A lányok a Magyar Szó élőújságjára készülnek
Torda a begaszentgyörgyi (žitištei) község „legmagyarabb” faluja. A népszámlálás adatai szerint 1458 lakosa van, míg egy évtizeddel korábban 1771-en éltek e bánáti településen. A lakosság száma egyre csökken. Ahhoz, hogy elhagyott, romos házat lássunk, nem kell kimenni a falu szélére, hiszen már a központban elszomorító látvány tárul az idelátogató elé. Az egyedüli megélhetési lehetőséget, azt is szűkmarkúan, a mezőgazdaság kínálja, mert a belvizet szárazság váltja fel.
A jobb élet reményében sok fiatal hagyja el a szülőfaluját. Maradnak az idősek. Ugyanakkor kevés település dicsekedhet azzal, hogy 2013-ban megkétszereződött a magyar elsősök száma, hogy 120 gyerek jár hitoktatásra, hogy minden évben kéthónapos művelődési rendezvénysorozatot szerveznek, hogy csinosítják a templomot, vadászotthont és halastavat építenek, hogy hét hazai, anyaországi és romániai testvértelepüléssel van kapcsolata a falunak. Az élet itt sem fekete-fehér.
Tavaly a Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásával elvégezték a templom külső tatarozását, felújították a vadászotthont, a falu bejáratánál pedig halastavat építenek. Mindhárom beruházás befejezése még várat magára, és ahogy Dobai János tanácselnöktől hallottuk, a jelek szerint az idén nem kezdenek újabb munkálatokba.
– Reméljük, hogy legalább azt, amit elkezdtünk, sikerül befejeznünk. Az idén lesz az újratelepítés és a Torda név felvételének a 215. évfordulója, az első templom és iskola felépítésének 210., a megöröklés 110., a mostani templom felszentelésének 165., a mostani iskola felépítésének pedig a 75. évfordulója. Az évfordulók arra köteleznek bennünket, hogy még jobban odafigyeljünk közös dolgainkra és saját magunkra, tegyünk még többet falunkért. Persze a helyzethez mérten, szerényebb keretek között, alkalmi kiállításokkal, rendezvényekkel fogunk ünnepelni, elsősorban a Művelődési Napok keretében és a falunapon – mondja a tanácselnök.
A tordai „keserűvíz” (gyógyvíz) egykor messze földön híres volt. 1930-ban kezdték palackozni Szent György és Jordán néven. Szeretnék újraindítani palackozását, és egyéb módon is hasznosítanák a földben rejlő kincset. Ez esélyt adna a falusi turizmus beindítására is.
– Folyamatosan próbálunk befektetőt találni, de sajnos semmi újat nem tudunk mondani. Érdeklődő van (főleg az anyaországból), mindenki dicséri, de az első beszélgetések után már senkitől sincs visszajelzés.
Sok az elhagyott, romos ház. A fiatalok elmennek, elöregedett a falu. Ide már csak romák költöznek. Azok is ideig-óráig.
– Nincs lehetőségünk, hogy támogatást kapjunk arra, hogy felvásároljuk a gazdátlanul álló házakat, hogy esetleg tájházzá alakítsuk, vagy egyéb módon hasznosítsuk azokat. Az egykor rendezett szép falu napjainkban sajnos szomorú képet mutat. Ez a valóság, ezt látja az idelátogató, és ezen nem tudunk változtatni. Próbálunk jobban odafigyelni az egyedül élő idős személyekre, és lehetőségeinkhez mérten segíteni rajtuk. Sajnos az utóbbi időben egyre több lopás történik a faluban, a károsultak éppen ezek az egyedül élő, sok esetben magatehetetlen személyek. Elvisznek tőlük mindent, az élelmiszertől kezdve a szerszámokig. A bejelentések nyomán a rendőrség végzi a dolgát, bár az eredményekről nem tájékoztatnak bennünket – mondja Dobai János.
A helybeli Ady Endre Általános Iskola 1994 óta a Banatsko Karađorđevo-i Nikola Tesla iskolaközpont kihelyezett tagozata. Az önállósulás irányában tett kísérletek nem jártak eredménnyel. Várat magára a tornaterem és négy tanterem megépítése is, és ha ez megvalósul egy váltásban folyhatna a tanítás, amely jelenleg 7.30-tól 18 óráig tart. Évente 4-5 diákkal csökken az iskolába járók száma. Jelenleg 115 tanulójuk van, de hallottunk jó hírt is.
– Az óvoda előkészítőcsoportjába 28 gyerek jár, és ez azt jelenti, hogy tavaszra 14 nyolcadikos érettségizik, helyükre pedig 28 elsős iratkozik be. Jelenleg 11 első osztályosunk van. Őszre szeretnénk két első osztályt nyitni, bár ehhez a törvény szerint valamivel több diák kell(ene). A beiratkozásig azonban a leendő elsősök száma még változhat. Jelenleg a tornaterem hiányzik a legjobban, de a testnevelést így sem hanyagoljuk el: a szomszédos épület egyik termében tornáznak diákjaink, akik a sportversenyekről sem maradnak le. Iskolánknak kiváló a tanári kara, ettől a tanévtől pedig az MNT jóvoltából interaktív táblánk is van, amivel nem mindegyik iskola dicsekedhet – hallottuk Kovács Zsuzsanna igazgatónőtől.
A múlt hétvégén tartották meg a XII. Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat megnyitóját. Mert a kultúra, a hagyományok és anyanyelvünk ápolása nélkül már rég elveszett volna a szórványmagyarság. Nem véletlen, hogy a faluban a Petőfi Sándor MME egyik legsikeresebb szakosztálya a Rozsi Adrienn vezette néptánccsoport.
A Tordaiak Klubja 1998 októberében alakult meg, azzal a céllal, hogy felkutassa a Tordáról elszármazottakat, bárhol is élnek a nagyvilágon.
– Azóta 15 év telt el, több mint 750 bejegyzett klubtagot tartunk nyilván a világ minden tájáról, velük folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az évente 4–6 alkalommal megjelenő Tordai Újságon keresztül, amelyet a tagsági díj fejében ingyen küldünk mindenkinek. Ezért valljuk, hogy a Tordai Újság a tordaiaké, a klubé, a falué, az elszármazottaké, éljenek bárhol a világon. Az Újság 24–32 oldalon jelenik meg, ebből 4–8 színes oldal, az anyagi lehetőségeinktől függően. A Tordai Újság politikamentes, bár nem kerülheti meg a politikai témákat sem, de megmarad az információk, hírek közlésénél, vagyis semleges, nem bocsátkozik bele abba, hogy bárki mellett vagy ellene foglaljon állást, már csak azért sem, mert célja, hogy csak a tordaiakat és a Tordáról elszármazottakat szolgálja, rendszeresen és idejében tájékoztassa – mondja Lázár György, a Tordaiak Klubjának alelnöke és a Tordai Újság „mindenese”.
Az idén ünnepre készülnek, hiszen a Tordai Újság immár 15 éve folyamatosan megjelenik. A lap felelős szerkesztője Gyarmati József kollégánk.
A déli harangozás után, egy temetés előtt találkoztunk Bogdán József atyával, aki két és fél éve plébános Tordán. Korábban már szolgált egy évet a faluban, és most visszatérve látja és érzi a változásokat. Kétszer több a temetés, mint a keresztelés, esküvő szinte alig van (tavaly kettő volt a tordai templomban, és két pár kötött házasságot Nagybecskereken a tordai templom tatarozása miatt). Mint vallja, elsétált egyszer a ma már nem létező Liliom utcába, amely harminc évvel ezelőtt még gyerekzsivajtól volt hangos, s megpróbálta gondolatban újra benépesíteni.
Papként megpróbál lelket önteni az otthon maradókba. Örömteli esemény, hogy április utolsó vasárnapján 12 gyerek lesz elsőáldozó, és hogy május 18-án 32 gyerek bérmálkozik. Az idén márciusban Torda először lesz házigazdája a Háló találkozónak. Papköltőként immár harmadik éve részt vesz a Művelődési Napok rendezvényen. Gyermekkönyvével ajándékozta meg a diákokat, akik A Kosztolányi-család közelében című könyvének márciusi bemutatóján megtekinthetik Fejős Csilla azonos című filmjét, és láthatják azokat a relikviákat, amelyeket a Kosztolányi család hagyatékának az őrzőjétől kapott.
– A munka reményében sokan elhagyják nemcsak Tordát, hanem az országot is. Amióta itt vagyok, kétszáz keresztlevelet írtam ki. Nem esküvőkre, nem bérmálkozásokra, hanem a kettős állampolgárság megszerzésére. Egyrészt öröm, hogy megkapjuk a kettős állampolgárságot, másrészt, mint itt élő pap tudom, hogy legtöbben azért kérik, hogy boldogulhassanak, nem is Magyarországon, hanem Svájcban, Németországban, hiszen a földművelésen kívül egyéb munkalehetőség itthon nincs. De nem szabad megállni és sötét gondolatokkal foglalkozni, habár ez mind realitás, és nem pesszimizmus. Amit lehet, lelki pásztorként megteszek, hogy azok, akik még itt vannak, itt maradtak, jól érezzék magukat a vasárnapi szentmiséken, a különböző előadásokon. Ha ezek pillanatnyi szép örömök vagy órák, akkor is megéri. Hiszen a Bibliában azt olvasom én is, hogy „hirdetni kell az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben”. Talán néha az ember azt mondaná, hogy most már minek, de ez a „most már minek” az én szívemben azt jelenti, hogy „csak azért is, szemben az árral”. Tenni kell egy papnak a dolgát – mondja Bogdán József atya.
