Nem vagyunk egyedül

Az utóbbi években látványosan épül, szépül a doroszlói zarándokhely. Évente 8000-10 000 zarándok látogat el ide a Nagybúcsúra. A szabadtéri oltár, a kövezett járdák, a János-ház  és a nemsokára épülő zarándokház, mind az utóbbi években épült, az ide látogatók kényelmére.A Szentkút legtömegesebb eseménye a Mária születésnapján tartott Nagybúcsú, de ezen kívül szinte egész évben vannak itt események, látogatók. A Nagybúcsú előtt és alatt mintegy 100 helybeli önkéntes dolgozik azon, hogy a kegyhelyre érkezők szép, rendezett környezetben tölthessenek el egy-két napot, vagy akár csak egy felet.

Idén is sokan ott voltak Doroszlón. Három helyről gyalogos zarándokok érkeztek. A leghosszabb utat a moholi zarándokok teszik meg. Négy napos zarándukútjukon több mint  250 kilométert gyalogolnak.

Induláskor Horváth Piroska moholi hívő vitte a menet élén a keresztet. Mi már Doroszlón találkoztunk vele, azt mondta, a számát sem tudja, hogy hányszor gyalogolt el Doroszlóig, de most úgy érzi, ez volt az utolsó alkalom.

– Nagyon fájt a forgóm és sokat kellett felszállnom a menetet kísérő traktorra. Nem jó ott fent egyedül lenni, sokkal jobb a közösségben. Úgy érzem, hogy a betegségem miatt idén jöttem utoljára. Minden évben nagyon vártam a Kisboldogasszony napját, vártam, hogy indulhassunk. Most úgy látom, többet gyalogosan nem tudok jönni – mondta Piroska.

A moholi asszony mellett az induláskor a 70 éves Hodik Erzsébet adai asszony vezette a  menetet.

–  A család is elég nehéz helyzetben van, értük imádkozom, meg magamért, hogy mindent el tudjak viselni. S ez olyan könnyebbség! Ide nehezen jövünk, de itt lerakjuk a bajunkat, bánatunkat és sokkal könnyebb. Vannak ennek a zarándokútnak nehézségei is. Nekem volt olyan esetem, hogy az egész talpam egy vízhólyag lett. Egyben lejött a talpamról a bőr. Nagyon fájt. És akkor is, a következő évben is elindultam, meg másodszor, meg harmadszor is és tizenharmadszor taposom az utat – mondta Erzsébet szintén doroszlói találkozásunka alkalmával.

Nemcsak gyalogosan, hanem az egész Vajdaság területéről szervezetten, autóbuszokkal érkeznek a hívek a Szentkúti búcsúra. Ilyenkor az egész kegyhely területe benépesül. Papok sokasága gyóntat a szabadban, a Szent Antal- vagy a  Mára szobroknál, vagy éppen a feszületnél az emberek gyertyát gyújtanak, mások meg a kegyhely végében lévő forráshoz igyekeznek, hogy töltsenek vizet a magukkal hozott flakonokba vagy éppen megmossák fájós testrészeiket az ott kialakított medencében.

A kegyhely történetéről keveset lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy már a 13. században említést tesznek a Bajkútról. A török időkben Doroszló is, meg Bajkút is elpusztult csak egy csodaforrás maradt meg, amelyet a későbbiekben már  Szentkútnak neveztek. 1792-ből származik az első újkori csodás gyógyulás története. Ekkor Záblóczky János gombosi vak pásztor megmosta szemét a forrás vizében és visszanyerte látását. A csodás gyógyulás híre futótűzként terjedt. Nem csak ő, hanem sokan mások is meggyógyultak a forrás vizétől. A feljegyzések szerint amikor 1859-ben leégett a kegyhelyen épült templom, a hamu között annyi mankót találtak, hogy egy szekeret meg lehetett volna rakni belőlük. Emellett több mint 200 ezüstből vert szemet, kezet, lábat, szívet és drágagyöngyöt hagytak a kegyhelyen a hívek hálájuk jeléül.

Idén is nagyon sokan voltak a Szentkút környékén. Kálóczi Katalin gombosi asszony éppen a szemét mosta meg a gyógyhatású vízben. Mint mondta, minden évben eljön ide, és haza is visz a vízből és minden nap ezzel a vízzel mossa meg a szemét. Olyan ez, mint a szenteltvíz, magyarázta.

A hívek lelki feltöltődést kapnak itt. Vannak, akik erőt meríteni jönnek, mások családjukért imádkoznak.  A kishegyesi Kormos Ilona  arról mesélt, hogy megnyugvást érez ezen a helyen.

–  A fiam nagybeteg, ezt a terhet hoztam el, azt kérem a Szűzanyától, hogy segítsen. Segítse az unokáimat, a dédunokáimat. Egynek ma van a születésnapja egy éves és várjuk a negyedik dédunokát is. A férjem két és fél éve meghalt, én meg a fiunkkal küszködöm. Nagyon jó itt. Feltöltődik az ember és a nehéz gondokat le lehet tenni. Ez egy nagyon megnyugtató hely. Gyönyörű és én nagyon szeretek itt lenni. S ha sikerül, akkor legközelebb is el szeretnék jönni – mondta könnyeivel küszködve.

Horváth Csóri Éva  Ilonával együtt érkezett a Kishegyesről induló autóbusszal. Ő hálát adni jött, meg erőt kérni, hogy kibírja mindazt a megpróbáltatást, ami elé az élet állítja

– Azért jöttem, hogy  hálát adjak a gyermekeimért. A lányom befejezte az iskolát négyes diplomával, a fiam szépen elhelyezkedett. A gyerekek megnősültek, kimentek a házból, férjhez mentek. Egy kislányom még van, akit nevelek, ahhoz adjon a Jóisten erőt, egészséget. Én 5-6-szor voltam  már itt. Szüleimmel régen kocsival, lóval jöttünk és akkor egész éjszaka itt voltunk. Az is szép volt, de most is az, találkozom a régi munkatársaimmal. 18 évet dolgoztam egy munkahelyen, s ilyenkor itt összefutunk. Nagyon szép ez a zarándokhely. Szerettem volna az idén elmenni Madjugorjeba, de nem sikerült. Ott 30 évvel ezelőtt voltam, de Doroszló az a mi zarándokhelyünk és ide ha csak tehetjük eljövünk – mondta a kishegyesi asszony.

Nem csak az egyén, de közösség szempontjából is fontos a doroszlói kegyhely. A magyarság találkozóhelye és ünnepe lett ez, mondja Ft. Verebélyi Árpád, a kegyhely igazgatója.

– Ide jönnek a hívek egyrészt találkozni Istennel, de nagyon fontos, hogy eljönnek ide találkozni saját magukkal, és az is nagyon fontos, hogy eljönnek találkozni a közösséggel. Ha ez a három lehetőség megvan, akkor ez a találkozási hely a nemzet számára is nagyon fontos. Túl azon, hogy a Szentkút egy kegyhely, ünnepi hellyé emelkedik. Én úgy érzem, hogy Doroszló ennek a mi közösségünknek egy ilyen találkozási helye. Azon felül, hogy itt megünnepeljük Mária születésnapját, itt a közösségben az egyén is erősödhet. Én úgy gondolom, hogy ez szükséges a mi népünk számára. Nagyon sok helyen az elfogyás vagy az asszimiláció miatt a templomokban kevesen vannak. Odahaza nem tudják  az emberek megélni azt, hogy vagyunk, meg hogy van valami tömeg mögöttünk, amely ugyanabban a hitben, ugyanabban a nemzethez tartozásban él,. Valahogy itt a Szentkúton megtapasztalható, lehet hogy mi otthon kevesen vagyunk, de mégiscsak vagyunk. Itt vannak a hittestvéreink, a nemzettársaink és ez segítséget és löketet tud adni mindahhoz,amivel meg kell küzdeni nap mint nap – mondta Verebélyi atya

Az idén  Majnek Antal munkácsi megyéspüspök celebrálta az ünnepi szentmisét a kegyhelyen számos paptársa kíséretében. A kárpátaljai püspök az oltáriszentség körmenet után  a Szűz Anya oltalmába ajánlotta a délvidéki magyarságot. A doroszlói zarándoklat ebben az évben a fatimai Szűz megjelenésének századik évfordulója jegyében telt. Majnek püspök 15 év után látogatott el ismét a doroszlói kegyhelyre.

– 2002-ben már voltam itt ezen a Nagybúcsún. Nagy örömmel jöttem most is, mert emlékszem rá, hogy a délvidéki magyarok közül nagyon sokan eljönnek ide, sőt magyarországról is érkeznek zarándokok. Már a neve is jelzi ennek a zarándokhelynek, hogy Isten kegyelméből itt tiszta vizű forrásból lehet meríteni. Én is ezzel az egyéni szándékkel is jöttem, hogy az Úristen búcsús kegyelmeit elnyerjem, Szűz Mária közbenjárására. Örömmel jöttem éppen a Fatima évében, hiszen ebben az évben hiszem, tapasztalom is, hogy az Úristen a győzelmét akarja megmutatni mindenféle rossz és negatív próbálkozásokkal szemben. Ezt a győzelmet akarjuk hirdetni és ebben a reményben szeretnénk erősíteni a Krisztushívőket – mondta a kárpátaljai püspök.

Doroszló a vajdasági magyarság Csíksomlyója. Legnagyobb Mária-kegyhelyünkön annak ellenére, hogy munkanapon volt az ünnepi szentmise, csaknem 8000 zarándok  látogatott el Mára születésnapjának ünnepére.