Székelykevén a múlt hétvégén tízedik alkalommal szervezték meg a Magyar Konyha Napjait, vagy ahogy a helybéliek mondják, a „főzőcskét”. Ilyenkor a magyar konyha illatai és ízei mellett a magyar muzsikától hangos a dél-bánáti falu. Az idei rendezvényre sok elszármazott is hazajött. A változékony, hűvös idő sem ronthatta el a jó hangulatot.
A hűvös idő ellenére sokan megjelentek a rendezvényen (Kecskés István felvétele)
Herteledyfalviak nélkül nem múlhat el a főzőcske (Kecskés István felvétele)
A vadászok sortüzével kezdődött (Kecskés István felvétele)
Szatmári Mihály szervező és Halmai János atya (Kecskés István felvétele)
A déli órákban kezdődött a sorban állás (Kecskés István felvétele)
Készül a székelykevei szilvás gombóc (Kecskés István felvétele)
Kuharni Balázs Éva a székelykevei gyerekekkel (Kecskés István felvétele)
Volt, aki főzött, volt, aki táncolt (Kecskés István felvétele)
Készül a „citerás” palacsinta (Kecskés István felvétele)
A vadászok sortüzével kezdődött a főzés, a vendégek pedig zeneszó mellett várták a szakácsok munkájának eredményét. Miután pedig Halmai János atya megáldotta az ételeket, kezdődhetett a sorban állás.
Ezúttal rekordszámú, összesen 42 üstben főzték az ételkülönlegességeket. A bográcsosokon kívül egyéb ételekben és édességekben is válogathatott a több száz vendég. A környező településeken kívül vendégek jöttek Magyarországról és természetesen itt voltak a székelyföldiek is, hiszen a székelykeveiek az al-dunai székelyeknek az utódai. A határon túli vendégek közt volt dr. Nyisztor Tinka moldvai néprajzkutató és tájegységi gasztronómus, aki első látogatása után azt ígérte, hogy jövőre egy egész csoporttal jön majd el Székelykevére.
Székelykevének – nem hivatalos adatok szerint – 1650 lakosa van. A munkalehetőség híján (a faluban két vágóhíd és a mezőgazdaság kínál munkalehetőséget) és a jobb élet reményében ugyanis sokan elhagyják szülőfalujukat. Mint hallottuk, sajnos ennek a folyamatnak még nem látni a végét. Így aztán a karácsony és a húsvét, a Szent István-napi búcsú meg a Magyar Konyha Napjai az elszármazottak találkozói lettek.
– Ez a rendezvény úgy mondván most már ünneppé vált. Mivel az elvándoroltak a szabadságot úgy tervezik, hogy azért néhány napot hagyjanak, hogy jelen legyenek ezen a rendezvényen, találkozzanak a családdal, szeretteikkel, barátokkal – mondja Kovács Mária tanácselnök.
A rendezvény kezdeményezője Dani Ernő, a falusi turizmus úttörője volt.
– Az elképzelés az volt, hogy a turisztikai idényt egy kicsit meghosszabbítsuk. Úgy néz ki, hogy ez sikerült, egyből összejött. Évről évre nagyobb és nagyobb a rendezvényünk. Az, ami még nekünk – úgy „alattomban” – nagy kívánságunk volt, hogy a környékbeli szerb települések lakosait, nevezetesen Belgrád, Pancsova, Versec, Fehértemplom, Smedrova stb… lakosait is idecsalogassuk a magyar konyhánkkal. Ugye tudjuk, a szerbek szeretik a magyar konyhát. Aligha van viszont ezen a tájon lehetőségük, hogy igazi, magyar ízeket kóstoljanak – nyilatkozta Dani Ernő ötletgazda.
Kuharni Balázs Éva Székelyudvarhelyről került Ausztráliába. Hazajár Székelyföldre, eljött Székelykevére is, ahol gyöngyfűző tanfolyamot rögtönzött. Az a hitvallása, hogy nem kell nagy dolgokat tenni. Kis dolgokkal tudjuk átadni azt, amit tudunk, azt, amit ismerünk. Ha mindenki megteszi azt a picit maga körül, és magyar szót hallanak, magyar dalt, ha átadjuk a gyerekeinknek, amit őseink ránk hagytak, akkor van jövője a kultúránknak és a nyelvünknek.
Szatmári Mihály szervezőtől még egy jó hírt hallottunk: a kevevári önkormányzat döntése értelmében a székelykevei Magyar Konyha Napjai kiemelt, községi szintű rendezvény lett. Ez azt is jelenti, hogy jövőre nagyobb támogatásra számíthatnak. Így nagyobb hangsúlyt helyezhetnek a művelődési és népművészeti kísérőrendezvényekre. A szervezők joggal bíznak abban, hogy a jövőben még díszesebb, tartalmasabb és tarkább lesz a rendezvény.
