A Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének 21., többnapos kiállítása a tiszakálmánfalvi Ivo Andrić Általános Iskola tornatermében volt megtekinthető.
A búza útja kompozíció csuhéból készített figuráit, tárgyait az orosházi csapat – Sipos Krisztina, Sipos Imréné (szerző), Szegedi Dezsőné, Varga Jánosné és Verasztó Attila – mutatta be (Fotó: Bozsoki Valéria)
A Baksi Aranykezek Kézműves Műhely fürge ujjú asszonyai (Fotó: Bozsoki Valéria)
Újrahasznosított papírból font kiskakas-kosárral Hajnal Erzsébet és Dognár Laura, a verbászi Aranykalász Kézimunkacsoport tagjai (Fotó: Bozsoki Valéria)
A topolyai Tarka Világ kézimunkacsoport kún hímzésű párnái (Fotó: Bozsoki Valéria)
A kiállításon is szorgoskodó kézimunkázó (Fotó: Bozsoki Valéria)
Az újvidéki Mimóza kézimunkázói és munkái (Fotó: Bozsoki Valéria)
A tiszakálmánfalvi asszonyok nemcsak szervezésükre, hanem a munkáikra és a férfi menedzserük segítségére is büszkék lehetnek (Fotó: Bozsoki Valéria)
A művészi szintre emelt háziszőttes egyik darabja (Fotó: Bozsoki Valéria)
A helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Árvácska kézimunkacsoportja szervezte meg a szövetség legnagyobb, legszínvonalasabb rendezvényét, amelyen bemutatták a hazai és külföldi résztvevőknek, látogatóknak a szövetség egész munkáját és magyarországi kézimunkázók és magánkiállítók egyedi alkotásait.
Milánovity Ottília, az egyesület elnök asszonya a többnapos rendezvény kapcsán elmondta, a látogatók egy nap alatt át sem tudták volna nézni a hazai és a magyarországi vendégek szebbnél szebb munkáit. Sokan többször is visszajöttek a kézimunkacsoportok és magánkiállítók egyedi alkotásaiban gyönyörködni, vagy azért, hogy elkérjék azoknak a munkáknak a mintáját, amelyek különösen megtetszettek nekik.
– Mintegy ötven csoport munkáit láthattuk a kiállításon, a Káptalanból autóbusszal érkezett vendégek is megtekintették – mondta Mátyás Ágnes, a 18 éve sikeresen működő Árvácska kézimunkacsoport alapítója és vezetője, majd hozzáfűzte: a Dunaföldvárról, Tiszaföldvárról, Baksról, Tiszaszigetről és Újszentivánról érkezett magyarországi kiállítókat az újvidéki Európa Kollégiumban szállásolták el.
Baks testvértelepülése Tiszakálmánfalvának. A baksi kézimunkázók az idei kiállításon első alkalommal mutatták be munkáikat a fától a citeráig, a házi készítésű, tartósítószer mentes kozmetikumoktól a horgolásig és az ünnepi dekorációig.
– Nagyon különleges az ókalocsai hímzésünk, tiszta fehér, a gyönyörű munkát Juhász Gábor fiatalember készíti – magyarázta Harcsás Gizella, a kézimunkacsoport tagja. – Kiállítottunk kalocsai teltet, vert csipkét, nagyon szép hódmezővásárhelyi hagyományos szűrhímzést, amelyhez a gyapjúfonalat egyetlenegy helybeli ember festi. Citerát, tekerőlantot készít, kosarat fon a 86 éves Korom Pál, az idősek klubjának tagja – tette hozzá Gizella, és a bácsi munkáiból megmutatta az 1959-ben készült szakajtót is.
Az iskola pincéjében többek között rengeteg kivarrt munkát, száraz nemezeléssel készült tárgyat, pergamenpapír képeslapot, hímzőcérnával kivarrt képeslapot állított ki a verbászi Szirmai Károly ME Aranykalász Kézimunkacsoportja.
Hajnal Erzsébet és Dognár Laura elmondta, csütörtöki összejöveteleiken kicserélik egymás között a mintákat, válogatnak az interneten látott ötletekből. Egyesek reklámpapírt sodornak, befestik, lakkozzák. Abból készítenek használati tárgyakat, amelyek olyanok, mint a vesszőből fonottak.
Az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Központban működő Mimóza Kézimunkacsoport tagjai, akik besegítettek a szervezésbe, többek között gyönyörű pergamencsipkéket állítottak ki, gyöngyöket, horgolt játékokat és a nemrég horgolt Szűz Mária Kisjézussal témájú lobogójukat, amellyel a szenttamási búcsúba számítanak menni.
A csoport egyik tagját kérdeztük, mely kézimunkák keltették fel az érdeklődését.
– Kiemelném a gyöngyfűzés nem mindennapi technikájával készült ékszereit. Az újvidéki Gutai Irén vagy a zentagunarasi Csipkerózsa szakcsoport, Sipos Hilda munkáit – mondta dr. Csáky S. Piroska tanárnő. – Felfigyeltem a hímzett terítőkön látható híres, jellegzetes debellácsi pipacsokra, amelyek teljesen eltérnek a bácskai pipacsoktól, amelyeket valamikor a népviseletes ruhámra hímzett az édesanyám. Jelenleg a kiállításon dominálnak a legkülönbözőbb technikájú fehér hímzések, egyszerű és fényes fonállal. A színes hímzés ízlés dolga, de a fehér mindig ünnepélyes. Nekem személy szerint nagyon tetszik a nem túl harsány színekkel kivarrt, élethű mezei csokor is – mondta Piroska tanárnő.
Valamikor régén divatosak voltak a neccelt kézimunkák. A kiállításon megtudtuk, manapság nálunk csak a bácsfeketehegyi Kovács Rozália és Fehér Gizella, a Hestia Nők Egyesületének tagjai készítik.
A kézimunkacsoportok az ajándékserleget, minden csoport és egyéni kiállító – összesen mintegy ötvenen – pedig az elismerő oklevelet a tiszakálmánfalvi asszonyok gyönyörű, hímzett tasakjaiban vihették haza.
