Idén először emlékeztek meg december 16-án az 1989-es forradalomról a parlament együttes ülésén. Az elmúlt, csaknem három évtizedben a hivatalos megemlékezést december 22-én, a diktátor páros elmenekülésének és kézre kerítésének napján tartották, így próbálták igazolni, hogy a rendszerváltás legfontosabb eseménye Bukarestben történt. Ezzel szemben mi, romániai magyarok mindig is tudtuk, hogy Tőkés László, a mellette kiálló temesvári magyarok, románok, svábok bátorsága és áldozata nélkül a diktatúra végnapjai nem teljesedtek volna be.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség javaslatára az idén a temesvári népfelkelés, rendszerellenes lázadás napján emlékeztek a bukaresti parlamentben.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke sietett is leszögezni: „Azért tartottuk fontosnak ezt kezdeményezni, mert 30 évvel ezelőtt ezen a napon vonultak utcára az emberek Tőkés László akkori református lelkész parókiájától. Döbbenetes, hogy vannak, akik restellik, hogy megbukott a kommunista diktatúra, és mindenféle külföldi titkosszolgálatok befolyásáról beszélnek ahelyett, hogy elfogadnák: a mi közös forradalmunk, a románoké, a magyaroké és minden más kisebbségé, december 16-án indult. Ezt nem szabad elfelejteni!”
Tőkés László harminc évvel ezelőtt, a forradalom napjaiban (Fotó: MTI)
Még mindig szelektíven működik azonban a román politikusok emlékezete, akik bár elfogadták december 16-át a megemlékezés időpontjaként (bizonyára volt szép számmal olyan is, aki ezt a nyugodtabb nagyhét reményében tette), de egyetlen felszólaló, szónok vagy hordószónok sem ejtette ki Tőkés László nevét, nem idézte fel meghatározó szerepét a forradalom kirobbanásában. Miként arról sem szólt senki, hogy kik és hogyan fordították a rendszerváltó lázadást puccsba.
Egyedül Novák Csaba Zoltán RMDSZ-szenátor emlékeztette a honatyákat, az országot, hogy a temesvári református gyülekezetben pattant ki a forradalom szikrája.
Korrekt beszédnek tűnhetett a román államelnök, Klaus Iohannis felszólalása, amely némiképp egybecsengett a hétvégi Temesvár 30 elnevezésű ünnepségen elhangzottakkal: Iohannis az igazságszolgáltatás harmincéves adósságát kérte számon. Kijelentette, hogy ma sem tudjuk, hogy mi is történt pontosan azokban a napokban, kik irányították a háttérből a sok száz ember halálához vezető diverziót. Ám beszéde túlságosan is polkorrektre sikeredett, kimerült a hősök és mártírok, no meg természetesen saját maga dicsőítésében. Iohannis nem győzte hangsúlyozni, hogy novemberi újraválasztása tulajdonképpen a harminc évvel ezelőtti forradalmi eszmék újraélesztését jelentette, a nép demokráciában és európai eszmékben vetett hitét erősítette meg.
A román parlament az RMDSZ javaslatára nyilatkozatot is elfogadott, amelyben „elítéli a kommunista diktatúra erőszakos cselekedeteit, az emberiség ellen elkövetett bűneit, kiáll a demokrácia, az emberi jogok védelme mellett, és a kommunista rezsim által jogtalanul elkobzott javak késedelem nélküli visszaszolgáltatását sürgeti”.
Az már valószínű, hogy nem nyerte el a román honatyák támogatását, hogy Tőkés László nevét is megemlítsék a nyilatkozatban. Hogyisne, ha már egyszer Klaus Iohannis államfő visszavonta a temesvári forradalom hősének állami kitüntetését! Csak mert megteheti, csak azért, hogy bizonyítsa jó románságát.
