Tavaly volt a kétszázötvenedik évfordulója annak, hogy felépült a magyarkanizsai nagytemplom. Az évforduló alkalmából a templomot, templombelsőt gyönyörűen felújították, és az orgonába is új lelket leheltek az orgonamesterek. Egy szakembercsoport a taksonyi Varga László vezetésével varázsolta újjá az orgonát, és most már tökéletes hangon kísérheti a hívek ájtatosságát. Másfél év munka kellett ahhoz, hogy a magyarkanizsaik Szent Őrangyalok templomának orgonája ismét a régi, erőteljes búgásával szólaljon meg.
Varga László orgonaépítő-mester (Fotó: Jenei Klementina)
Varga László a Budapest melletti Taksonyban kezdte el az orgona restaurálását, és az utolsó simításokat a helyszínen fejezték be, közben megannyi érdekességre is rábukkantak munkájuk során. Varga Lászlóék orgonaépítéssel foglalkoznak, nagy orgonákat restaurálnak. Magyarországon 2014-ben nyilvánították hungarikummá az egyik, általuk restaurált hangszert, ez is bizonyíték lehet arra, hogy a magyarkanizsai orgona jó, hozzáértő kezekbe került. Ő maga érettségi után kezdett orgonákkal foglalkozni.
– Érettségi után orgonaépítő iskolába iratkoztam, és innen kezdve, idestova harmincegy éve foglalkozom ezzel a tevékenységgel.
Hogyan kerültek Magyarkanizsára?
– Évek óta járunk Zapletán atyához a kistemplomba, ott kezdtünk dolgozni, az első munkáink között volt a magyarkanizsai kistemplom orgonájának javítása. Mivel ő ismert minket és a szakmai múltunkat, továbbá ezt a hangszert is javítottuk már, nem voltunk idegenek sem mi, sem a munkánk. A nagytemplom orgonájával kapcsolatban világosan látszott, hogy nincs értelme aprópénzt fordítani rá, mert minden egyes aprópénz, amit ráköltöttek, szinte felesleges volt. Abban az állapotban, amilyenben volt, kis munkával nem volt javítható érdemlegesen. A nagy problémája, hogy sok minden összeakadt, bizonytalanná vált az egész működése, és a hangja is nagyon kevésnek bizonyult ehhez a térhez.
Munka közben a mesterek (Fotó: Jenei Klementina)
A belerajzolt katona (Fotó: Jenei Klementina)
A templomban két héten át dolgoztak, de azt megelőzően másfél évet. Hosszú, tapasztalatokkal teli folyamat lehetett.
– Az 1700-as évek végén készült ez az orgona, a Historia Domus szerint Besztercebányáról hozták ide, már használtan. Valószínűleg van benne igazság, mert amiket mi restaurálás közben találtunk, korábbi feljegyzéseket egy egységben, aszerint 1805-ben javították először. A kanizsai nagytemplom, ami most már „óriástemplom”, az valaha egy kistemplom volt, ezt nyilván a helyiek nagyon jól tudják. 1910-ig egyhajós templom volt, kereszthajó nélkül, majd 1910-ben bővítették. Ez azért fontos, mert a régi orgona a nagy templom kisebbik változatához készült, és ahhoz a maga tizenegy változatával nyilvánvalóan a liturgiát ki is szolgálta. Létezett egy nagy orgonaház, ami jelen pillanatban is megvan, egy játékasztal, amin az orgonista játszott, és egy rück pozitív (egy karzatkorlátba beépített kis orgona, a nagynak a kicsinyített mása, amibe általában a második manuált teszik). Ezt onnan tudjuk bizonyosan, hogy így volt, mert amikor elbontottuk a hangszert, a nagy orgonaház aljában találtuk meg ezt az egységet, ennek az egységnek a külső részén ugyanazok a márványmintás díszítések vannak, ami eredetileg az orgonaházon volt. Most már faerezetet kapott, de alatta ott a márványminta is. Két manuál tizenegy regiszterből állt, rück pozitívba épített második manuálból és egy nagy orgonaházból. Ez létezett 1910-ig. Aztán az első világháborúban a homlokzati sípokat elvitték, hogy puskagolyót öntsenek belőlük, rekvirálták a homlokzati sípokat. Utána valószínűleg jó pár évig homlokzat nélkül állhatott az orgona, majd pótolták a sípokat horganysípokkal, mindez két évvel ezelőttig szolgált benne. Tudomásunk szerint 1934-ben egy zágrábi mester, Milan Majdak építette át az orgonát oly módon, hogy ezt a kis pozitívot kiegészítette még egy regiszterrel. Próbálkoztak, de summa summárum elmondható, hogy végig csak toldozgatták-foldozgatták az egész hangszert. Amikor az orgona átépítése, restaurálása, bővítése felvetődött, az lett az alapkoncepció, amit mi tanácsoltunk, és amit végül az egyházközség el is fogadott, hogy őrizzük meg azokat az egységeket a régi orgonából, ami jó, és ami még eredeti állapotban van, és azokat az elemeket, amiket már az utókor barkácsolt bele, azokat dobjuk ki, mivel sem ipartörténeti emlékük, sem művészi értékük nem volt ezeknek az egységeknek. A terv, amit kiviteleztünk, az volt, hogy építsünk egy olyan orgonát, ami a templomhoz és az orgonaházhoz, továbbá a meglévő állapothoz teljesen illeszkedik, egy barokk hangképű orgonát. Ebből az valósult meg, hogy megőriztük az eredeti orgonaházat, az első manuált, vagyis a fő művet, az ahhoz tartozó sípállományt, a szélládát, a mechanikáját restauráltuk, majd építettünk hozzá egy második, erősségében és karakterében is illeszkedő második manuált.
Közben találtak feljegyzéseket és egy rajzot is.
– Feljegyzések vannak a szélládában, hogy mikor és ki javította az orgonát, továbbá egy rajzra is rábukkantunk. Egy katonát ábrázol. Szerintünk a második világháborúban kerülhetett oda. A sípra rárajzolta valaki, dátuma azonban nincs. Ezt meg is őriztük, nem csiszoltuk le.
Az orgonaépítő mester szerint a magyarkanizsai nagytemplomban lévő orgona vidáman használható még legalább kétszáz évig. Jobb, mint új korában, ahogy mondani szokás, de rajta az ősök kézjegye látható, amikor megszólaltatják, több száz év cseng vissza, most már mai köntösben.
