A forradalmár pesti srácokat az „Év emberének” kiáltotta ki a Time magazin 1956 decemberében. Huszonöt évvel ezelőtt éppen bátor magyar politikai húzásra vált értelmetlenné a berlini fal. Az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját ritka nagy pompával ünnepelték Washingtonban: Bush elnök megjelent a kongresszusi rendezvényen, Condoleezza Rice fogadást adott Magyarország tiszteletére a külügyminisztériumban, McCarrick fővárosi katolikus bíboros a Holokauszt Múzeumban rabbi kollégáival együtt méltatta Mindszenty érsek áldozatát. Ugyanazokban a napokban az akkori magyar ellenzék parlamenten kívüli aknamunkával próbálta megbuktatni a kormányt, ami a tévészékház elleni gyújtogatássá meg a rendőrséggel való utcai összecsapásokká fajult. Négy év kínos szünet és gazdasági válság után viszont, immár kétharmados többség birtokában, a jobboldal ünnepelheti a forradalmat és építheti exkluzív orosz támogatással az illiberális demokráciát, miközben a legyőzött baloldali mumus már kísértetnek sem megy el.
Másmilyen kísértet szelleme lengi be manapság október 23-a emlékét. Az idei évfordulóra sajnos lefagyott világ arcáról a mosoly, amikor a magyar unortodoxiákról van szó. Washingtonban, a forradalmi dátum előestéjén, csak negyedik diplomáciai szinten fogadták az ifjú magyar külügyminisztert. A köztársasági elnök a múlt hónapban csak egy New Jersey állambeli faluban mutatkozott az ENSZ-en kívül. A két amerikai elnök által nyilvánosan kimondott kritikát konkrét korrupció-ellenes lépések követték az itteni kormány részéről.
A nemzetközi sajtó döbbenettel kommentálja a legújabb pesti parlamenti ötletelést a világ első internet-adójáról – miközben a magyar jobboldalon olyannyira megvetett finnugor rokonság legnagyobb állama, valódi unortodox lépéssel – éppen alanyi jogot vezet be az internet-használatra. A BBC, a bolygó legtekintélyesebb állami sajtószerve – a mai magyar kormánnyal EU-ügyekben egyetlen társkritikusként ismert konzervatív brit hatalom közmédiája – azzal a címmel tudósít a budapesti ünnepnapról. hogy „Magyarország Fidesze: Repedések a hatalmi pártban”. A szerző szerint egyre több magas rangú hatalmi politikus látja úgy, hogy a jobban teljesítő kormány az illiberális demokrácián keresztül az autoritárius múltba kormányozza az országot.
Olyan méreteket öltött ez a nemzetközi döbbenet a magyar folyamatok láttán, hogy azt már egyszerűen lehetetlen a sorozatosan veszítő, önmaga belharcaiba bukó „ballibsi” ellenzék aknamunkájának tulajdonítani. Amikor a hatalom emberei között jelenik meg a szakadék, amikor egyre többen igyekeznek ezt csendben külföldi újságírók tudtára hozni, akkor az már nem „kommunista” aknamunka. Valami megrepesztette a jobban teljesítő igyekezet gerincét. Azt a „gerincet”, amelyet a nemzet vezetőjén kívül már csak az Európai Unióból való „kihátrálás” megfontolását éppen az ünnepnapon bejelentő parlamenti elnök képvisel – na meg a folyékonyan káromkodó kormánypropagandista Bayer Zsolt, aki az Andokból jelentkezik felháborodva és kultúrturizmusa színhelyéről buzdít Amerika megdöntésére – akárcsak a dicső inka harcosok, akiket Chachapoyas fellegekben harcoló hőseinek tartottak.
Ezzel szemben a mai nemzetközi politikában mégiscsak az együttműködésnek lenne értelme. Annál is inkább, mert ahogy Budapesten is figyelmeztetni szoktak, civilizációs vívmányok vannak veszélyben fundamentalista fanatikusok, birodalom-visszaépítők és elvakult önkényurak által. A magyar forradalmi szellem ennek a civilizációs harcnak állt egykor az élén – és ma is visszatérhet az őt megillető helyre, ha felismeri a valódi veszélyeket és az idei háromszoros kétharmad birtokában illiberális álmok kergetése helyett legalább igazi konzervatív értékeket céloz meg.
