(Gruik Ibolya felvétele)
A nyelvészprofesszor az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok Nyelvstratégia és nyelvművelés című tanácskozásán a tudatos, tervezett nyelvvédelemről beszélt. Balázs Géza, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője szerint minden nemzet óvja anyanyelvét, csak van, amely nálunk sokkal jobban teszi mindezt.
Sokan mondják, hogy veszélyben van a magyar nyelv. Mitől kell a leginkább félteni az anyanyelvünket?
– A világ nyelveinek túlnyomó többsége pusztulóban van, csak egy kisebb részét tudhatjuk biztonságban. Ezek az államnyelvek. A magyar államnyelv, tehát ilyen szempontból nem kell különösebben féltenünk. A határon túli nyelvváltozatokat azonban igen, hiszen a mindenkori politikai háttér függvényében problémát jelent az anyanyelv őrzése. Ez az egyik. A másik az általános műveltség hiánya, ami összekapcsolható az anyanyelvvel. Tehát ha valaki kevesebbet olvas, kevesebbet ír, igénytelen a kulturális értékek iránt, akkor ez az anyanyelv-használatában is észrevehető.
Tudatos nyelvi tervezésre volna szükség, hiszen ezzel tartozunk a jövő nemzedékének. Pontosan mire gondolt, amikor felhívta erre a figyelmet?
– Spontán módon is változik a nyelv, és spontán módon is alakítjuk, de a felgyorsult változások megkövetelik, hogy a jövő magyar nyelvéről való gondoskodást valamilyen szemléleti keretbe tegyük. Hogy tudjuk, hol és hogyan kell segíteni, és mivel nem kell egyáltalán foglalkozni. Ez a nyelvstratégia.
Többen egyetértettek abban, hogy szükség volna a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül szómagyarítással foglalkozni, hiszen Kazinczy óta nincs az Akadémiának nyelvújító bizottsága.
– Valóban nincs. Kazinczy nem volt sokáig az MTA tagja, mert megválasztása után nem sokkal elhunyt, de az ő nyelvújítási törekvésük példamutató a következő nemzedékek számára. Nem állítom, hogy most ilyenre lenne szükség, de arra igen – mert például Franciaországban ez természetes tevékenység –, hogy legyen folyamatos szóújítás. Magyarországon ez csak véletlenszerűen történik. Egyéni kezdeményezésre honlapok vagy újságok hirdetnek pályázatot, hogy bizonyos szavakat – például egy sportág kifejezéseit – hogyan lehetne magyarítani. Pedig ennek ma már állami feladatnak kellene lennie. Nagyon gyorsan jönnek ugyanis az új kifejezések. Ezer évig nem volt ennek akkora jelentősége, mert lassan változott az élet, így a nyelvünk is lassúbb tempóban alakult át. Régen az idegen szavak indokolatlan használatát barbarizmusnak nevezték.Kedvenc példám a franchise,amit a közgazdasági életben mindenki ismer. De a hétköznapokban is használják, mert valaminek a hosszú távú közös bérletét jelenti. Megkérdeztem egy fordítót, hogy tud-e erre a kifejezésre magyar szót. Persze, mondta, magyarul rendszerbérlet. Tökéletesen kifejezi a lényeget. És ezt most közhírré kellene tenni! Ehhez kellene egy bizottság, amelyik ezt segíti.
A nyelvművelés csak az intézmények feladata?
– Mindenki feladata. Pedagógiai és ismeretterjesztő feladat, de a tudományosan megalapozott nyelvművelésnek a nyelvészektől kellene elindulnia.
