Csütörtökön este a többszörösen díjnyertes rövidfilmet, a Branka című alkotást vetítették a szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ klubhelyiségében. A filmvetítést követően Lackó Varjú Sára, lapunk újságírója, szerkesztője beszélgetett a rendezővel, K. Kovács Ákossal és a forgatókönyvíróval, Oláh Tamással. Az eseményen szó esett egyebek mellett a kisjátékfilm készítéséről, a fogatási körülményekről, a színészek válogatásáról, a fesztiválokon való szereplésekről, és a díjakról is.
A film premierjére a Krakkói Filmfesztiválon került sor 2021-ben. Azóta már több mint 60 fesztiválon vett részt a világ legkülönbözőbb pontjain. Többek között Brazíliában, Japánban, Indiában, Amerikában, Indonéziában, Kanadában, Jordániában, Egyiptomban, Iránban, Balin és egész Európa-szerte. Sikerességét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig csaknem harminc díjjal jutalmazták az alkotást. A fesztiválokon nemcsak a filmre, a készítőire, hanem a szereplőire is felfigyeltek. Megkapták egyebek mellett a legjobb színésznőnek és operatőrnek járó díjat, valamint számos helyen közönségdíjas is lett.
A rövidfilm 1991-ben játszódik a magyar-jugoszláv határ mentén. Branka, a szarajevói ápolónő munkát kap egy állami kórház szülészeti osztályán, akit a főorvos megpróbál rávenni arra, hogy segítsen újszülötteket kicsempészni a kórházból, majd hitesse el a szüleikkel, hogy a babák a születésük után nem sokkal meghaltak. A film mögött komoly kutatómunka áll, a fikciós történet személyes élményeken alapulva mutatja be a Jugoszláv kórházakban született csecsemők eltűnésének rejtélyes körülményeit a ’90-es évek elején. A film természetesen egy kitalált történet, de minden elemében hiteles. A rendező szülészekkel, nőgyógyászokkal és orvosokkal vette fel a kapcsolatot annak érdekében, hogy mindenben megfeleljenek a valóságnak.
A rendezvényen Oláh Tamás elmondta, hogy a másfél év alatt már nagyon sokszor megnézte az alkotást.
– Minden egyes alkalommal az ember tovább gondolkodik, és tovább foglalkozik a figurákkal, akiket alkotott. Ebben a fázisban azonban már a közönségnek a reakcióit figyelem. Hogy azok a képek, vagy mondatok, amiket mi a karakterek szájába adtunk, milyen hatást váltanak ki az emberekből – hallottuk a forgatókönyvírótól.
K. Kovács Ákos, a film rendezője a fogatási körülményekről, a színészek válogatásáról ejtett néhány szót:
– A rövidfilmet a törökkanizsai kórházban forgattuk, ahol most már több mint tíz éve bezárták a szülészeti osztályt. A kórház vezetősége, illetve a teljes személyzet nagyon támogató volt. Rengeteg előkészülettel és munkával járt a forgatás, azonban fontos volt számunkra, hogy a saját közegünkben játszódjon, és hogy a mi történetünkként meséljük el a cselekményt. Szabadkán, Újvidéken, Belgrádban és Szarajevóban is rendeztünk castingokat. Így kerültek bele szabadkai, újvidéki, belgrádi, szarajevói és budapesti színészek is a filmbe – mondta a rendező, aki hozzátette, hogy egy kisjátékfilm élettartama nagyjából másfél, két év. Tehát egy kisjátékfilmet addig forgalmaznak és fesztiváloztatnak, ameddig le nem telik ez a ciklus.
– A film tovább tud majd élni különböző online platformokon. Bízunk benne, hogy egy nemzetközi platform megvásárolja majd az alkotást, így lehetővé válik majd a szélesebb publikumnak is a megtekintés. Továbbá abban is reménykedünk, hogy fel tudjuk majd ajánlani ezt az édesanyáknak, akiknek van egy fórumuk, ahol a mai napig keresik a gyermekeiket. Ezáltal talán segíteni tudunk nekik valamiben – fejtette ki K. Kovács Ákos.
Nyitókép: A VM4K klubhelyisége megtelt érdeklődő közönséggel (Fotó: VM4K)