Na, végre egy igazán jó film a tévén! Nézted-e? Ezzel fogadott nem is egy, hanem két ismerősöm. Nos, hát nem néztem kedd este e Dunát, de a Retúrt már láttam. A 15 éves film egy olyan figyelmeztetést hordoz magában, ami örök érvényű, ezért azt gondolom, hogy újabb 15 év elteltével is megindítja majd a nézők érzelmeit. Pedig az egész film egy vonatfülkében játszódik, néhány vagány, vagy éppen sajnálatra méltó öregúrral. Mégsem unalmas. Semmi tupír, csak néhány hajléktalan, magányos öregúr, akik menettérti jeggyel töltik az éjszakát Budapest–egy távoli hely–Budapest között, reggelig. Ráadásul magyar film, magyar beütésekkel és ízekkel. Palásthy György Retúrja nem vidám kirándulás, szerencsétlen nyugdíjasokról mesél.
Helyenként mókás, de alapjában véve lehangoló história, és figyelmeztetés: hetven év felett, nyugdíjasként legfeljebb a vasút gondol az emberre. A filmbeli öt vagány ezt ki is használja, és ha már olyan jól összejöttek, elütik az időt traccspartival, életük történetének elmesélésével. Kicsit nehezebb dolog, hogy egyszer csak „másodrendű polgárokká” lettek, hogy megöregedtek, magukra maradtak. Ki-ki a maga módján ezt mégis feldolgozza, de a nézőnek lelkiismeret-furdalása támad, főleg, ha még nem öreg. Ha meg igen, hát akkor azért kavarja fel, tehát így is, úgy is megérint a történet. Azt hiszem ez az egyszerű magyarázata a film népszerűségének, annak, hogy műsorra tűzése után a tévénézőkben él, beszélnek róla.
No, azért az sem elhanyagolható tény, hogy úgy általában ritkán látunk öregeket a képernyőn. Mintha kerülné őket a kamera. Dominálnak a középkorúak, és főleg a legjobb korban levők. A hírműsorokból is kiűzettettek az öregek, s mint annyi minden másba, ebbe is beletörődött, legalábbis erre felénk, idős-fiatal egyaránt. Mert a fiatalokra „jó ránézni”, az öregek meg „rontják” a hatást. Szinte észre sem vesszük, hogy ez a sajátos jelenség, ez a sajátos kiűzetés a paradicsomból milyen jól működik tévés berkekben. Erre csak akkor döbbenünk rá, ha megnézünk egy külföldi (német, angol, amerikai…) híradót, és azt látjuk, hogy nemcsak szőke és barna lányok sorolják a friss híreket, hanem akár férfiak-nők, fiatalabbak-idősebbek, fehér-sárga vagy barna bőrűek, akármilyenek. Nincsenek agyonsminkelve, agyonfrizurázva, a fő mérce a hozzáértés és a természetesség. Furcsállom, hogy a BBC szakemberei, akik tavaly jó ideig osztották a tanácsokat a belgrádi és az újvidéki közszolgálati rádió- és televízióban, erre nem tértek ki, dörgedelmesen.
Az eddig leírtakból talán kiderül, hogy szívesen nézem meg újra a Retrót, és nem zavar túlzottan a ránc sem a bemondó arcán. De, ha itt tartunk, akkor be kell vallanom, hogy egyenesen csodálom az idős újságírókat. Például vasárnap délelőttönként a B92 mezőgazdasági műsorában rendszeresen látom Zaharije Trnavčevićet, aki olyan szakértelemmel, akkora energiával képes 50 év után is műsort készíteni, hogy azt a jóval fiatalabb munkatársai is megirigyelhetik. Fél évszázada a pályán! Ha jobban utánaszámolunk, Zaharije csaknem egyidős a szerbiai televíziózással. Sok hasznos tanácsot, felvilágosítást, vagy érdekességet kapott, és kap tőle továbbra is a mezőgazdaság iránt érdeklődő néző. Még jó, hogy valamely újdonsült szakember nem fedezte fel, s nem küldte ténylegesen nyugdíjba.
