Mint ismeretes, nemrégiben a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet a Szabadka melletti Verušićon az Azotara gyárnál és Kishegyesen régészeti feltárásokba kezdett. A munkálatokat a Belgrád–Budapest gyorsvasút építése tette szükségessé, amely épp e lelőhelyeken halad keresztül. Mindkét helyszínen szarmata korabeli leletek találhatóak. A lelőhelyek megjelölése, majd esetleges feltárása több szempontból fontos és hasznos. A jövőbeni területrendezési tervek készítése és építési engedélyek kiadása esetén hasznosak az ilyen információk. A feltárás során kinyert leletek vizsgálata, az információk feldolgozása pedig tudományos szempontból felbecsülhetetlen értéknek számít. A helyszínen folyó munkálatokról, a régészeti lelőhelyek feltérképezéséről, és magáról a régészeti munkafolyamat rejtelmeiről Szűcs Balázzsal, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatójával beszélgettünk.
– Szerbia igen gazdag régészeti lelőhelyekben. Tehát ez olyan terület, amely alkalmas volt élelem beszerzésre és termesztésre, ahol élhető körülmények voltak. Ami a régészetet illeti, hatalmas periódusról beszélünk, hiszen a legrégebbi leleteink az őskorra és azon belül a bronzkorra vezethetőek vissza. A Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézethez Topolya, Kishegyes, Szabadka, Nagykikinda, Zenta, Ada, Csóka, Törökkanizsa és Magyarkanizsa tartozik. Ezeken a területeken mindig is éltek emberek, akik nyomokat hagytak, amelyek a régészeti ásatások során előkerülnek. Ahogy fejlődik a technika, a régészet tudománya, egyre több információhoz tudunk jutni, egyre több következtetést tudunk levonni a lelőhelyekkel és a feltárt tárgyakkal, értékekkel kapcsolatban. Tehát az egykoron élt emberekről és életükről – hallottuk az igazgatótól, akitől megtudtuk, hogy kétfajta ásatást kell megkülönböztetni: a szisztematikus és a destruktív ásatást.
Szűcs Balázs, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója (Fotó: Patyi Szilárd)
– A szisztematikus esetében kimegy a csapat a helyszínre, majd ásásba kezdenek, tisztítgatják a leleteket, és előbukkannak a tárgyak. Ez évekig is elhúzódhat. Ha a bronzkorból például találunk bronz tárgyat, az nagy szenzációnak számít, ugyanis hajdanán olyan értékes volt, mint ma az arany. Volt alkalom, hogy rábukkantunk olyan kagylószármazékokra is, amelyek egy távoli tengerből származtak, így érdekes volt felismerni, hogy négyezer éve az ember igenis képes volt kereskedni, akár ezer kilométert is megtenni. Ezek is olyan tények, amik a régészetből derülnek ki. A településeknél azt is meg tudjuk határozni, hogy melyik részen éltek a tehetős és a kevésbé tehetős családok. Egy agyagedény fellelésénél meg kell vizsgálni annak kidolgozottságát. A díszített, vékonyabb falú edények arra utalnak, hogy ott valószínűleg uralkodó réteg élhetett. Ha egy kicsit durvább, vastagabb agyagedényekről beszélünk, ott pedig a szegényebb emberek laktak. Így rajzolódik ki az akkori társadalmi felállás is. A másik fajta ásatási módszer – ami egyébként a mi munkánk nagy részét képezi – a destruktív ásatás. Ilyenkor kiszedjük a földből, ami értékelhető régészeti szempontból. Vizsgálatnak vetjük alá a leleteket, rendszerezzük, s a végén átadjuk az illetékes múzeumnak – emelte ki az igazgató.
Szűcs Balázs elmondta, hogy a verušići és a kishegyesi régészeti feltárások munkálatai két fázisban folynak.
– A mi munkánk hamarosan befejeződik, aminek örülünk, mert egy ilyen projektnél nagyon fontos az idő. Sok esetben már tönkretett lelőhelyekre bukkantunk, vagy olyan helyekre, ahol már nem fellelhetőek régészeti lelőhelyek, így sok területet már le tudtunk zárni, és át tudtunk adni a vasútépítés kivitelezőjének. Kishegyesen más volt a helyzet. A településen szarmata, illetve avar kori lelőhelyekre bukkantunk, ami nem is csoda, hiszen itt a ’70-es években már voltak ásatások a közelben. Az Azotara gyár mellett pedig nagyon korai szarmata lelőhelyekre bukkantunk. Egy hónapon belül be tudjuk fejezni a munkálatokat, úgyhogy át tudjuk adni ezt a részt is. A tárgyakat azonban még csak ezután fogjuk feldolgozni, ezért még eredmények nincsenek, de folyamatosan zajlik az ásatás, körülbelül 200 ponton. Tehát az első fázis után 200 olyan sírhely, ház, vagy árok bukkant elő, amit érdemes régészeti szempontból kiásni és értékelni – magyarázta beszélgetőtársunk, aki hozzátette, hogy az ilyen ásatások nagyon költségesek.
– Ha van egy nagy beruházás, mondjuk épül egy út, vagy vasút, ami földmunkákat igényel, akkor a kivitelező köteles törvény szerint eljárni, és köteles finanszírozni a régészeti ásatásokat. Azonban ha a kivitelező felismeri a régészeti munka értékét, meg is tudja becsülni, hiszen a tárgyi emlékekből kis kiállítás, illetve kiadvány készül, melyben fel van tüntetve annak a cégnek a neve, amely ezt támogatta. Ezek a munkálatok cseppet sem könnyűek, ráadásul nagyon költségesek, mivel fizikai munkát, gépeket igényelnek. Általában 10–15 régész van terepen, de van háttérmunka is, ahol ezek a szakemberek a terepi munkával párhuzamosan dolgozzák fel az adatokat, hogy az eredmények idejében eljussanak a minisztériumnak. A fizikai munkások száma a szabadkai lelőhelynél körülbelül negyven ember. Egy régésznek nagyon kell szeretnie a munkáját. Ez nem könnyű pálya. Már az egyetemi tanulmányok sem azok. Végtelen nagy tudást igényel – mesélte interjúalanyunk, aki megjegyezte, hogy összesen 50 hektár területet kellett átvizsgálnunk Szabadka környékén és Kishegyesen. Hozzátette, hogy az utóbbi időben nagymértékben felgyorsultak a beruházások. Gázvezetékek, új utak, vasútvonalak épülnek és ezeken a területeken a régészeknek bizony dolga van. A következő nagy kaliberű munkájuk feltehetően Nagykikinda környékén lesz, mivel egy gyorsforgalmi út kiépítésére kerül sor a jelenlegi tervek szerint.
Ásatás a Szabadka melletti Verušićon (Fotó: Molnár Edvárd)
– Hamarosan a hozzánk tartozó 9 községre meglesz egy teljes átfogó térkép, úgyhogy mi már lassan fedve leszünk térképekkel, így pontosan lehet majd tudni, hogy hol vannak a lelőhelyek. Természetesen ez nem minden. Olyan területeken, ahol nincs feltételezett régészeti lelőhely, de viszont földmunkákat végeznek, ott a kivitelező cég köteles minket alkalmazni, hogy kövessük a munkálatokat, mert sose tudni, hogy hol bukkanunk kincsekre – emelte ki beszélgetőtársunk. Az eredmények kapcsán elmondta, hogy kicsit még korai a feltárt értékekről beszélni, mivel az ásatások még folyamatban vannak.
– Mikor majd átadjuk a terepet a kivitelezőknek, akkor jut idő arra, hogy meghatározzuk, hogy pontosan milyen értékekről is van szó. A községeinkben egyébként több mint ezer lelőhely van, de biztos számokat egyelőre még nem lehet kijelenteni.
Nyitókép: Ásatás a Szabadka melletti Verušićon (Fotó: Molnár Edvárd)
