A veréb mindig az ember közelében élt, mégis kevés példa van arra, hogy annyira közel kerüljön hozzá, mint ez a Živko névre keresztelt erzsébetlaki madárka. Neki elég a helybeli Sladecsek Janó hívószava, hogy túllépve a félelmén, jótevőjének markába röppenjen. Hogy a zsíros és ízletes napraforgó, vagy Janó kitartása befolyásolta-e döntően a barátság létrejöttét, az talán nem is fontos. Tény, hogy a jelenet naponta megismétlődik, ha kell, szemtanúk előtt is – akár egy cirkuszi mutatvány. Méghozzá fizetség nélkül. Mert ez igazi barátság, amelynek nincs ára.
