A mostoha körülmények hozták össze pénteken az anyanyelvápoló tanárok egy csoportját Újvidéken. Szlovák, magyar és ruszin pedagógusok gyűltek össze Vajdaság több településéről a szlovákok újvidéki művelődési házában, hogy közösen kíséreljenek meg megoldást találni a tantárgy védelmére. Az elhangzottak szerint évről évre nehezebb helyzetben vannak, a tantárgy pedig a ranglétra aljára süllyedt. Az anyanyelvápolás a nemzeti kultúra elemeivel nevű tantárgy nem szerepel az órarendben, a tanár az elsősök iratkozása alkalmával nem tekinthet bele a tanulók dokumentációjába, az osztályzatot nem számítják be az átlagba, a tantárgy státusa teljesen nyitott, ebből kifolyólag minden igazgató legjobb belátása szerint viszonyul hozzá.
A pénteki összejövetel résztvevői ezt az áldatlan helyzetet szeretnék orvosolni, mert úgy érzik, ha ők maguk nem tesznek ez irányban lépéseket, más nem fog, a helyzet pedig tovább romlik.
A tanárok nem győzték hangsúlyozni az állam nemtörődömségét a tantárggyal szemben, ami tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvéről van szó, nem hozhat jó pontokat az EU-ba igyekvő Szerbiának. A tartományi szervek, a nemzeti tanácsok megértést tanúsítanak ugyan a gondok iránt, ám ez nem elegendő az oktatásügyben, hiszen a pénzelosztás és a döntéshozatal Belgrádban van. Ezért a tegnapi összejövetel résztvevői indítvánnyal fordultak minden illetékes intézményhez, közöttük a nemzeti tanácsokhoz, a Vajdasági Pedagógiai Intézethez, a tartományi oktatásügyi titkársághoz, az oktatásügyi minisztériumhoz, amiben kérik, hogy az anyanyelvápolás tantárgyat hozzák a vallási vagy a polgári neveléssel egy szintre, azaz tegyék választhatóvá, és egyben kötelezővé mindazok számára, akik nem anyanyelvükön részesülnek iskolai oktatásban. Továbbá – mint elhangzott –, lényeges kettéválasztani a tantárgyat: egyfelől azokat kell csoportosítani, akiknek egészen, vagy félig-meddig anyanyelve az adott tantárgy nyelve, másfelől pedig azokat, akik idegen nyelvként kívánnak megismerkedni a környezetükben élők, illetve az EU-ban már egyenrangú nyelvként szereplő magyar, szlovák, vagy más nyelvvel. Ezenkívül lehetővé kell tenni, hogy az átlagosztályzatba beszámítsák ezt a tantárgyat is, hogy az elsősök beíratásakor az anyanyelvápoló tanár betekinthessen a diákok dokumentációjába, hogy órarendbe iktassák a tantárgyat, és ne esetlegesen kerüljön sor a megtartására, hogy egyértelműen, törvényes keretek között rendezzék a tantárgy státusát, és a tanárok helyzetét is, akik gyakran 4-5, vagy még ennél is több iskolában dolgoznak, így gyakorlatilag anyaintézményük sincs.
– Újvidéken négy magyar tanár vezet anyanyelvápoló órákat, ketten vettünk részt az ülésen, és csak mi ketten mintegy 200 diákkal foglalkozunk nyolc általános iskolában. Tanítványaink zöme nem magyar származású, tehát meglepően nagy az érdeklődés a nyelvünk iránt, és ez alátámasztja azt az indítványt, hogy a jelenlegi tantárgyat ketté kell választani – nyilatkozta Šimunović Rozália, az összejövetel egyik indítványozója, és Fischer Tamás tanár. – Mi dolgozni szeretnénk, és azt, ha megszűnne a hátrányos megkülönböztetés, ha nem az iskolaigazgatók megértésén múlna a tantárgy sorsának alakulása. Nagyon nagy szükség lenne arra is, hogy nemzeti szinten és szakmailag szorosabban együttműködjünk, mert mint ez az ülés bizonyította, a szlovák és a ruszin ajkú tanárok velünk szemben egészen jól ismerik egymást, szervezettebbek, és közösen harcolnak a jobb munkafeltételekért, a diákokért – mondta.
Az ülésen résztvevő Tatiana Zorjanova a Szlovák Nemzeti Tanács részéről támogatásáról biztosította az egybegyűlt tanárokat, és mint mondta, a Vajdasági Pedagógiai Intézet már lépéseket tett a tantárgy méltó rangra való emeléséért, ám épp egy éve elutasította a minisztérium. – A nemzeti tanácsok támogatásával és összefogással remélhetőleg változtathatunk ezen az elutasító magatartáson – mondta többek között Zorjanova.
