Csónak a Tiszán
A magyarországi Csongrád, a vizek, parkok és az új lehetőségek városa – olvasható a városismertetőben. Felkelti az ember érdeklődését e mondat, mind az ott élő emberekét, mind a testvérvárosához, az igen hasonló építészeti emlékeket őrző Óbecsén élőkét, de a megpihenőkét vagy átutazókét is.
Csongrád a Hármas-Körös torkolatában, a Tisza mentén, 83 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a megye legparkosítottabb települése. A vendég vagy a betévedő turista számára mindig nagy élmény ismerkedni az ott élő emberekkel, életmódjuk kialakításában nagy szerepe volt a folyónak. Az új épületek és a régi vályogházak ellentéte, a kerékpárutak, a Tisza zöldbe öltözött vize, a töltés, amely az időnként megáradt folyót hivatott megzabolázni, a strand, az utcák, a terek, a padok hangulata, a gondosan megőrzött öreg városrész vonzereje vitathatatlan. Számtalan vonatkozásában emlékeztet Óbecsére.
A művésztelep
Csongrád utcáit hatalmas gépek járják. Új utak épülnek, felújítják a tereket, a templomokat. A mozit még nem használják, de az előtte lévő nagy terem már elkészült, benne festményeknek találtak kiállítóteret.
A víz az embereknek mindig életet és munkát adott. A megfigyelő láthatja, hogy a Körös zöldes, a Tisza homokszínű. Halászatra kiváló, a régmúlt időktől kezdve bőséges halállománya az itt élők létkérdéseit sikerrel oldotta meg. Sokak szerint ez a munka vagy hobbi vetekszik a nyugtató gyógyszerek hatásával, ugyanakkor a múltba, az apáról fiúra szálló foglalkozásra is emlékeztet. A halászat egykor élelmet biztosított a család számára, hiszen a hal a folyó állandóan megújuló ajándéka. Az Óbecsei Tisza-parton horgászókat juttatja eszünkbe, és azt is, hogy folyónk egybe fon bennünket. Összetartozunk, nem véletlen a döntés, hogy testvérvárosok lettünk.
Csongrádon a napsütéses órák száma a legtöbb Magyarországon. A város büszkesége a fahídnak nevezett híd. Az országos ritkaságszámba menő fahídnak muzeális és turisztikai értéke van, letűnt évek örömét, bánatát őrzi. A Tisza bal partján lévő egykori árterület kiszáradt, művelhető lett. Ahhoz, hogy a termény átjuthasson a másik oldalra, híd szükségeltetett, ezért egy esztergomi híd elemeit hozták le, az átkelés lehetővé vált. Az I. és a II. világháború kíméletlenül elbánt a híddal, de az emberek makacs elhatározottsággal újraépítették. Szükség volt rá, mert a város jellegzetessége, de azért is, mert az ott élők szerint a hídnak üzenete van: lelassít, óvatossá tesz. Valamikor csónakok tartották, ma pontonszerkezeteken pihen. Elvontatható, ha nagyobb hajó érkezik. A fahíd látványa külön élmény, nem csoda, ha a csongrádiak vagy a turisták megállnak előtte, vagy rajta, fényképeznek. A járművek felváltva használják. Rezeg, recseg és ropog, mintha dalolna örömében, hogy valaki meglátogatta, vagy azért esdekelne, hogy továbbra is vigyázzanak rá. Alatta a motorcsónak-kikötő. Télen alszik a híd, a Tisza magas vízállása esetén is pihenni hagyják, és olyankor munkába áll a komp. A nyitható híd az óbecsei zsilipre emlékeztet. Valamikor élt a csodálatos bácskai vasóriás, hajókat engedett át, de sajnos egy akkor helyesnek tűnő ötlet nyomán talpazatát beton fogdába tették, elébe vasrács került.
Nepomuki Szent János szobra
Csongrádon Nepomuki Szent János (a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, a gyónási titok mártírja) védi a várost gáttal, míg a másik oldalon, a gát mögött természetvédelmi terület van, védett madarakkal és növényfajokkal. A határ jellemző növényvilágát elsősorban a Tisza árterén nőtt fűzfák és nyárfák, a holtágak nádasai, a mesterségesen telepített erdők, parkok, valamint gyümölcsösök és szőlőültetvények képezik.
A híres fahíd
Csongrád környékén sok feltáratlan természeti érték van, megismerésük szinte követelmény. Ásatások során számtalan régészeti lelet került elő. A múzeumban értékes üzenet található a múltból. A galériában kiállítások érik egymást. A Csemegi Károly nevét viselő könyvtár hatalmas vonzerővel bír, a művésztelep nyugalma vonzza a külföldi alkotókat, és szívesen látogatják.
