebből nemcsak azt tudhatja meg, hogy hol kell jelentkeznie 72 órán belül, hanem azt is, hogy jelentkezésével milyen jogok járnak. Tapasztalatom az, hogy nagyon kevés menekült él ezzel a lehetőséggel, ugyanis egyelőre mindenki csak átutazóban van Szerbiában. Nincs kizárva, hogyha majd változnak a körülmények, akkor többen kérvényezik a menekültstátust, nem is annyira azért, hogy itt maradjanak, hanem inkább azért, mert ezzel is időt nyerhetnek ahhoz, hogy valamilyen módon elérjék úti céljukat. Központjainkban azonban még egy napra sem tudnánk elhelyezni annyi embert, amennyi naponta érkezik. Tegnap 2900 menekültet regisztráltunk, központjainkban jelenleg 1200 hely van.
Hamarosan itt megszálhatnak a menekültek (Ótos András felvétele)
Az udvar mélyén áll a valamikori dohánygyár épülete. Mesterek dolgoznak rajta. Ristić úr először oda vezet. Két hatalmas csarnokot mutat, amelyekben a munkálatok már szemlátomást a végét járják.
– Itt hamarosan mintegy 300 menekültet helyezhetünk el a téli hónapokban. A meglévő montázsépületekkel együtt, valamint a tervezett fűthető sátrak felállításával ebben a táborban hamarosan mintegy ezer menekült pihenhet meg akár több napra is. A főbejáratnál, ott, ahol a regisztrációt végezzük, az emeleti részt már berendeztük. Huszonöt férőhely van, kimondottan kisgyerekes anyák számára. Amikor hideg van, esik az eső, vagy betegeskednek, akkor egy-két napot itt is töltenek, egyébként nem időznek. Mindenki azt nézi, hogy minél előbb folytassa útját.
Kordon között (Ótos András felvétele)
A hátsó kapuhoz érünk. Itt hordozható vécék sorakoznak, fémkordon kígyózik, rendőrök ügyelnek fel. A menekülteket a kordonokból kialakított folyosóba irányítják. A folyosó végén, mielőtt továbbengednék őket, rutinszerű vizsgálaton esnek át.
– Miratovacnál, ott, ahol belépnek az országba, már alaposan átnézték őket és a poggyászukat. Elvettek tőlük minden éles tárgyat, ollót, kést, bicskát. Tudjuk, hogy minderre szükségük van, de el kell venni tőlük, mert gyakori az egymás közti leszámolás, ami egyszerű szóváltással kezdődik, majd előkerülnek a kések is. Több országból, többféle ember van itt, vannak, akik eleve nem kedvelik a másikat, a más néphez tartozót, és ilyenkor elég csak egy szikra, hogy kitörjön a balhé. Szerencsére komolyabb összetűzés még nem történt.
A spanyol Remar S. O. S. szeretetszolgálat ingyenes „használtruha-boltja” (tos András felvétele)
Folytatjuk utunkat a táboron belül. Benézünk egy sátorba, ahol egy spanyol és egy olasz szeretetszolgálat önkéntesei élelmiszert, forró teát, meleg öltözéket osztogatnak. A másik sátorban három toronyszerű gázmelegítőnél melegednek több tízen. Az orvosoknál is vannak néhányan, mindannyian megfázásra panaszkodnak. A Vöröskereszt sátránál is kapnak segélycsomagot. Van, aki igényli, van aki nem. Itt, e sátor mellett wifi-hálózat is van, de senki sem él vele, legalábbis nem látom, hogy ezen a helyen tömegesen használnák telefonjaikat.
Ismét a kapuhoz érünk. Bandival azok után a menekültek után megyünk, akik már az autóbuszra igyekeznek. Az utcán két autóbusz áll. Az emberek elhelyezik a csomagokat és beszállnak. Odafenn kifizetik a viteldíjat, és amint az autóbusz megtelik, máris indulnak tovább, Šidre.
több száz autóbusz vár Preševónál arra, hogy innen Šidre szállítsa a menekülteket – távolról úgy festenek, mint egy kígyózó óriáshüllő (Ótos András felvétele)
A város főutcáján, a tábor mellett egyszerre csak két busz állhat, a többi a városon kívül van. Már az autópályáról láttuk a hosszú sort, a dimbes-dombos tájon kígyózik a sok száz autóbusz. Mintha egy végtelen óriáshüllő várna odakinn arra, hogy lecsapjon a városra.
(Csütörtökön: Mivel táplálkozik a behemót állat?)
