1936-os Adler Triumph 1.7, ma már igazi kuriózum (Fotó: Sztojánovity Lívia)
Sokakat kerített hatalmába nosztalgia Szabadka főterén szombaton délután, amikor mintegy száz régi jármű jelent meg a város szívében. Az oldtimerek szerelmeseinek tizenkettedik nemzetközi találkozóját nagy érdeklődés kísérte, habár az időjárás nem volt túl kegyes, a látogatókat kétszer is az ereszek alá kényszerítette a lezúduló nyári zápor.
A hazánkból és a környező országokból érkezett veterán autók és motorok délelőtt a topolyai, délután a szabadkai közönséget kápráztatták el, másnap pedig Palicson gyönyörködhettek az emberek a régi járművekben. Kiosztották a közönségszavazat alapján legszebb autónak és motornak, valamint a legidősebb járműveknek járó serleget is. A legrégebbi és egyben a legszebbnek ítélt autó a magyarországi Adankó Rudolf 1922-ben gyártott Buick 44 Sportroadster-je lett. A motorok között az 1903-ból származó Laurin & Klement volt a legidősebb, a látogatók szerint viszont legszebbként a Szlovéniából érkezett 1939-es gyártmányú Bianchi 500M vitte el a pálmát.
Az 1922-es Buick lett a legszebb
Természetesen ezzel messze nem merült ki a látnivalók tárháza, hiszen szebbnél szebb és ma már igazi kuriózumnak számító, ha nem is csodaautók, de mindenképpen autócsodának nevezhető négykerekűek és békebeli motorkerékpárok sorakoztak fel egymás mellett. Többek között a jól ismert Pannónia az ötvenes évekből, és többféle régebbi és újabb gyártmányú BMW, voltak itt Citroën DS-ek, amelyeket sokan csak Cápaként emlegetnek. Különleges látványt nyújtott az elöl nyíló BMW Isetta 1957-ből, vagy a gigantikusnak ható, luxuskivitelű 1977-es Chrysler. Nagy sikert aratott az orosz gyártmányú, 1963-as Csajka is, de a több mint harminc évvel ezelőtt gyártott Fiatok, Opelek, Škodák, dzsipek, sőt a nálunk is jól ismert és a mai napig forgalomban lévő Renault 4 vagy a Trabant is nosztalgiát tudott ébreszteni az emberekben.
Az oroszok büszkesége volt a Csajka
A palicsi Stipan Rudić Branić erre a találkozóra egy 1955-ben gyártott Mercedes 170 SD-vel érkezett. Ez már a negyedik veterán autó, amelyet otthon, a műhelyében újított fel.
– Nagy szerelem ez, igazi öröm számomra, ha egy régi járművet újíthatok fel. Persze keresem a minél régebbi, egyedibb modelleket, de nekem a veteránok között mégis a legnagyobb kincset a múlt század 20-as és 30-as éveiben gyártott, nyitható tetejű autók jelentik. Egy ilyen, abból a korból származó Bugattit szeretnék egyszer a kezeim között tudni, de ezek értéke egy-két millió euró is lehet. Ezen a Mercedesen még mindig dolgozom, és bár hajtható állapotban van, olyan, mint egy idős bácsika, kímélni kell. Úgyhogy szóba se jöhet a mindennapos használat, de különleges alkalmakkor kihajtjuk a garázsból, és arra is volt példa, hogy esküvőhöz kölcsönözték. Minél régebbi egy autó, annál nehezebb hozzájutni az alkatrészekhez, de az ilyen találkozókon lehetőség van a barátkozásra, a kapcsolatok kiépítésére, tehát arra is, hogy ezúton beszerezzünk valamilyen hiányzó alkatrészt, hiszen akik itt vannak, azok mind a régi járművek szerelmesei – hallottuk a palicsi gyűjtőtől.
A Triumph Spitfire 1500 alig egy méter magas
A matuzsálemek egy része a mai napig hajtható állapotban van, jó néhány be is van jegyezve, és bármikor találkozhatunk velük az utcákon. És mi az, ami arra készteti az embert, hogy inkább egy veterán autó volánja mögé üljön és ne egy mai autóba? A válasz egyszerű: az oldtimerek, a régi autók tulajdonosai egyöntetűen állítják: ezeknek az autóknak még van lelkük.
Ezt a Fiat 600-ast 1961-ben gyártották
A BMW Isetta különös alakjával tűnik ki
Nagy és lenyűgöző ez a Chraysler
Citroën DS, azaz a Cápa
Háborús időket idéz fel az oldalkocsis Zündapp KS-750
Az ötvenes évek BMW-i
Stipan Rudić Branić Mercedese
