Vegyél egy mesebeli erdős, vízközeli táborhelyet, sok lelkes gyereket, jókedvű népzenészeket, egy fáradhatatlan néptáncost, dobd bele mindezt egy üstbe és kész a tánctábor receptje, gondolhatnánk. Mindez természetesen nem igaz, figyelembe véve a mögötte levő óriási munkát és fáradságot. Évekkel ezelőtt egy bezdáni fiatal, Seres Árpád az adai Vadvirág táborban álmodta meg, hogy jó lenne az otthon maradtaknak is lehetőséget adni a barátkozásra. A gondolat tavaly nyáron érett meg, amikor Árpi találkozott Hajdu Péterrel „Sántival”, szentgáli néptánc-pedagógussal, aki feleségével Viktóriával együttfelajánlotta, hogy szállás és útiköltség fejében szívesen részt venne a táborban. Az egy évnyi szervezés, pályázás, munka után az álom beteljesült, a Pulzus civil szervezet segítségével július 14-e és 20-a között létrejött a Gyöngykaláris Tánctábor.
A szervezet elnöke Metzger Tomo aktivistáival számos kulturális és sport rendezvényt indított útnak, mint például a Hármas találkozó etno fesztivál is, amely már három éve mozgatja meg az embereket, határainkon túl is.
– Nagyon örültem Árpi kezdeményezésének. Öt évvel ezelőtt pont ezért hoztuk létre szervezetünket, mert fel kívántuk rázni a közéletet, megmozgatni a fiatalokat, alternatívát kínálni nekik egy minőségesebb élethez. Hála a segítő kezeknek ez újra sikerült – fejezte ki megelégedettségét az elnök. A táborban mindenütt mosolygó 10-15 éves gyereket látni, van aki új tánclépéssel és népdallal ismerkedik Sánti vezetésével, másutt hímzéssel, gyöngyfűzéssel, virágkötéssel, hajómakettezéssel, festéssel, agyagozással szorgalmasodnak a bezdáni Piros Rózsa és az Ügyeskezű asszonyok kézimunka-, kézműves csoportok tagjainak készséges segítségével, de néhány gyerek focizik, röplabdázik, más meg hűsöl a Ferenc-csatorna vízében. Esténként történelmi előadásokat hallhattak Kapitány Károly történelemtanártól, de mozizhattak, népdalokat tanulhattak és táncolhattak a felnőttek táncházban is.
– Igyekszünk zömében délalföldi táncokat tanítani amely szervesen kapcsolódik ehhez a régióhoz, de foglalkozunk felvidéki és más tájak táncaival is. Magyarország sajnos kezd Erdély központúvá válni, ami hiba, mert mindegyik tájegységnek megvan a maga szépsége. A magyar kultúra olyan sokrétű, hogy nincs olyan ember aki azt mondhatná, hogy mindent tud, ezért igyekszünk egy olyan hozzáértő közönséget felnevelni aki stílusaiban ismeri a tájegységek ismertetőit és többé nem idegenkedik a magyar kultúrától – ecsetelte Sánti, a koreográfus. A repertoárban mindezek mellett található volt szatmári, gömöri, rábaközi, somogyi és sárközi tánc is. A tábor alatt a Véka zenekar muzsikált 3 jókedvű fiatal, Polyák Dániel prímás, Bezzeg Gyula brácsás és Varga Balázs bőgős személyében.
– Számunkra az a legszebb, amikor látjuk, hogy a kicsik élvezik a zenét, táncolnak és nem a számítógép vagy a televízió előtt görnyednek – fejtette ki Dániel.
A napi két bontásba szervezett táncoktatás és a tartalmas szabadidő programok mellett, még jutott idő kirándulásra is a Duna partján, ahol egy táncházat is rögtönöztek, megtekintették a bezdáni kamara zsilipet és meglátogatták a helyi tájházat is. A napi háromszori étkezés mellett délutánonként uzsonnára gyümölcsöt is kaptak a résztvevők, az állandó felnőtt ügyelet mellett orvosi felügyelet is volt dr. Balla Magdolna érdeméből. A 73 gyerek közül érkezett vendég a horvátországi Kiskőszegről és Magyarországból, Veszprémből is. A bezdáni Sipos Denisz még nem vett részt hasonló rendezvényen, nagyon várta, hogy elkezdődjön, jól érezte magát, sokat barátkozott és sok újat tanult.
– Már harmadszor veszek részt ilyen táborban, de idáig ez a legjobb, mivel itt az emberek sokkal kedvesebbek és barátságosabbak mint otthon – újságolta Iváncsics Nikolett Veszprémből.
Az oktatás helyszínét a Fácán Vadászegyesület biztosította, vadászházuk nagytermében a gyerekek nyugodtan el tudtak bújni az esőtől, a tisztálkodási rész kibővítése pedig a bezdáni helyi közösség érdeme. A tábort a zombori Laza Kostić kulturális központ támogatta.
– Sokban hozzájárultak a táborhoz állami- és magáncégek, de magánszemélyek is segítettek munkával, anyagi javakkal egyaránt, még Magyarországról is. Igen jó érzés számomra, hogy ennyi embert összefogott a tábor. Örülök, hogy a gyerekek jól érezték magukat, újat tanultak, így a szórványban élő magyarságnak adhattunk ajándékot a néptánc és a -dal révén, amely a nemzetünkről, rólunk mesél. Ha nem lennék ilyen fáradt, madarat lehetne fogatni velem – fújta ki magát Árpi. A tábor végén egy ismerős tekintet csillogott a gyerekek szemében: jövőre ugyanitt!
