Két új „néphőst” avatott a héten a jobboldali média az Egyesült Államokban. Egyikük Cliven Bundy nevadai marhatenyésztő, aki néhány rokona meg szomszédja társaságában, szoknyák mögé bújva, a sztyeppén „megfutamított” vagy tucatnyi szövetségi földhivatali rendőrt. A másik Nathan Deal georgiai kormányzó, aki a napokban törvényesítette a kézifegyverek szabad viselését a kocsmákban, reptereken, iskolákban és templomokban. A harmadik már régebbről ismerős: Rick Perry kormányzó Obamának üzente, hogy „jöjjön, és vegye el” Texas földjét, ha meri.
Bundy az elmúlt néhány évtizedben nem fizetett sem adót, sem használati díjat az állami legelőkön, több mint egymillióval tartozik az államnak. Most azért van felháborodva, mert a hatóság kamatostul be akarja hajtani az adósságát. A marhatenyésztő kijelentette: semmiféle szövetségi kormányt nem ismer el, számára az nem is létezik, a törvények közül „amúgy is csak néhányat tart be”, ezért aztán ne szekálják midenféle jöttment rendőrök. Ő bizony csak a helyi seriffnek – közeli barátjának – a szavát tartja „törvénynek”.
A védelmére összegyűlt helybeliek dühösen fenyegették a rendőröket, akik rövid időn belül vissza is vonultak. Mint ahogy a magukat „szuverénnek” tartó férfiak később elmondták a kamerák előtt, azért vitték asszonyaikat „előretolt állásba”, hogy ha a szövetségiek lőni kezdenének, akkor az országos tévében a védtelen nők legyilkolása látsszon. Nem mindennapi „hőstett” ezektől a cowboykalapos uraktól. Bundy fiát azonban mégis letartóztatták, mert háromszor belerúgott az egyik pórázon tartott rendőrkutyába. A vadnyugati „seriffjogra” esküvő öreg eredetileg arra hivatkozott, hogy ősei már akkor azon a legelőn tartották marháikat, amikor az amerikai állam arrafelé még nem is létezett. De mint a birtoklevelekből gyorsan kiderült, ez közönséges hazugság, mert a cowboy „csupán száz évet” próbált csalni: 1848 helyett 1948-ban vették a farmot.
Vad elszántságú vagy bolond emberek persze mindenütt élnek a világon, miért pont a Vadnyugaton ne lennének!? Csakhogy ez a vér nélkül lezajlott „ütközet” azóta is a szélsőséges jobboldali média figyelmének a középpontjában áll. A Fox „hírtelevízió” napi féltucat interjút készít Bundyval, úgy állítva őt be, mint aki az Obama-féle „totális államnak ellenálló nép fiaként” minden támogatást megérdemel. Hasonló „értelme” van a georgiai fegyverkezési mániának is, noha ott hivatalosan csak a „rosszfiúk” elleni jogos önvédelemre akarják használni a frissen kiharcolt lövöldözési jogot.
Perry, aki 12 évvel ezelőtt ifj. George Bush volt helyetteseként került a texasi kormányzói hivatalba, és akit tavalyelőtt a saját feledékenységén bárgyún heherésző elnökjelöltként ismertünk meg (három minisztériumot akart megszüntetni, de nem tudta őket felsorolni), szintén a bírósági határozat nyomán intézkedő szövetségi földhivatalt próbálja eltéríteni munkájától. A Vörös Folyó partján fekvő félszázezer hektárról van szó, amit Texas kiárusított, de a föderáció egy korábbi határozat alapján visszakövetel. Perry fegyveres ellenállással fenyegeti Obamát abban az esetben, ha az szövetségi erőket küldene a terület visszafoglalására. A „felkelőket” támogató jobboldaliak ugyanakkor élesen bírálják a Fehér Házat, amiért nem indít azonnal háborút Oroszország ellen a krími meg a kelet-ukrajnai területfoglalások miatt. De az amerikai belpolitikában sem éppen tiszták: a rivaldafénybe beleszédülő Bundy hirtelen más ügyekben is mérvadónak érezte magát, és „megmagyarázta” a „négerek” szegénységének okait is: „Egész nap kinn ücsörögnek a házuk előtt, nincs semmi dolguk. Kormánysegélyen élnek, abortálják a gyerekeiket [sic!], börtönbe küldik a fiaikat, mert nem tanultak meg gyapotot szedni… Hát nem volt jobb életük rabszolgaként!?”
A világ sok más részén is folyik a régiók önállósulási kísérlete, ezért első pillantásra azt kérdezhetnénk: mi a gond azzal, ha Texas, Nevada vagy Georgia úgy él, ahogy akar – legfeljebb mások majd nem költöznek oda. Csakhogy ez meredek lejtő: erre az útra lépve gyorsan felbomlana mindenféle rend, és az emberiség rövid idő alatt visszatérne a mindenki mindenki ellen mégsem oly boldogságos állapotába. Ezért kell idejében megállítani az öntörvényű kisembereket és a Putyin-féle hatalmasságokat egyaránt.
