Nemrégiben több általános iskolát is nyitottak Romániában a moldvai csángómagyar gyerekeknek, azonban anyagi eszközök híján a mintegy húsz iskolában nincs megfelelő felszerelés a tanításhoz, az ott élő több ezer gyermeknek szükséges tanfelszerelést viszont a szülők nem tudják önerőből biztosítani. Sem a magyar, sem a román állam nem támogatja őket, és egyházi segítségre sem számíthatnak.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének felhívására Lengyel Csaba, a bécsi egyetem hallgatója figyelt fel, és megkezdte a gyűjtőakciót az ott élő és tanuló magyarok és nem magyarok bevonásával, ezzel párhuzamosan pedig bevonta unokatestvérét, Kasza Csongort is, aki a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója és egyben a kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke is. A szabadkai összefogás részleteiről Csongort faggattuk.
– Mivel Bécsben és Szabadkán is folyik a gyűjtés, valamiféle nemzetközi jelleget is kapott az ügy. A csángóföldi magyarok nehéz helyzetben vannak, mert semmilyen támogatásban sem részesülnek, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen módon segítsünk nekik. Nem pénzadományokkal, hanem iskolai felszereléssel. Én a tanítóképző karon belül próbálom mozgósítani a hallgatókat és a tanárokat, de szeretném, ha az akció túllépné az egyetem kereteit, és Vajdaság más városaiból is érkeznének adományok. Ebben számítok az itt tanuló, de nem szabadkai hallgatókra, akik saját szülővárosukban, például Zentán, Magyarkanizsán, Becsén, Topolyán is bevonnák az ismerőseiket, a volt tanáraikat, a szomszédokat, bárkit, aki segíteni tud. Ugyanakkor szeretném felhívni más egyetemek hallgatóinak figyelmét az akcióra, hogyha tehetik, saját egyetemük keretein belül mozgósítsák társaikat.
Mint azt Csongor elmondta, ezek az iskolák nem rendelkeznek még a legalapvetőbb felszereléssel sem, a gyerekeknek pedig nincsenek füzeteik, tankönyveik, íróeszközeik sem. Az interneten közzétett lista szerint szükségük lenne nagyméretű Kárpát-medence térképekre, néprajzi tájegységeket bemutató térképre, földgömbre, színes ábécés lapokra az osztály falára, füzetekre, tankönyvekre, fénymásolópapírra. Továbbá grafitceruzára, hegyezőre, radírgumira, vonalzóra, filctollra, golyóstollra, faszínesre, víziszínesre, zsírkrétára, ragasztóra, ollóra, ragasztószalagra, rajzlapra, tisztálkodási szerekre, krétára, ecsetekre, rajzszögre, papírlyukasztóra, javítófolyadékra, borítékokra, irattartó fóliákra, írható CD és DVD-lemezekre, CD-lejátszóra, színes matricákra, kifestőfüzetekre, fénymásológépre, gyöngyökre és horgászdamilra, tűre, cérnára, fonalra, üvegfestékre és a Magyar helyesírás szabályai című könyvre. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ezen kívül felhívást intézett a tanítókhoz, mert szükségük lenne pedagógusokra is, s várják azok jelentkezését, akik szállás és étkeztetés biztosítása mellett egy-két évre elmennének Csángóföldre, tanítani az ottani gyerekeket.
A gyűjtőakció decemberben indult, az összegyűjtött iskolai felszerelést pedig személyesen szeretnék kézbesíteni Csángóföldre valamikor április folyamán.
– Jöhet minden, hiszen az iskoláknak és diákoknak nincs semmijük, még egy ceruza is sokat jelent. Mindazok, akik segíteni tudnának, rendelkeznek régi tankönyvekkel, bármilyen tanuláshoz, tanításhoz szükséges eszközzel, felszereléssel, azok minden hétköznap 14 óráig elhozhatják adományaikat a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar épületébe. Pillanatnyilag úgy tervezzük, hogy egy terepjáróban elférnek majd az adományok, de nagyon jó lenne, ha egy egész kombit bérelhetnénk ki, mert ez azt jelentené, hogy sikerült nagyon sokat összegyűjteni. Ehhez még az egyetem is hozzájárulna anyagilag, hiszen a tanárok és az egész kar is támogatja ezt az akciót. A sors fintora, hogy egy nem európai uniós ország magyarjai, fiataljai, vagyis mi próbálunk segíteni egy európai uniós országban élő kisebbségnek. Én számítok mindenki jóindulatára – tette hozzá Csongor.
