Lapunk ezen rovatában a nemrégiben bemutatott leánykökörcsin már elvirágzott, április végéig azonban még pompázik egy másik kökörcsinfaj, a fekete kökörcsin, amely igazából nem is fekete, a virágai inkább sötétlila színűek. A népvándorlás idején került nyelvünkbe a török eredetű „kök” szó, amely kéket jelent („Kék a kökény…”).
A botanikusok az egyik legritkább és legszebb vadvirágként tartják számon. Vajdaságban a védett és igazi természeti ritkaságnak számító fekete kökörcsin a Római-sáncokon és a Szabadka–Horgos homokvidéken, valamint néhány kisebb élőhelyen még megtalálható. Több mint tíz éve már, hogy e gyönyörű virág kipusztult a Ludasi-tó keleti lejtős partját borító, elgazosodott löszpusztafoltokról. A boglárkafélék családjába tartozó kökörcsinek a legkorábban nyíló virágaink. A kora tavaszi napok még gyakran fagyosak. A kökörcsin a kemény hideg ellen szőrruhával védekezik, a sűrű bundára emlékeztető finom szőrök megvédik a növényt a fagytól. A kökörcsin harangformájú bókoló virágairól kapta latin nevét (pulsare = harangozni).
