Noha Barack Obamának rengeteg esküdt ellensége van – eddig legalább 15 jobboldali kongresszusi tag állította nyilvánosan, hogy le kellene váltani, mert Amerika-ellenes, vagy hogy „törvénytelenül uralkodik” – nem mindennap tesznek feljelentést ellene negyed milliárd ember nevében. Márpedig pontosan ez történt szerdán Washingtonban, amikor Rand Paul, Kentucky állam első mandátumos republikánus szenátora, valamint Matt Kibbe, a FreedomWorks (Szabadság Művek) nevű ultrakonzervatív akciócsoport elnöke átnyújtott egy keresetet a fővárosi kerületi bíróságon.
A felperesek azt követelik az USA elnökétől, valamint az NSA, a CIA és az FBI igazgatójától, hogy azonnal állítsák le az amerikai polgárok mobil-kommunikációjának lehallgatását, és semmisítsék meg az eddig felhalmozott információt. A kereset az amerikai alkotmány 1791-ben becikkelyezett negyedik módosítására hivatkozik, amely tiltja a bírói rendelet nélküli házkutatást, magánszemélyek alaptalan zaklatását, irataik vagy egyéb tulajdonuk átvizsgálását.
Hasonló szándékú pereket már korábban is indítottak magánszemélyek, ám ennek az érdekessége az első felperes személyében, valamint a csoportos per indítványozásában van: Rand Paul ugyanis azt kéri a bíróságtól, hogy a felperesek közé vegye fel mindazokat az amerikaiakat, akik az elmúlt nyolc évben akár egyetlenegyszer is használtak mobiltelefont. Így jön össze az a negyed milliárdnál is több „érdekelt”, akik nevében megindult a „nagy per”.
Sok víz lefolyik még a Potomacon (az amerikai főváros nagyobbik folyóján), mire ebben az ügyben jogerős ítélet születik. A bíróságra tartozik többek között, hogy engedélyezi-e egyáltalán a felperesek körének kiszélesítését, vagy sem. Paul és társa mindenesetre megígérte, hogy egészen a legfelső bíróságig el fognak menni igazuk követelésével. A felperesek jogi képviselője az a Ken Cuccinelli, Virginia volt főügyésze, aki múlt novemberben megbukott az ottani kormányzó-választáson, mert még az egyébként republikánus többségű állam sem kért ultrakonzervatív, nőellenes politikájából.
A vezető ügyvéd kiválasztása ebben az esetben korántsem mellékes: Cuccinelli a Teadélután mozgalom kedvence, Paul pedig éppen annak a rétegnek igyekszik hízelegni. Az utóbbi libertariánus múltja ugyanis csak részben teszi elfogadhatóvá az ultrakonzervatívok szemében. A szenátor apja libertariánus szövetségi képviselőként 2012-ben sikertelenül harcolt a jobboldali elnökjelöltségért – és a stafétabotot a következő választásokra nyilvánvalóan fia veszi át. Paul papa egyébként nőgyógyász, fia pedig szemész. Mindketten a szövetségi hatalom minél nagyobb leépítését,a gazdasági szabályozás és a szociális háló szinte teljes eltörlését követelik, valamint azt, hogy Amerika vonuljon ki az ENSZ-ből és katonailag a világ többi részéből. Libertariánus eszmerendszerük következetlensége viszont, hogy miközben a politikának a magánéletbe való be nem avatkozását tűzik zászlajukra, ugyanakkor megtiltanák a magzatelhajtást és a terhességvédelemet, valamint visszavonnák a homoszexuálisok egyenlő jogait.
Közismert, hogy Obama első győzelmének napjától folyik ellene ádáz harc. Az újraválasztás után egyesek abban reménykedtek, hogy kissé csillapodni fog a teadélutános láz, viszont az ellenkezője történt. Miután két választáson sem tudta legyőzni, a szélsőjobbot az elnök leváltásának lehetősége izgatja. Minden értelmesen gondolkodó politikus tisztában van azzal, hogy ez nemcsak alaptalan, hanem jelenleg lehetetlen is. Ám a Teadélután mozgalom üdvöskéi nem hogy csitítani nem hajlandók a nemritkán szélsőséges megnyilvánulásokat, hanem még tüzelik is azokat, hiszen ettől várják a kongresszus mindkét házának esetleges idei megszerzését – aminek nyomán feltehetően meg is indulna egy leváltási kezdeményezés.
Nem számít, hogy valós ok nem létezik, elég a meggyőződés. A héten is elhangzott egy tipikus szélsőséges párbeszéd Jim Bridenstine képviselő oklahomai lakossági fórumán. Egy idős fehér hölgy szerint „Obama az én szememben nem elnök. Ki kellene végezni mint ellenséges harcost.” A teadélutános képviselő válasza erre az volt: „Nézze, mindenki tisztában van ennek az elnöknek a törvénytelenségével.” Bridenstine később nyilatkozatban magyarázta, hogy – noha nem hagyja jóvá a kirívó nyelvezetet – „senki nem tudja megakadályozni, mit mondjanak az emberek egy nyitott ülésen.”
Miután a születési anyakönyvi kivonat ügye mára kissé unalmassá vált, Obama elnöki tevékenységének feltételezett „törvénytelen” volta az a pont, ami körül a szélsőjobbot mozgósítani lehet. Azért ismételgetik ezt a szót a teadélutánosok, mert abban reménykednek, hogy hátha valahol kimondja egy bíróság az elnök valamelyik döntésének „törvénytelenségét” – és akkor, azt hiszik, szabad az út a leváltási folyamat megindítása felé.
A tömeges lehallgatásokat egyébként még a Bush-kormányzat kezdte 2001-ben, nemcsak teljes titokban, hanem minden törvényes alapot nélkülözve. Csak 2006-ban hozta meg a republikánus többségű kongresszus azt a törvényt, amelynek értelmében – továbbra is titokban ugyan, de formálisan jogszerűen – a titkosszolgálatoknak joguk van a telefonbeszélgetések meta-adatainak tömeges begyűjtésére. A titkos bíróság felhatalmazása alapján végzett felderítő tevékenység dimenzióira azonban csak Edward Snowden disszidálása nyomán derült fény.
