Az Orompart alatt elterülő Kerekszék télen sem fagy be. Évtizedek óta táplálja egy meleg vizű artézi kút, amelyből a kifolyó kénes (kénszulfát tartalmú) vízzel együtt éghető gázok jutnak a felszínre. A zimankóban tűzszerszámmal a zsebében erre vetődő vándor bízhat abban, hogy nem fog megfagyni.
Elegendő egy szikra és lángra lobban a kerekszéki kút vize, a vízzel feltörő metángáz-keverék. A mostanihoz hasonló kemény teleken a kút körül szétfröccsenő víz olykor különös jégszobrokat formáz.
A természetjáró ember számára mindig akad látnivaló a Kerekszékben. A parti akácosban és tüskés bokrokon egymást érték a vegyes pintycsapatok. A honos erdei pintyeinkhez ilyenkor északról téli pintyek is csatlakoznak tömegesen. Zöldikék, tengelicék és kenderikék mezei verebekkel kevert csoportjai nyugodtan pihengetnek a csupasz ágakon. A nádasban nádisármány és kékcinege neszez, szipog. Kisebb csapat seregély is felbukkan a távolból, köztük fenyőrigók. Az egyik akác kihajló ágán egerészölyv gubbasztott, felborzolt tollai között hőszigetelő levegőt tárolt.
A Kerekszék körül soha ennyi leszedetlen, talponálló kukorica, csépeletlen napraforgó még nem maradt kint télre. A csapadékos időjárás megnehezítette a környező tanyák szorgalmas gazdáinak munkáját, bőven maradt termény a határban. A madarak örülnek ennek a legjobban, nem szenvednek hiányt. Január közepén a madármozgás egyszerre három karvalyt is idecsalt. Sikeres vadász a villámgyorsan felbukkanó és támadó karvaly, zsákmányát a nádas szélén kopasztotta meg. A tépésnyomok, a barnás tollcsomók kenderikeebédet sejtetnek, de lehet, hogy egy mezei veréb végezte a ragadozó gyomrában.
Nem csak a magbőség vonzza a Kerekszékhez az apró tollas népet. Korán esteledik, a nyirkos hideg még dermesztőbb éjszakai faggyá keményedik. Az aprócska énekesek számára nincs jobb éjszakázó hely, mint a Kerekszék „fűtött” nádasa. A kútból folyamatosan a nádasba folyó langyos víz több árnyi fűtött szállást jelent. A kút környékén a nádban sohasem fagy be a víz, a nád oltalmában néhány fokkal mindig melegebb van.
Annak idején, több mint harminc éve, a Kerekszék partján próbáltam ki az első távcsövemet. A mocsár túlpartján, az akácfákon bakcsócsapat pihent. A 7x50-es orosz távcsővel a nádszegély rejtekéből izgalommal kémleltem a madárvilágot. Ekkor jegyeztem el magamat egy életre a madarak csodálatosan szép világával.
