Körmöci Petronella színművész, K. Kovács Ákos filmrendező és Urbán András színházi rendező alkotta zsűri a következő díjakat osztotta ki a késő esti órákban véget ért szemlén:
A legjobb filmnek járó díjat Bálint Német Bence, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója vihette. Bence Lámpa című filmjét e mellett a legjobb vágó és a legjobb rendező kategóriájában is díjazták.
A legjobb animációs filmnek járó díjat Mészáros Izsó Domonkosnak, az Adai Műszaki Iskola tanulójának ítélték oda a 2033 című alkotásáért, míg a legjobb operatőrként Báló Andort, a zentai Bolyai Filmműhely tagját díjazták a Temessetek el! című filmért.
Ugyanebben a mezőnyben a legjobb történetmeséléséért Faragó Szabolcs, a Bolyai Filmműhely tagja különdíjas lett a Bolyong a Pi alkotásával, rendezői különdíjat pedig Kadvány Kittinek, úgyszintén a Bolyai Filmműhely tagjának ítélték oda a Temessetek el! alkotásáért. A legjobb filmműhelynek járó díjat a zentai Bolyai Filmműhely érdemelte ki.
A legjobb színésznőnek járó díjat Szalma Antóniának és Berta Fanninak a Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszóinak és a Becsei Színjátszó Odú tagjának, Horváth Kingának, a legjobb színésznek járó díjat pedig Radócki Kristóf zentai diákszínjátszónak ítélték oda, a legjobb műhelynek járó elismerést és a Kosztolányi Színház különdíját a Szabadkai Középiskolások Diákotthonának Diákszínjátszói érdemelték ki.
A Tanyaszínház különdíját az óbecsei Konc Antóniónak és a zentai Szalma Antóniának ítélték oda, míg a MAdT különdíjasa a szabadkai Molnár Gábor Luca lett.
Az idei KSZFV-n bemutatott alkotások kapcsán Urbán András, színházi rendező, a zsűri egyik tagja napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy zsűriként egyrészt nagyon üdítő felemelő érzés volt nézni a fiatalok munkáját. Azt, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak, hol tartanak ebben a dologban.
– A filmes munkánkban jobban tudjuk követni azt a szerzői, rendezői hozzáállást, és vannak nagyon érdekes dolgok. Azzal, hogy kár, hogy nem volt tömegesebb a felhozatal a színházi előadások és filmek számát illetőleg. Jobb lenne több embert látni, több előadást, több filmet, és több alkotót.
András elmondta azt is, hogy ő még a múlt század nyolcvanas éveiben vett részt a vetélkedőn, amikor még professzionálisok és a felnőttek nem rendezhettek, csak a középiskolások. Ezért most nehéz volt egy kicsit úgy belemenni, hogy nem csak a fiatalokat látták.
– Ezért el kell választani, hogy mik a rendezői, pedagógiai részei a történetnek, és mi maga az, ami a középiskola, vagy a középiskolás – mutatott rá, de egyben azt is megjegyezte, hogy nagyon ügyes fiatalokat láttak a szemlén, ezért bizakodva nézhetjük azt, hogy ezek a vajdasági magyar fiatalok mit is csinálnak majd a jövőben, köztük azok is, akik nem színészettel vagy rendezéssel akarnak foglalkozni, hanem más területén az életnek.
– Olyan embereket is láttunk, akik egész komoly értéket mutattak föl – jegyezte meg egyfajta végszóként.
Az íráshoz fotógaléria kapcsolódik, amely itt tekinthető meg.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
