Az idén folytatódott a kaponyai régészeti feltárás: újabb érdekes leletek kerültek felszínre. Az ásatások során eddig 178 sírt, ékszereket és pénzérméket találtak. A munkálatokat a Szabadkai Városi Múzeum és Műemlékvédelmi Intézet végzi. Szekeres Ágnes régészt kérdeztük.
Hogyan és mikor fedezték fel a lelőhelyet Kaponyánál? Tudjuk, hogy mezőgazdasági munkálatok során sokszor bukkannak régi pénzekre, csontokra.
– A templom meglétéről már egy XVIII. században felállított bizottság említést tesz. A kirendelt megbízottak a kaponyai magaslaton jelentős mennyiségű meszes, habarcsos téglatörmeléket találtak, amelyek egykori kora középkori templom romjaira utaltak.
Régészeti terepbejárások alkalmával folyamatosan kerültek elő téglák, faragott kövek és embercsontok ugyanezen magaslaton. 2011-ben leletmentő ásatásokat kezdeményezett a Községközi Műemlékvédelmi Intézet Zvonimir Nedeljković vezetésével. Az előzetes feltárások folyamán sikerült megtalálni a kora középkori templom alapjait és a körülötte elterülő temető több tucat sírját.
(Kaponyának nevezik azt a Tavankúttól délre és Bajmoktól keletre eső mély völgyrészt, amelynek medrében a Krivaja-Bácsér egyik ága folyik. Rajta fut keresztül a Szabadka–Zombor-út. A völgyben, az út mellett állt valamikor a kaponyai csárda, amelynek közvetlen közelében zajlott le 1849. március 5-én a kaponyai ütközet. Ma ott található az újra felállított emlékmű, melynek semmi köze nincs a középkori lelőhelyhez)
Milyen állapotban találták a lelőhelyet? Mit találtak, milyen leletekre bukkantak? Mi alapján azonosították, hogy mely korból származnak a leletek?
– A leletmentő ásatások alkalmával előkerült templomalapok és temető további feltárását, köztársasági és községi pályázati pénzalapok segítségével a Községközi Műemlékvédelmi Intézet és a Szabadkai Városi Múzeum közös együttműködés alapján végezte a további években.
Maga a lelőhely, a többi környékbeli középkori lelőhelyhez képest, igen jó állapotban található. Igaz, a templom alapjait még nem sikerült teljes mértékben feltárnunk, a templom körül elterülő temető eddig előkerült sírjai és leletei azonban bizakodásra adnak okot.
A sírok jellegzetes leletei, az akkor igen elterjedt ékszerek, az úgynevezett S végű hajkarikák mellett több ezüstpénz is előkerült az ásatás folyamán. III. Istvánhoz köthetők (1162–1172) a leggyakoribb veretek, amelyek egyben meghatározzák a temető használatának egy periódusát.
Az idei ásatási évad alkalmával az egyik sírban egy specifikus, XIV–XV. századi, bronzból készült kendőtűt is sikerült feltárni, ami a temető használatának legkésőbbi fázisát jelentheti.
Mit jelent az, hogy most vissza kellett temetni a lelőhelyet konzerválásra, és mikor, hogyan kezdődik a lelőhely feltárása?
– Minden évad lezártával a még nem feltárt részeket – földdel, szalmával, fóliával – letakarjuk, hogy a téli időjárás viszontagságaitól megvédjük. Az templomalap és a falazott sírok téglái, az akkori alacsony kiégetési hőmérséklet miatt, igen érzékenyek a fagyra és nedvességre. Ha nem védenénk meg ezeket a műemléki maradványokat, akkor a később folytatódó ásatások folyamán már csak a szétmállott építőanyag törmelékét tárhatnák fel, és így teljesen elveszne számunkra őseink hagyatéka.
Már fentebb említettem, hogy a templom alapjainak teljes feltárását, az elmúlt pár ásatási szezon alatt nem sikerült megvalósítani. A temetőnek is csak az egynegyedét sikerült dokumentálni. Remélhetőleg a közeljövő szakszerű feltárásai választ adnak a templom építésének és a templomkert temetkezéseinek különböző fázisaira.
A teljes feltárások végeztével lehetséges lesz a templom alapjainak konzerválása, esetleges helyreállítása és turisztikai jellegű előnyeinek felhasználása. A kiásott leletek szintén konzerválásra kerülnek, és a Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményét, a későbbiekben pedig állandó kiállítását fogják gazdagítani.
