„Ezt az előadást azoknak ajánlom, akik szeretnének felnőtté válni” – ezzel a gondolattal indította útjára Kálló Béla rendező a darabot. Hiszen – mint mondja – olyan emberi sorsokról szól a történet, amelyek a világ bármely pontján megszólalhatnak. Nemcsak a hideg, szürke Skóciában vagy az esős Angliában, hanem mindenütt, ahol emberek élnek, szeretnek, elhagyatnak és vágyakoznak.
Megérintett a történet?
– Nagyon. De nem azért, mert kicsit melodrámára húzó vége van. Az érdekelt a történetben, hogy hogyan lehet ilyen nehézségek árán, mint amiken ez a három fiatal keresztülmegy, mégis győztessé válni. És a másik fontos dolog, hogy ritkán találkozom olyan darabbal, amelyikben igazán jó tartalmakat lehet fölfedezni és színházilag megcsinálni. És ez olyan dráma. Ami miatt először kicsit meginogtam, az a történet álomszerűsége és filmes helyszínváltása volt. Az, hogy hogyan lehet a valóságot, a fantasztikumot, a kelta mondavilágot és a csapongást, a helyszínváltásokat úgy összehozni színpadon, hogy mindaz benne legyen, aminek benne kell lenni. De aztán elolvastam még egyszer a darabot, és rátaláltam a megoldásra.
Mi a legerősebb motívuma a darabnak?
– Éppen ez az: nincs vezérszál. Ez nagyon erősen megkomponált dráma. Egyedülálló abban, hogy meri vállalni az egyszerűségét. Nem akar többet mondani, mint ami. És ez nekem tetszik, én sem akartam többet mondani. A felnőtté válás foglalkoztatott. A folyamatos billegés az álom és a valóság között. A történet legvégén találkozik az álom és a valóság, amikor az egyik szereplő győztesen kerül ki a szituációból, és talpra áll, vállalja a helyzetét.
Hogy került a kezedbe éppen a Puha pihe szövegkönyve? Tudatos választás volt?
– Kicsit betlehemi történet a miénk, hiszen csak mentünk a csillag után. A szövegkönyvet Góli Kornélia hozta Kisvárdáról, a színészeket kaptam. Számomra adva volt minden. De egyáltalán nem bánom, hiszen ennek a csapatnak minden szereplője nagyon szerencsésen, ám mégis a véletlen folytán került össze.
Upor László kiváló képviselője a fordításirodalomnak. Oda kell rá figyelni. Nyelvileg tökéletes művet kaptunk általa. A mai fiatalok nyelvhasználatával él, de közben hihetetlen mélységeket rejt a szöveg. Éppen a szabadszájúsággal bontja ki a tartalmat. Várom a vele való találkozást!
„KIS KOCKÁKBÓL ÉPÍTKEZÜNK”
Két abszurd után most egy realista darabot állított színre a Zentai Magyar Kamaraszínház. Vukosavljev Iván igazgató szerint lassan kialakul a színház arculata:
– Az első évadban kettő plusz kettő bemutatót tartottunk. A Székek és a Mulatság című darabokat, valamint A kisherceg és az Antigoné előadásokat játszottuk. Az utóbbi kettőt diákokkal vittük színre. Emellett volt egy szimpatikus partizánakciónk is, a verskommandó, amit a magyar költészet napja alkalmából rendeztünk meg. A kortárs drámát szeretném színpadon látni. De ezen belül is vannak műfaji meghatározások. Két abszurd után egy realista drámát mutatunk be, ami jót tesz a színészeknek is, meg a közönségnek is.
Az is az egyik elképzelésed, hogy a fiatal, kezdő színészeknek biztosíts megmutatkozási lehetőséget?
– Egyértelműen. Akik annak idején a Zentai Színtársulatban ismerték meg ezt a hivatást, most kezdő színészként megmutathatják, hogyan fejlődtek, milyen új tudással gyarapodtak az elmúlt pár évben. Kis kockákból építkezünk.
Elég nehezen született meg ez a színház. Még mindig küzdeni kell érte?
– Úgy gondolom, az első tíz év mindig nehéz. Biztosan a többi színház és színházigazgató is küszködött az első években. Meg az is eszembe jut néha, hogy a múlt század közepén Topolyán és Zomborban is volt hivatásos színház, és egy-két éven belül becsukták őket. Persze, hogy féltem a színházat. De erről most ne beszéljünk!
Ali Taylor Londonban élő fiatal drámaíró. A Puha pihe című drámát eddig angolul és németül mutatták be. Magyar nyelvterületen a temesvári Csiky Gergely Színház mutatta vitte színre tavaly. A Puha pihe fiatalokról szóló modern mese, a fantasztikummal keveredő valóság, a veszteség, a vágy és az elhagyatottság hétköznapi története.
Szereplők: Baráth Attila f.h., Mácsai Endre f.h., Pámer Csilla f.h.; zeneszerző: Verebes Ernő m.v.; dramaturg: Góli Kornélia m.v.; rendezőasszisztens: Kiss Izabella; rendező: Kálló Béla.
