Két héttel ezelőtt mozi-hasonlattal próbáltuk megközelíteni az ebola amerikai „fogadtatását”. Ha ennél az analógiánál maradunk, akkor ma már „kasszasikernek” ígérkező mutatványról kellene beszámolnunk. A veszély azonban korántsem képzeletbeli, úgyhogy maradunk a komolyabb hangvételnél – amire egyes politikusok képtelennek mutatkoztak a héten.
Lássuk először, hol tart az Ebola-vírus az Egyesült Államokban. Augusztus elején egy amerikai orvost és egy misszionáriust hoztak vissza betegen Afrikából, akik három hét alatt kigyógyultak az atlantai Emory Egyetem kórházában, ahol a szövetségi járványügyi központ (CDC) működik. Szeptember végén egy fekete bőrű önkéntes tért vissza magától, akit a tünetek ellenére egy modern dallasi kórházban először figyelemre sem méltattak, majd amikor három nap múlva visszament, már nem volt számára mentség. Az őt kezelő ápolók közül eddig ketten fertőződtek meg: először egy vietnami származású ápolónő, majd egy fekete bőrű ápolónő. Az utóbbi ráadásul Texasból Ohióba, majd onnan vissza repült a hétvégén – már a vírussal a szervezetében.
Ezek az esetek verték ki a biztosítékot mind a politikai színtéren, mind a médiában. Pénteken már fél tucat ohiói és texasi iskola bezárt, miközben az illetékesek módszeresen nyomoznak mindazok után, akik a belföldi légijáratokon kapcsolatba kerülhettek a fertőzött nővel. Az egyik ápolónőt Texasból Atlantába, a másikat a fővárosi Országos Egészségügyi Intézetbe szállították. A hírtévék maratoni adásban közvetítették a rendőrkíséretes mentőket kórháztól reptérig, majd landolás után újra, a nagyhírű intézményekig.
A törvényhozási szünet ellenére csütörtökön összeült a képviselőház egyik bizottsága, hogy meghallgassa a szövetségi illetékeseket és a texasi kórházlánc egyik vezetőjét (akit történetesen dr. Daniel Vargának hívnak, de angolságából és elérhető életrajzából nem derül ki magyar származása). Ugyanazok a jobboldali pofák, akik Obama megválasztása óta folyamatosan a szövetségi kormány szerepének és költségvetésének drasztikus csökkentését követelték, most, a novemberi kongresszusi választások előtt félreverik a harangot azzal, hogy miért nem tesz többet, eleget, mindent a hatalom „Amerika megvédéséért”. Miért nem zárja le Obama a szárazföldi határokat, miért nem tiltja ki a Nyugat-Afrikából érkező légi utasokat, miért nem kaptak megfelelő kiképzést és védőöltözéket a dallasi ápolók, miért nem létezik még mindig védőoltás ebola ellen stb.
A szélsőjobb odáig megy, hogy egyenesen Obamát vádolja – most már egészen konkrétan – a „katasztrófa” miatt. A Rupert Murdoch kezében lévő Fox hírtévé házi pszichiátere a héten azt találta mondani, hogy az elnök „szándékosan nem védi meg Amerikát, mert valójában afrikainak és a világ vezetőjének érzi magát”, s így azt akarja, hogy „Amerika szenvedje meg az afrikaiak problémáját, ha már mások hátán gazdagodott meg.”
A meghallgatás republikánus résztvevői a légiforgalom korlátozása mellett kardoskodtak, de a propagandisztikus kérdések is bizonyítják, mennyire elpolitizálták az ügyet. A szakértők szerint csak az érintett országokból érkezők mechanikus kizárása rontana a helyzeten, mert követhetetlenné válna a vírus útja. A mexikói és a kanadai határt „légmentesen” lezárni lehetetlen több mint 12 ezer kilométeres hosszuk miatt. A szövetségi hatóságok nem rendelhetnek el semmit a helyi kórházaknak: a texasi kórház például két hónappal korábban megkapta a megfelelő ajánlásokat, ám nem képezte ki a személyzetét arra, hogyan ismerje fel és kezelje biztonságosan az ebolás betegeket. Ezt dr. Varga is elismerte, aki orvos létére valójában a kórházlánc profitérdekelt tulajdonosait képviseli.
Az pedig, hogy miért nem létezik még mindig ebola elleni védőoltás, egyértelmű tanmese a szabadpiac prófétáinak prédikációival szemben. Mivel eddig csak Afrikában haltak bele több ezren az ebolába, a gyógyszeripar egyszerűen nem látott benne nyereséget. A szövetségi intézetek költségvetését pedig évek, sőt évtizedek óta nyirbálják esztelenül a republikánus követelések nyomán, így a nonprofit kutatómunka sem hozhatott sikert.
Obama és szakmunkatársai szerint a vírust Afrikában lehet és kell megállítani. Az ottani kezelőhelyek építése már beindult az amerikai katonák segítsége mellett. Ezzel szemben Kuba közel ötszáz orvost és ápolót küldött az érintett országokba. Meglátjuk, találkoznak-e ott amerikai önkéntesekkel a vírus elleni küzdelem frontján – hogy végre ne ellenségként, hanem együtt vegyék fel a harcot az egész emberiség javára.
