Ül egy középkorú férfi, divatos felöltőben és dühösen, elkeseredetten mondja a magáét. Az utolsó percig fogalmunk sincs, hogy kinek. Hallgatjuk a csapongóan előadott történetet, hogyan jutott el idáig, hogy úgy érzi, ez élete legszörnyűbb napja, kártyavárként omlott össze mindaz, amit eddig elért, ami kijutott neki az életből. Hallgatjuk – majd ötven percen keresztül – és közben nézzük a tekintetét, arcjátékát, gesztikulálását. Az egy kameraállásból felvett monológ az első perctől az utolsóig leköti a néző figyelmét, ha szimpatizál, együtt érez Károllyal, ha nem. Kíváncsian várjuk, felbukkan-e Zsolti, akit – mint a panaszáradatból kiderül – mindig mindenki aranyosnak tartott, segített, még Károly szülei, sőt felesége, Kata is, és most ez a Zsolti… De ezt inkább mégsem áruljuk el.
A Tantrum című film az 1994-ben született Nagy Borús Levente első rendezése, ő a forgatókönyv írója is. Merész vállalkozás volt, de sikeres, hiszen leköti, nem hagyja közömbösen a nézőt, még a vetítés után néhány órával is vissza-visszatér rá gondolatban.
Ahogyan a szabadkai VM4K csütörtök esti rendezvényén L. Móger Tímea, költő, újságíró a vetítés utáni beszélgetésben fogalmazott, az alkotás kicsit akciófilm, triller, kamaradráma, amely sokféle aktuális témát boncolgat, köztük az életközépi válságot, társas magányt, univerzális társadalmi jelenségeket. Az egyéni felelősségre, egy-egy döntésünk következményeire is rámutat.
Nagy Borús Levente elmondta, ez egy három „felvonásos” film, még az idén a második és harmadik részt is elkészítik. Tudjuk jól, az emlékezet képlékeny, ugyanazt az eseményt máshogyan látja Károly, Zsolti, tehát a második részben más fénytörésben látjuk majd ugyanazokat az eseményeket, a harmadikban pedig ütközik majd a két igazság. A néző pedig saját életének, tapasztalatainak függvényében tudja, fogja megítélni egyik vagy másik szereplő igazát.
Egy nap alatt vették fel 2021 elején a majd 50 perces filmet Nagy Zsolt népszerű színésszel, előtte két és fél hónapig próbáltak. Persze – tegyük hozzá nézőként – ez nem érződik a filmen, úgy hat, mintha ott, a kamera előtt, abban a pillanatban született volna meg a szöveg.
Nagy Borús Levente számára fontos, az identitásának része az, hogy vajdasági, Bajsán nőtt fel, örül, hogy most Szabadkán is láthatta a VM4K-ban a közönség a filmet. Reméli, hogy lesz alkalma vajdasági színésszel dolgozni Budapesten. Egyébként van vajdasági témájú filmterve is, de egyelőre könyv formájában írja meg ezt a történetet. S még a Tantrum második részének forgatása előtt elkészült egy 35 perces alkotása is.
A Tantrum az HBO Max kínálatában szerepel, de hisz abban, hogy az otthoni filmnézés térhódítása ellenére is a mozi valamilyen formában fenn fog maradni, mert a közös filmnézés élményének megvan a varázsa.
A filmnek egyébként a miskolci CineFest nemzetközi filmfesztiválon tavaly ősszel volt.
