Orbán Viktor magyar miniszterelnök április 27-én egynapos látogatást tett Vajdaságban. Megfordult Szabadkán, Újvidéken és Topolyán, több felé nyilatkozott, de interjút csak a Magyar Szónak adott.
A közelmúltbeli törökkanizsai látogatása során Németh Zsolt államtitkár úr azt nyilatkozta, hogy a határon kívüli magyarság számára a magyar (kettős) állampolgárság megszerzése nem lezárt ügy, hanem egyfajta kezdetet jelent a nemzetegyesítésben. Kijelenthetjük valaha is, hogy ez a folyamat befejeződött?
– Tíz évvel ezelőtt úgy nézett ki, hogy az európai politika nem fogadja be a kettős állampolgárság intézményét, ezért tettünk jó lóra, amikor a kedvezmény törvényt megalkottuk a magyar igazolvánnyal együtt. Hozzá kell tennem, hogy persze a VMSZ, azaz a vajdasági magyarok már akkor is felvetették, hogy a kettős állampolgárság lehet hosszabb távon a megoldás, és nem telt el néhány év, s máris egész Európában fordult a széljárás, a kettős állampolgárság szinte minden országban bevett gyakorlattá vált. Itt, a Délvidéken mindenki tudja, hogy a szerbek, a horvátok és a románok is éltek ezzel az eszközzel sőt a nyugati példát szintúgy ismerik, hogy az olaszok nagyon bátran sok millió, az európai kontinensen kívül élő olasznak adták meg a kettős állampolgárságot. Ez a szélirány-váltás számunkra kedvező. A Kárpát-medencén túl egész Európában jelen vagyunk, sőt mindenhol élnek magyarok teljes szétszórtságban a világban: Sydneytől, Buenos Airesen keresztül Torontóig. Számunkra a kettős állampolgárság, amely létrehozza a közjogi kapcsolatot az anyaország és a magyar emberek között, rendkívül fontos, de még nagyon sokat kell dolgoznunk ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy minden, az anyaországhoz kötődő magyar, éljen a világ bármely sarkában is, már rendelkezik kettős állampolgársággal. Tehát ez inkább csak a munka kezdete ami eddig történt.
Azon túl, hogy 250 000 külhoni magyar kérte az egyszerűsített honosítását, miben látja a nemzeti összetartozás megnyilvánulásának más biztató jeleit?
– Először is fontos tudnunk, hogy a kettős állampolgárság és a magyar útlevél egy határon túli magyar számára 15 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. A kettős állampolgárság első és legfontosabb üzenete az, hogy semmi se lehetetlen, vagyis ha az ember kitart a céljai mellett, ha nem ad fel bizonyos elveket, akkor a gyorsan változó világ fordulhat úgy, hogy ami lehetetlennek tűnt, az is lehetségessé válik. Nekünk, magyaroknak nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyelvünk, a kultúránk, a hagyományaink, az érzésvilágunk és az észjárásunk miatt egy közösséghez tartozunk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy azok lesznek a győztes nemzetek, amelyek tagjai segítik egymást, avagy jól meg tudják szervezni az egymással való együttélést, szolidaritást és segítségnyújtást. Tehát a kettős állampolgárság egy biztató jel, de minden, ami annak nyomában történik is az. Van már gazdasági együttműködés, sűrűsödnek a szálak, amelyek összekapcsolják a határon túli területeket az anyaország gazdasági életével. Mindenhol létrejöttek azok a gazdasági kamarák, amelyek az adott területen működő magyar vállalkozásokat fogják össze, és össze is kötik őket a budapesti kamarákkal. Azt hiszem, hogy megkezdődött az élet szerves rendjének a helyreállítása, gyógyulnak a régi sebek.
Gyakran hallhatjuk – jobbára magyar képviselőktől –, hogy az Európai Unióban nem szabályozták kellőképpen a kisebbségek jogait. Amennyiben szóba kerül a fent említett kérdés, sokan a betelepülőkre gondolnak. Értik egyáltalán, hogy milyen sajátos helyzetbe került Magyarország a trianoni békediktátummal? Egyébként pedig Szerbiában is tapasztalhatók hasonló gondok Jugoszlávia szétesését követően.
– Senki sem születik úgy, hogy egy számára ismeretlen élethelyzet problémáit teljes körűen átlássa. Ez mind olvasás, tanulás, ismeretgyűjtés dolga, annak következtében áll elő. Ezért nekünk szelíden, nyugodtan, higgadtan, a Duna folyásának természetes meggyőző erejével újra és újra mindenhol ismertetnünk kell a Kárpát-medencei magyar élet történetét és tényeit. Való igaz, hogy fontos, hogy Európában világos különbséget tegyünk az őshonos kisebbségek, a bevándorlók és az esetleg más alapon szerveződő kisebbségek között. A magyar nyelvben ugyan mindegyiket kisebbségnek hívjuk, de problémáikat más-más eszközökkel kell kezelni, a magyar parlamenti képviselők Brüsszelben és Strasbourgban pedig nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy ezek a különbségek nyilvánvalóvá váljanak.
A Miniszterelnök úr kormánya a korábbi szlovákiai és a mostani szerbiai választások során kiállt egy magyar nemzeti párt mellett. Mi vezérelte e döntése során?
– Az a meggyőződésem – és a beszélgetések, valamint viták után ez lett a magyar kormány hivatalos álláspontja is –, hogy létfontosságú, hogy a magyar állam határain kívül élő magyar közösségeknek saját politikai képviseletük legyen. Mi ebben a tekintetben az etnikai, a nemzeti alapú magyar pártokat támogatjuk. Ezért mi úgy teszünk különbséget, hogy vannak egyfelől a magyar pártok és vannak másfelől a vegyes pártok. A vegyes pártokkal nekünk sok tennivalónk nincs, majd diplomáciai kapcsolatba fogunk lépni velük, ha az élet úgy hozza, hogy jól szerepelnek egy választáson. De az etnikai pártok a magyar közösségeknek a másik országban működő politikai képviseletei. Ezért így is viszonyulunk hozzájuk. A vegyes pártokkal a tapasztalataink negatívak. Felvidéken is volt kísérlet vegyes párt létrehozására, és semmiféle javulás nem állt be az ott élő magyarok életkörülményeiben, a jogaik sem szélesedtek ki, nem gyarapodtak a vegyes párt működésének hatására. Van tapasztalatunk a Délvidéken is, amikor az egyik párt soraiban ülő magyarok esetében a nemzeti szempontokat felülírták a pártszempontok. Például a kárpótlási törvény esetében a szerbiai parlamentben kifejezetten a saját nemzetük, a magyar nemzeti közösség ellen szavaztak. Amit a magyar párt soha sem tett és nem is tehet meg. Ezek a példák jól mutatják, hogy fontosak az etnikai, tehát a magyar nemzeti alapon szerveződő politikai pártok a Kárpát-medencében.
A határokon kívül rekedt magyarság egyebek között anyagi és politikai támogatásban is részesül az anyaországtól. Miként tudja mindezt viszonozni?
– A mindenkori magyar kormánynak kutyakötelessége a világban élő magyar közösségek összetartozásának erősítése. Amikor tehát a magyar kormány erkölcsi vagy anyagi támogatást ad a magyar közösségeknek iskolára, szociális- és kulturális intézményekre, akkor ennek a kötelességének tesz eleget: nem ajándékot oszt, hanem ellátja a feladatát és kötelességét teljesíti. Örülök annak, hogy ezt az államhatáron kívül élő magyarok pontosan látják és nem is úgy fogadják ezt a támogatást, mint valami kegyet, hanem mint olyasmit, ami világos kifejezője annak, hogy ugyanahhoz a nemzeti közösséghez tartozunk. Kormányom rendkívül sok visszajelzést, elismerést, támogatást és biztatást kap a határon túli magyaroktól, ami nagyon fontos most, hogy kemény csatákat kell vívnunk Brüsszelben és más nemzetközi fórumokon. Világosan érezzük, hogy nemcsak a magyarországi magyarok, hanem a határon túli magyar közösségek is velünk vannak, ők ezt ki is nyilatkoztatják, bátorítanak bennünket, üdvözletüket küldik, imádkoznak értünk és mindent megadnak annak érdekében, hogy a magyar kormány a nemzetközi színtéren sikerrel vívhassa meg nemcsak a magyarországi magyarok, hanem az egész magyar nemzet jövője szempontjából kulcsfontosságú küzdelmet. Tehát azt kell mondanom, hogy oda-vissza működik ez, úgy ahogy egy igazi nemzeti közösségben ennek működnie kell.
Milyen benyomások érték itt-tartózkodása során?
– Az az igazság, hogy velem itt mindig jól bánnak. Nekem itt még kellemetlen élményem soha sem volt. Ellenben sok kedvességet, biztatást, bátorítást kaptam. Úgy érzem, hogy bíznak bennünk. A kettős állampolgárság sokakban megerősítette, hogy ez a bizalom nem ok nélkül való. Azt mindenki láthatja a Kárpát-medencében, hogy mi nem csak beszélünk, és csak azért, mert időnként kritizálnak bennünket vagy ellenállásba ütközünk, még nem adjuk fel céljainkat, a nemzeti céljainkat pedig különösképpen nem. Nagyon régen kaptam ennyi szeretetet, biztatást, hátba veregetést, mint most, fiataloktól és idősebbektől egyaránt. Sok helyen megfordultam egy nap alatt, múzeumban, kulturális közösségnél, iskolában, és jártam katolikus egyházközösségben is, vagy sportpályán, s azt tudom mondani, hogy bár az élet nem könnyű és mindenki érzi, hogy a jövőben is sok a bizonytalanság, de azért éreztem, hogy senki sem tartja azt reménytelennek. Jó életösztönnel megáldott nép a miénk itt, Délvidéken, s ezért lesz még fontos szerepe a magyar nemzet megerősítésében is.
