Nemcsak, hogy lehet, hanem kellett is kukoricázni a hétvégén Magyarkanizsán, ugyanis ekkor zajlott a XIV. Kukoricafesztivál. A nagy múltú, nagy hagyománnyal büszkélkedő rendezvény minden év októberében, a kukoricaszedés vége felé mindig nagy tömeget vonz a város főterére. Ugyanakkor a helyi általános iskola udvara is megtelt, valamint a Cnesa nagyszínpadán is nagy volt a sürgés-forgás, és még a piacteret is bezengte a népdal.
A gyerekek a felnőttekkel együtt játszottak a kukoricában
Megteltek Magyarkanizsa utcái, terei…
Nádi Endre kiállítását Tóth Vilmos nyitotta meg
Most nem babra megy a játék
A hagyományőrzők végigvonultak a városon
Tata testvérváros csapata
Jó megpihenni a kukoricamagon
Valamikor ezen térdepeltek a rossz gyerekek
Pénteken már megkezdődtek a programok, de a nagyközönség, a városlakók igazán szombaton reggel élték magukat bele a kukoricafesztivál hangulatába, amikor a népviseletbe öltözött fiatalok serege végigvonult a központon, a piacon pedig hívogatták az embereket, hogy vegyenek részt ezen a hagyományőrző, a múltba visszakanyarodó háromnapos rendezvényen.
Ilyenkor minden a népi hagyományok, az emlékidézés, az átörökítés és a kukorica jegyében zajlik. Kora délelőtt a városháza előtti téren a kukoricára helyezték a hangsúlyt. A kirakodóvásárosok saját kézzel készített termékeiket kínálták, de főtt kukoricát és zsíros kenyeret is lehetett venni, ugyanakkor a görhesütő versenyre beérkezett finomságokat is bárki megkóstolhatta önkéntes adomány fejében. A Tisza Néptáncegyesület szervezésében – ahogy azt a résztvevők már megszokták --, színvonalas programokat kínáltak. Pénteken Nádi Endre fafaragó kiállítását is megtekinthették a Dobó Tihamér Képtárban, ugyanott állították ki az erre az alkalomra meghirdetett rajzpályázatra beérkező munkákat is. Minden este táncházat is tartottak, ahol a táncos lábú fiatalok és a felnőttek a helyi általános iskola udvarán ropták a néptáncot, miközben vendégegyüttesek húzták a talpalávalót. Tatai, budaörsi, deszki vendégek is érkeztek erre az alkalomra Magyarkanizsára.
Szombaton zsongott a csend városa. A városháza előtt táncoltak, énekeltek, a parkban a gyerekek a felnőttekkel együtt kézműves foglalkozásokon vehettek részt, az érdeklődők kipróbálhatták a söprűkötést és a morzsolást is. Ekkor osztották ki a rajzpályázat díjait, valamint a legjobb görhesütőknek járó díjakat is. Ments András a süteményeket értékelve beszédében kitért a hagyományok őrzésének fontosságára is.
– A teremtő a mindennapi étkezés gondjával, nyűgével büntette az embert, de megáldotta az étel ízének, zamatának élvezetével, mi is ezt tettük ezen a rendezvényen ismerőseinkkel, gyermekeinkkel, barátainkkal.
Bebizonyosodott, hogy az itt élők nemcsak a dolgos hétköznapokon, hanem ünnepeik idején is szívesen töltik együtt az időt. Ezt bizonyította ez a rendezvény, amely számos programmal, versennyel csábította nemcsak a helyieket, hanem a környékbeli települések polgárait is. Köszönetet mondunk a rendezvény szervezőinek. Végigkóstoltuk a süteményeket a zsűrivel, és megtudtuk, hogy a köztudatban mennyire él még alapanyagként a kukorica. Magyarkanizsa élen jár és példamutatóan fogja össze a magyar közösséget, és pénzt, időt és fáradságot nem kímélve élteti nemzetünk hagyományait, kultúráját.
A zsűri által képviselt Vajdasági Fehérasztal Lovagrend eszméivel és célkitűzései által vezérelve végezte munkáját, ezen eszmék érdekében kiváló szolgálatot teljesítettünk. A mai napon is ezt kívánja tőlünk jelszavunk: Hazám, szakmám, becsületem! Gratulálok minden csapatnak, ma mindenki győztes, mert vidáman, jó érzéssel, szeretettel töltöttünk el egy szép napot. Nálunk mindenki aranyérmet érdemelt. Mindenkit éremmel jutalmaztunk a munkájáért, a hagyomány ápolásáért, mert megtisztelt bennünket azzal, hogy elhozta a süteményt, az ételt – mondta Ments András. A győztesek: hagyományos görhe kategóriában Vörös Nikoletta Magyarkanizsáról, reform görhe kategóriában Fejős Csongor Oromhegyesről.
A szervezők nevében Mikuska Judit fejtette ki, hogy miért is fontos számukra ez a rendezvény.
– A fesztivál alapötlete az volt, hogy októberben, amikor még szép az idő, egy szabadtéri, néptáncos, népdalos rendezvényt hozzunk létre, amely szorosan kapcsolódik hozzánk, az Alföld emberéhez. A környékünkön a legtöbb ember kukoricatermesztéssel foglalkozik, és ilyen fesztivál még nem létezett, ezért is hívtuk életre. Olyan hagyományokat elevenítünk fel ilyenkor, ami a régi korok emberének az élete, mindennapjainak a része volt. A gyerekek manapság már nem morzsolnak, nem válogatnak kukoricaszemeket, erre építettük fel az ügyességi játékokat. Felelevenítjük mindazt, amit értékesnek tartunk és át tudjuk adni a nagyközönségnek. Mivel mi néptáncegyesület vagyunk, ezért főleg erre alapoztunk – mondta Mikuska Judit.
A szombat este a Vajdasági Népzenészek gálaműsorával zárult, vasárnap este megtartották a nagy Néptáncgálát, melyre sokan voltak kíváncsiak, a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény nagyszínpadát és nézőterét is betöltötte a magyarság kincse, a néptánc és a népdal.
