Szinte hihetetlen, de az internet is olyan régóta az életünk része, hogy már történelmi visszatekintésről beszélhetünk. Mintha tegnap lett volna, hogy rákattintottunk a kis telefonos ikonra, jött a hosszas berregés, a kapcsolódás, és így tudtunk internetezni. Ma már széles sáv, filmek, élő közvetítések jönnek át a világhálón, sőt, a fiatalabbak már éppúgy kinevetnek bennünket, ha a kezdetekről mesélünk, mint mi nagyapáinkat a régi tévékről, rádiókról szóló meséik miatt. Az internetezés szerbiai és szabadkai kezdeteiről Korponai Csabával, a TippNet rendszerfejlesztő szakemberével beszélgettünk.
Veszélyeztetett hangok múzeuma, azaz Museum of Endangered Sounds néven hozott létre egy internetes bázist az amerikai Brendan Chilcutt. Az oldalon olyan, ma már nem használatos hangokat tudunk feleleveníteni, mint a Windows 95 operációs rendszer indítóhangja, Nokia-csengőhang, az írógép csattogásának zaja, klasszikus vezetékes telefon csörgése, az ICQ chat hangja vagy pedig a dial-up, azaz a betárcsázós internet jól ismert zöreje.
Ez utóbbiról sokunknak vannak ma már szépnek nevezhető emlékei. A legtöbben nem tudják, de még ma is van néhány „internetes indián”, akik továbbra is ragaszkodnak a dial-uphoz.
– Szabadkán először 1997-ben hangzott fel a modem jól ismert hangja. Kezdetekben innen is csak Belgrádot lehetett hívni, ami költséges volt, ezért nem is sokan használták, ezen változtatott a TippNet. Hat vonallal kezdtük, ami folyamatosan bővült. Kezdetben a legtöbben mindössze 5–10 percet neteztek. A dinamikus fejlődés következtében 2000-ben 180 vonalunk volt, illetve két további szabadkai szolgáltatónak is volt 90-90 vonala, vagyis a csúcsponton közel 400 dial-up vonal működött a városban – meséli Korponai. Aztán, 2000 után már lehetett régiófüggetlen számokat is hívni, ezek voltak a 041 és 042-es hívószámok, ekkor már belgrádi cégek is beszálltak az üzletbe. Sőt, olyan is volt, akinél az internetes percdíj magába foglalt minden egyéb költséget is. Az ADSL 2002-ben jelent meg, és ekkor kezdett hanyatlani a dial-up.
Egyébként, ha visszatekintünk az „őskorba”, vagyis a kilencvenes évekbe, azok a cégek, amelyek már igényelték az e-mail kommunikációt, Belgrádon keresztül tudtak kapcsolatot teremteni. Sőt, ennél korábban még Zágrábot kellett hívni, ami kifejezetten költséges volt. Persze, akkor szinte kizárólag mailezésről volt szó, nem szórakoztató tartalmakról, meséli Korponai Csaba. Kezdetben ez úgy nézett ki, hogy egy gyűjtőszerver működött, amely összegyűjtötte a nap folyamán elküldött leveleket, majd azokat kétnaponta továbbították Zágráb felé. Ez egy gazdaságosabb, csak épp vontatottabb megoldás volt, a felhasználók helyi hívást bonyolítottak, viszont a mail lassabban ért célba.
A TippNet és a szabadkai internetezés is az úgynevezett BBS rendszerrel kezdődött, amely egyfajta üzleti hálózat volt. Itt kezdetben napi egyszer, később kétóránként majd óránként küldték ki a leveleket.
– Amikor eljutottunk eddig, úgy gondoltuk, eljött az idő, hogy Szabadkára hozzuk az internetet, és elinduljon valós idejű kapcsolattal a modemes internet. Ez 1997-ben volt, országosan 1995 körül jelent meg az internet, de csak mint zárt akadémiai hálózat, amelyhez Szabadkáról a Műszaki Szakfőiskola és a Közgazdasági Kar csatlakoztak, ott is kezdetben csak a kiváltságosok használhatták – emlékszik vissza Korponai.
A lakosság számára először Belgrádban az EUnet és a BeotelNet tette lehetővé az internethasználatot, Szabadkán az utóbbiakkal partnerségben indulhatott el az internet.
– Amikor lementem hozzájuk Belgrádba, ledöbbenve láttam, hogy online rádiót hallgatnak, mellette meg dolgoznak. Akkor ez olyan volt, mint egy űrtechnológia – mondja a szakember.
A dial-up hanyatlása 2002-ben indult, ekkor jelent meg az ADSL, amelyet a TippNet úgy kapcsolt be, hogy az első hívást egy Újvidéken tanuló szabadkai egyetemi hallgató indította a tartományi székvárosból, lokálpatriótaként.
A dial-upos korszaknak a betárcsázó hang mellett még számos kuriózuma volt. Egyik az úgynevezett ikerszámos időszak. A telefonvonalak hiánya miatt a posta sok ikerszámot létesített, ami azt jelentette, hogy egyszerre csak egyik felhasználó tud telefonálni. Ha ilyen vonalon internetezett valaki órákon át, akkor nem kis bosszússágot okozott az ikertársának.
A másik jellemzője volt ennek a korszaknak, hogy az impulzusok árára odafigyeltek a felhasználók. Egy idő után már lehetett korlátlan hozzáférést vásárolni, de a telefont külön kellett fizetni. Így 15 és 17 óra között, illetve este 9 órától reggelig volt olcsóbb telefonálás, és volt, aki órákon át netezett, ezzel a vonalat is lefoglalva.
– Az akkori albérletemben, amikor a házinéni söprűvel felkopogott, akkor tudtam, hogy már nagyon szeretne telefonálni, de ugye, nincs vonala – meséli Korponai.
Valójában a dial-up- és az ADSL-használat között volt még egy korszak, ez az ISDN-vonalak korszaka, ami azonban szinte kimaradt Szerbiában. Ennek sebessége nagyjából a dial-up hívás duplája volt, nem csipogott, de még tárcsázni kellett.
Mindezek után, a kétezres évek közepén jelent meg a wireless internet, a mindenféle otthon fabrikált antennákkal, drótokkal, aminek szintén volt egy evolúciója.
– Az első időszakban mindenki a 2.4 Ghz-es internettel próbálkozott. Nescafés dobozokból és rézdrótokból készítettek antennákat. Kezdetben ez jól működött, de mindössze néhány hónap alatt olyannyira beszennyezték az étert, hogy használhatatlanná vált az egész – meséli a szakember. Mint mondja, később a nagyobb, hálós antennákkal még lehetett használni, de azzal se sokáig. Ekkor a TippNet meghirdetett egy akciót, amelynek keretében beszerzési áron kínáltak szabványos antennát mindenkinek, aki saját házi készítésű antennáját átadta.
– Egy félszobányi feltornyozott bádog gyűlt össze, ezeket az antennákat ugyanis a bádogosok készítették. Ezek már nem a nescafés dobozok voltak, hanem azok a trombita formájú antennák. Mindent átvettünk, érdekes lett volna akkor egy nyilvános akciót szervezni ezekből – mondja beszélgetőtársunk. Ezután az 5 Ghz-es internet következett, ami a mai napig elterjedt, sőt, a TippNet felhasználóinak kétharmada így internetezik, elsősorban azokon a helyeken, tanyavilágban, falvakban használják, ahol rossz a telefonvonal, vagy nincs is kiépítve. Ehhez már a cég adja a felszerelést, csak használatra, illetve az ő szakembereik szerelik fel. Jelenleg az ADSL mellett ez a fajta internet a legmegbízhatóbb és leggyorsabb.
Na de térjünk vissza nosztalgiázásunk témájához, a betárcsázós nethez, amelyet a nagy országos szolgáltatók tavaly év elején lekapcsoltak, a TippNetnek azonban még mindig van négy ilyen felhasználója. Mire használható ma ez a fajta kapcsolat?
– A dial-up tartalomfogyasztásra használhatatlan. Nemrégiben próbáltam, ha tökéletes a kapcsolat, akkor a Facebook-profilom öt perc alatt töltődik be rendesen, és akkor még semmit se csináltam – meséli. Olyan cégek használják, amelyeknek nincs szükségük internetre, például napi két alkalommal két számjegyet írnak be egy minimalista felületre, vagy pedig napi szinten a banki kivonatokat töltik le.
– A napi egy-két e-mail letöltésére használható ez a kapcsolat, de ha beszalad néhány spam, ezzel már nem tud megbirkózni – mondja Korponai.
Ráadásul, olyannyira nem gazdaságos, hogy a szolgáltatónál még az áramfogyasztás díját sem termeli meg.
– Ha összeadjuk a költségeket, egy olyan összeg jön ki, amiért már korlátlan internetet is kaphatnak. Ezzel a négy felhasználóval igyekszünk megállapodni, valamilyen kedvezményt biztosítani nekik. A tervek szerint júniustól mi is nyugdíjba küldjük ezt a fajta kapcsolatot – teszi hozzá a szakember.
Ha pedig valakinek nosztalgiája támadt a régi modemzörgés iránt, az meghallgatja a hangját a http://www.savethesounds.info/ oldalon.
