A román kormány a tetszhalott állapotában van. A kormánypárt reménykedik a feltámadásban, az ellenzék pedig abban, hogy a novemberi elnökválasztásig Viorica Dăncilă miniszterelnök kihúzza. Másként áthúzza az ellenzék amúgy nem túl eredeti, a szociáldemokrata kormányzás démonizálására épített kampánystratégiáját.
A kormányt egyébként két hónappal az elnökválasztás előtt amúgy sem lehet leváltani, ügyvezetőként működhet tovább még akkor is, ha átmegy az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány. Amelyet a nemzeti liberálisok késtek iktatni, jelezve, hogy a kormányzáshoz semmi kedvük, hiszen ha vállalnák a bajban lévő ország irányítását, a jövő év végi általános választásokig kiderülne, hogy nekik sincs ötletük, hogyan lehetne visszarántani Romániát a gazdasági csőd széléről.
Ezért a pártok kardcsörtetése helyett a miniszterelnök szirénhangja hallatszik.
Visszataszító és mégis sokak számára vonzó az az ének, amelyet Viorica Dăncilă az utóbbi időben fúj. A Románok jólétéért paktum kiókumlálói úgy gondolkodhatták, hogy bármi lesz is a kormányfő felhívásának eredménye, az csak növelheti Viorica Dăncilă esélyét arra, hogy az elnökválasztás második fordulójába kerüljön, ahol aztán súlyos vereséget szenvedhet a jelenlegi államfőtől, Klaus Iohannistól. Így a szociáldemokraták és a liberálisok érdeke is az, hogy jó messzire elhallatszódjon a szirénhang.
Ha ugyanis a felkért pártok aláírják a paktumot, Viorica Dăncilă azt búghatja: Ugye, ugye én szabom meg, hogy mi itt a közbeszéd tárgya, és ezt a csatlakozó politikusok, politikai erők is kénytelen-kelletlen elismerik! Ha valaki nem írja alá, rosszallóan csóválhatja a fejét a kormányfő: Lám-lám, ők nem támogatják a románok jólétét, ellentétben velem.
Nyertes-nyertes játszma ez, akárcsak az a csavaros fordulat volt, amikor Viorica Dăncilă kijelentette, hogy a kormányválságot lemondásukkal előidéző ALDE-miniszterek helyére ugyancsak ALDE-tagokat nevez meg. S noha az új ALDE-jelölteket visszautasította Klaus Iohannis államfő, Viorica Dăncilă nyert néhány parlamenti támogatót az ALDE köréből, éppen annyit, hogy megszűnjön az ALDE képviselőházi csoportja is a szenátusi csoport önfelszámolása után, s hogy egyre távolabbra sodródjon a sikeres bizalmatlansági indítvány esélye.
És szirénének szállt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) felé is: felröppent, hogy a kormány a következő félév törvényhozási prioritásai közé sorolta a kisebbségi törvényt. A kulturális autonómiát és a szabad szimbólumhasználatot biztosító jogszabályt, amelyet még 2005-ben terjesztette be az RMDSZ, s noha az érdekvédelmi szövetség több ízben is kérte, egyezség is született erről, azóta sem fogadták el, most pedig ígérik: tárgyalni fogják.
Diverziós felhívás ez az RMDSZ felé: támogassák a Dăncilă-kormányt az elnökválasztásig, utána majd meglátjuk… Ha az RMDSZ elfogadná a paktumot, még mindig ki lehet hátrálni a törvénytervezet támogatása mögül, s arra hivatkozni, hogy az SZDP-nek nincs parlamenti többsége. Ha meg elutasítja az RMDSZ a felkínált lehetőséget – és ezt teszi! –, vállat lehet vonni: nem az SZDP-n múlott a kisebbségi jogok biztosítása, hanem az RMDSZ-en.
Semmit sem szabad komolyan venni, ami a romániai politikában a következő két hónapban történik, elhangzik! Az csak az eddig soha be nem váltott kampányígéretek része.
