Léphaft Pál karikatúrája
Amikor a romániai elnökválasztás második fordulójának estéjén kijöttem az Erdélyi Televízió stúdiójából – ahol a választási eredményeket elemeztük kollégáimmal –, beültem az autómba és bekapcsoltam a rádiót, a Queen It’s a kind of magic című dala szólt. Jól választott a zenei szerkesztő. Alkalomhoz illően. Ugyanis aznap mágikus esemény történt.
Klaus Iohannis – a Keresztény-liberális Szövetség jelöltje – beváltotta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egykori elnökjelöltjének, Frunda Györgynek a jóslatát: azután lesz Romániának kisebbségi elnöke, miután az Egyesült Államokban afroamerikait választanak elnöknek. Még Barack Obama mandátuma idején szász nemzetiségű protestáns vezeti majd a magát ortodox nemzetállamként meghatározó balkáni államot. (A pejoratív jelzőnek egyébként jelentős szerep jutott a kampányban, sokan éppen azért szavaztak Iohannisra, hogy véget vessen a balkáni politizálásnak.)
Nem is az a csoda, hogy Iohannis nyert, hanem az, hogy megfordította az első forduló eredményét. Nemcsak megfordította, hanem feje tetejére is állította. A szociáldemokrata kormányfő, Victor Ponta az első fordulóban 10 pontos előnyt szerzett, a második forduló végeredménye szinte hihetetlen: Iohannis 54,50; Ponta 45,50!
Akik e fordulatot elérték, nem Klaus Iohannis kampánystábjának tagjai, hanem a Facebook nemzedék, a fiatalok, az értelmiségiek voltak, akik valóságos mozgalmat indítottak a szociáldemokrata jelölt ellen. Mozgalmuk amplitúdóját növelték a külföldön élő román szavazók is, akik vasárnap több órán át álltak sorban, hogy élhessenek szavazati jogukkal. Példájuk ragadós volt, s így az utóbbi évek legnagyobb részvételi arányát jegyezték a második fordulóban: 62%-os. Igazi fülkeforradalom történt.
A legnagyobb részvétel az erdélyi megyék közül Kolozsban volt, itt a fiatalok – akik eddig többnyire elzárkóztak a szavazástól – példásan megbüntették voksukkal a plágiumbotrányt intő nélkül megúszó miniszterelnököt. A legkisebb részvétel Kovászna és Hargita megyében volt. Ennek egyik oka, hogy a két jelölt közül, ami a kisebbségi joggarantálást illeti, egyik rosszabb opció volt, mint a másik. Mindketten ellenzik az etnikai alapú autonómiát, gesztust sem tettek, meg sem szólították a magyar választókat. Ezek után az RMDSZ azt javasolta választóinak, ha mégis elmennek szavazni, szavazzanak lelkiismeretük szerint.
Az erdélyi magyar választók hagyományosan jobboldali szavazók, ezért a Iohannisszal szemben felmerülő kételyek ellenére is rá szavaztak. Hargita megyében érte el Iohannis a legnagyobb arányú győzelmet, a szavazatok nyolcvan százalékát kapta meg. Kovászna megyében is nagy arányban (78%) rá szavazott a lakosság. Ami azt jelzi, hogy az erdélyi magyarok is a változásra szavaztak, ugyanúgy, ahogy a fiatalok, a román értelmiségiek.
Victor Ponta maga erőltette ki ezt a változást. Az volt a politikai üzenetének központi eleme, hogy vasárnap meg kell szabadulni a tiránus elnöktől, Traian Basescutól. A két tévévitában, amelyet az elemzők, köztük én is rosszul értékeltünk, Pontának adtuk a győzelmet, a nézők egy Traian Basescut idéző Pontát, illetve egy kissé bárgyú, kissé tudatlan Iohannist, akiről kevésbé feltételezhető, hogy zsarnokoskodni fog. Így rá szavaztak.
Hogy ez a változás jó vagy rossz irányú lesz, ma még nehéz megjósolni. Valószínűsíthető, hogy rövid távon nem lesz kedvező. (Nehéz lesz az erdélyi magyar kisebbség jogfosztásáról meggyőzni a nemzetközi közvéleményt, hisz milyen baj lehet egy olyan országban, hol a többség egy kisebbségit választ államelnöknek?) Hosszú távon azonban Iohannis segítségével megtörténhet a politikai osztály rég esedékes reformja.
Erre a megújulásra az erdélyi magyar politikum is rászorul.
