Az csak véletlen, hogy a román–magyar külügyminiszteri találkozót éppen május 26-án ejtették meg, pontosan tíz évre rá, hogy a magyar Országgyűlés döntött a kettős állampolgárságról szóló törvényről, amelynek értelmében a külhoni magyarság közjogi értelemben is a nemzet részévé vált.
Szijjártó és Aurescu könyökérintéssel üdvözli egymást (Fotó: MTI)
Bogdan Aurescu, a román külügyi tárca vezetője nem is emiatt az évforduló miatt tartotta aggályosnak, szerette volna későbbre halasztani a megbeszélést, hanem a trianoni döntés centenáriumának közelsége okán. Az dagályos beszédéből sem derült ki, hogy mitől tartott, de hogy félt, ezt valószínűsíti, hogy több percen át csak trianonozott. Olyannyira, hogy a hallgató számára már hihetetlenné, hiteltelenné lett az a kijelentése, hogy szerinte a két országnak túl kell lépnie az eltérő történelemszemléleten, és a kölcsönösen előnyös projektekre összpontosítva valódi stratégiai partnerséget kell felépítenie. A rokokós külügyminiszteri expozé mintegy tizenhárom percet tartott. Aurescu sokat beszélt, ám semmit sem mondott. Az avatottabbak talán kihallhatták, hogy Aurescu együttműködést akar, írásos egyezmények alapján, a román fél feltételei szerint. A romániai magyarságról egy szót sem ejtett.
Ezt Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek kellett megtennie, aki egy közhellyel vezette be ütős mondatát – valamikor a sajtótájékoztató huszadik percében –: jobb jóban lenni, mint rosszban, ez is Magyarország érdeke, akárcsak annak a másfél millió magyarnak, aki Erdélyben, a Székelyföldön él.
Szijjártó Péter világossá tette, hogy Magyarország a közép-kelet-európai együttműködés elmélyítését tartja fontos külpolitikai feladatának, miközben a kétoldalú kapcsolatok csakis a kölcsönös tisztelet jegyében fejlődhetnek. Magyarország megadja a tiszteletet partnereinek, de ugyanakkor több mint ezeréves nemzetként maga is elvárja a tiszteletet.
A diplomácia nyelvén a magyar külügyminiszter utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban ez a tisztelet Magyarország és az erdélyi magyarok irányában hiánycikk volt Bukarestben. Szintén a diplomácia nyelvén kérte kollégáját, hogy tekintsen az erdélyi magyarságra, mint erőforrásra, amely hasznosítható a román–magyar kapcsolatok újraépítésében.
Pozitív példákra is hivatkozott a magyar külügyminiszter. Beismerte, hogy a magyar–szlovák vagy a magyar–szerb kapcsolatok sem voltak felhőtlenek, de mára már a felek felismerték az együttműködés kölcsönös hasznát.
Békülékenyen, ám határozott hangon hozta szóba az elmúlt hetek magyarellenes történéseit Szijjártó Péter. Megérti, hogy a romániai politikusok, pártok választási kampányban vannak, ezért lényegében a belpolitikai csatározások közepében találhatják magukat az erdélyi magyarok. De – mondta a magyar külügyminiszter – Magyarország és a romániai magyarok szívesen kimaradnának a romániai belpolitikai vitákból.
Tíz perc alatt sok mindent tisztázott Szijjártó Péter, akinek füle van, az hallhatta. Ám félő, hogy nem mindenkinek van füle a nyílt és egyenes beszédre.
