A zEtna internetes folyóirat 1999 ősze óta folyamatosan jelen van az irodalmi életben. Szerkesztője, Beszédes István szerint az átjárhatóság fontos kérdés, hiszen időszerűsége van a kapuk kitárásának és az értékek közlekedtetésének. A nagy centrumokon kívül eső helyeken különösen így van ez. És nyitni kell a megújulásnak, mondja többek között rövid év végi interjúnkban.
Jó köteteket adtál ki 2010-ben és sikeres irodalmi rendezvénnyel zártad a decembert. Elégedettséget érzel, vagy maradt benned hiányérzet?
– Fontos év marad mögöttünk, fontos könyvek jelentek meg, az Irodalmi Fesztivál pedig új minőséget hozott. Ez látszik az újsághírekből, és erre utalnak a tények is. Ami viszont nem látszik, az a terveknek azon része, amelyek nem valósultak meg. S ezekből van sajnos több. A láthatatlan könyvből, elmaradt találkozásból, létre nem jött olvasatokból. Az első félév könyvkiadása fantasztikus volt. Eseményszámba menő köteteket vihettünk a Könyvfesztiválra és az Ünnepi Könyvhétre. Ez utóbbira a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a legtöbb listás címszót a Vajdaságból. Bozsik Péter, Horváth Ottó, Verebes Ernő verseit, Danyi Zoltán és Tolnai Ottó prózáját, Thomka Beáta és Virág Zoltán értekező prózáját, Szegedi-Szabó Béla drámáit. Ennek dacára az év második fele jókora kényszerpihenőt hozott, a következő támogatási körből a vajdasági kiadók közül egyedül mi maradtunk ki, pedig nekünk volt a legtöbb címszavunk, s a szépirodalmi termést mi képviseltünk a legteljesebb mértékben.
Ami az irodalmi fesztivált illeti, csak egy hónappal a kapunyitást megelőzően mertem belevágni, annyi volt a pénzelés körüli bizonytalansági tényező, s ennek java része még a mai napig sem oldódott fel. Még három héttel az eseményt követően sem lehet tudni, a zentai önkormányzat eleget fog-e tenni, és ha igen, milyen mértékben, vállalt kötelezettségének.
Milyen tervekkel várod az új esztendőt?
– Tíz könyvcímszó, húsz közönségtalálkozó, folyamatos folyóirat-működtetés, irodalmi fesztivál. Ezek az állandó terveink. Hogy ebből mi és miként valósul meg, az igen nagy mértékben függ a pályázatoktól. A zEtnának nincs fix pénzelése. A legteljesebb mértékben non-profit. Az idei fesztivál egyik témája volt az írói, irodalmi menedzsment kérdése, és a helyszínen derült csak ki, ennek milyen égető az aktualitása. Szeretném, ha az ezzel kapcsolatos dialógus folytatódna, s ha esetleg közös álláspontok, lobbik, stratégiák is születnének belőle. Egy eleve kedvezőbb légkörnek kellene születnie, az irodalomnak vissza kellene kapnia a rangját. Így nagyobb hatásfoka volna annak, amit a zEtnán belül a szépirodalom népszerűsítéséért kiadói tevékenységgel, az elektronikus folyóirattal és a könyvsorozatokkal, illetve a műhely- és a közönségtalálkozókkal folytatunk. Nagy szükség volna ehhez a zEtna infrastrukturális fejlesztésére is, de ebben tíz év alatt sem sikerült egy tapodtat sem előre lépnünk.
Azt mondják, időről időre meg kell újulni, mert az egyhangúságban elveszik még az érték is. Szerkesztőként, íróként így látod te is?
– Sokan nem akarják meglátni, nyilván elfásultak kissé, úr fölöttük a megszokás, esetleg valamilyen érdekük is fűződik hozzá, hogy a mi kis irodalmi életünk megújulóban. Élmény volt látni a Sínbuszfesztivált, a Symposion rendhagyó lapbemutatóját Szabadkán, Zentán, a DNS estjét Európa kulturális fővárosában, Pécsett, a Kelet–Nyugati Átjárón, ahol nekem a zEtnát volt szerencsém bemutatni. Egyszerűen csak teret kell nyitni ennek a megújulásnak, mert egy ilyen irodalmi életben kellemesebb középnemzedéki vagy idősebb szerzőnek lenni. És ahogy Orcsik Roland és Kollár Árpád sínbusza és piroskája sem ismer határokat, nekünk is meg kell haladnunk a kánonok szabta határokat, és a régi kánont – amely még mindig tartja magát –, s a különálló vajdasági magyar irodalom alig módosított definícióját. Amely a könyvekre, irodalomra fordított „tőke” (folyóiratok, könyvek, rendezvények) kétharmadnyi részével rendelkezve az irodalmi produkció talán jó egyharmadát képes létrehozni, s a bizonytalan pénzelésű, biztonsággal nem építkező non-profit szférára hárul a szépirodalomról való gondoskodás kötelessége. S amiben az irodalom alatt mind kevésbé értenek szépirodalmat.
