Többhetes testvértelepülési fesztivált is szerveztek az isaszegiek a szabadságharc ott lezajlott csatájának 160. évfordulója alkalmából. A rendezvénysorozatban, amelyben helyet kapott az alkotók találkozója, a gasztronómiai bemutató, a szabadságharcról és a kisebbségek helyzetéről szóló előadások, valamint a művelődési műsorok. A csúcspontot mindenképpen a csata jeleneteinek eljátszása jelentette több száz résztvevővel, korabeli öltözékben, korabeli fegyverekkel.
A csata évfordulójának előestéjén a magyarországi város határában a szentgyörgypusztai Kőkeresztnél tartottak megemlékezést. Ezen a helyen csapott össze először Damjanits serege a császáriakkal és a kereszt 52 honvéd sírját jelöli. A megemlékezésen dr. Virág Gábor kishegyesi helytörténész tartott beszédet, amelyben párhuzamot vont az isaszegi és a hegyesi csata között.
– Mi az, ami a győzelmen kívül összeköti a két eseményt? Elsősorban Jellasics táborszernagy személye. A hadúr pályafutásának két legcsúfosabb veresége volt a két csata. Igaz, az isaszeginek csak egyik fontos mellékszereplője volt, amikor Damjanits csapatai megtámadták az általa irányított utóvéd dandárt, itt Szengyörgypusztán kénytelen volt visszavonulni Isaszegre. Ezzel szemben a hegyesi csatának osztrák részről ő volt a főszereplője, a Guyon Richárd IV. hadtestét megtámadó osztrák déli hadsereg főparancsnoka. Van az isaszegi csatának egy délvidéki hőse is. Klapka csapatai Grammont dandárát támadták, és ezt a támadást a bunyevác származású és újvidéki születésű Zákó István irányította. A két csatáról tudni kell azt is, hogy méreteiben a hegyesi csata kisebb volt, mint az isaszegi, és kevesebb áldozatot is követelt, Isaszegnél mintegy kétezren estek el mindkét oldalon, Kishegyesnél 79 honvéd és 184 császári katona — mondta egyebek között dr.Virág Gábor.
A csata évfordulójának napján, április 6-án délben az úgynevezett Katonapallagon a csata sebesültjei ápolásának színhelyén koszorúzásokkal kezdődött a megemlékezések sora. Délután szikrázó napsütésben zajlott le a csata lejátszása több száz résztvevővel a többezres nézősereg előtt. Az egybegyülteket Hatvani Miklós polgármester üdvözölte, külön köszöntve a testvérvárosok küldöttségeit.
Beszédében kiemelte, hogy a 160 évvel ezelőtti tavaszi hadjárat sikeres volt ugyan, de a szabadságharc végül mégis elbukott. A szabadságot ugyanis nagyon nehéz megtartani és legalább ugyanilyen nehéz élni tudni vele. Beszédét követően megkezdődött a csatajelenetek többórás lejátszása több száz résztvevővel, ágyúkkal, huszárokkal, gyalogos katonákkal.
A zárórendezvény a Honvédszobor megkoszorúzása volt, ahol a helybeli szervezeteken és intézményeken kívül a testvértelepülések, a lengyel Bojanów, az erdélyi Csíkkozmás és Csíkszentmárton, a horvátországi Csúza, a szlovákiai Kenyhec és Kishegyes képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait.
